Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Tony Ballantyne: Recursion


Tony Ballantyne üde színfoltja a fiatal sci-fi írók táborának. Magáról nem árul el túl sokat azon kívül, hogy a manchesteri egyetemen végzett, majd tíz évig Londonban tanított, először matematikát, később információs technológiát. Jelenleg Oldhamben él feleségével és két gyermekével (és mindmáig tanít), szeret zongorázni, nagyokat sétálni, biciklizni és természetesen írni. Első regénye, a 2004-ben megjelent Recursion nagyszerű képességeiről és remek fantáziájáról tesz tanúbizonyságot. Az általa teremtett univerzumban nem egy szálon fut a cselekmény, hanem rögtön hármon:

2210: Herb befolyásos család gyermeke, aki egy véletlenül balsikeres infrastruktúra-kiépítés során gyakorlatilag lakhatatlanná tesz egy bolygót a galaxis távoli részében. Feldolgozni sincs azonban ideje a tettét, ugyanis az EA (Enviromental Agency, az egész világot irányító ügynökség) egyik speciális ügynöke az esetet követően rögtön foglyul ejti, viszont a Plútó közelében letöltendő, több száz éves börtönbüntetésétől hajlandó eltekinteni, ezért alkut kínál. Herbnek nem kell leülnie a rá váró büntetését, amennyiben csatlakozik az ügynökség egyik titkos hadműveletéhez és egy elitalakulat tagja lesz. A feladat belopódzni a különleges Von Neumann gépezetekkel (osztódni képes masinákkal) védett ellenséges vonalak mögé, hogy megakadályozzák a hosszú ideje tartó folyamatos terjeszkedést és bolygópusztítást. Herbnek eleinte fogalma sincs róla, vajon ezt a rendkívül veszélyes és idáig titokban tartott régiót egyáltalán hús-vér emberek vagy elszabadult mesterséges intelligenciák lakják és irányítják-e, de a börtön kevéssé csábító, ezért rábólint az ajánlatra.

2051: Eva a lakókörnyezete számkivetettjének érzi magát. Az úgynevezett Social Care (a világ mindenkit megfigyelés alatt tartó és mindenkit gondozó szervezete, az orwelli 1984 barátságosabb változata, esetleg a kevésbé elvont THX 1138) az ő számára nem nyújt boldogságot, ezért öngyilkosságot kísérel meg. Sikertelenül, így végül egy lelkibetegekkel és különféle elmebajokban szenvedőkkel teli klinikára kerül. Barátságot köt két nővel és egy férfival, majd kisvártatva elhatározzák, hogy megszöknek az intézményből. Ez nem egyszerű feladat, ráadásul Eva újabban hangokat hall, állítólag rég elhunyt bátyja szellemét. Nem sokkal később hatalmas tudomány felfedezés rengeti meg a világot, a bolygó legnagyobb koponyái ugyanis felfedezik azt az algoritmust, amivel egy program vagy mesterséges intelligencia le tudja másolni önmagát. Időközben felbukkan a titokzatos The Watcher is, akinek nemcsak a kiléte ismeretlen (Eva szerint egy mesterséges intelligencia, aki kizárólag csak őt figyeli), de egyben a szándékai is.

2119: Constantine Ausztráliába utazik egy három részből álló titkos tárgyalásra, melynek célja beindítani egy galaktikus szuperprojektet. A terv szerint Von Neumann gépezeteket küldenének az űrbe, hogy a lakhatatlan bolygókat meghódítsák és emberi életre alkalmas környezetté alakítsák át. Eleinte minden rendben halad, idővel viszont a világ kifordul önmagából és Constantine vibráló embereket, kieső töredékpillanatokat és hosszabb időkimaradásokat tapasztal. Vajon mi okozza ezt? Tud-e segíteni a megoldásban a fejében létező négy másik identitás (Blue, Red, White és Grey, akik folyton tanácsokkal látják el őt, és néha át is veszik a teste felett az uralmat), vagy teljesen magára van utalva? És miért vádolja egy titokzatos nő azzal, hogy ő egy szellem?

A Recursion idővonalai egymástól teljesen függetlenek, mindazonáltal mégis szerves részét képezik Ballantyne világának, ahol a klasszikus űrcsaták, a virtuális valóságban dúló kémháborúk és a cyberpunk paranoiás világképe egyaránt megtalálható. Már jóval a regény közepe előtt nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog alapjaival ismerkedhetünk meg, ezért ne lepődjön meg senki, hogy a történet nem ér rendesen véget. A három szál ugyan idővel — valamilyen szinten — kapcsolódik egymáshoz, és mindet elvarrja az író (ráadásul meg is válaszol pár fontos kérdést), de a végkifejletben olyan szituációt vázol fel, amivel több folytatáson keresztül lehet foglalkozni és bővíthető az eddig felépített környezet. A Recursion grandiózus utazásra hívja az olvasót, ahol a mesterséges intelligenciák kérdése, a rájuk ruházott hatalom mértéke és a beléjük vetett bizalom egyaránt központi téma, miközben egyik szálon sem enyhül „a Nagy Testvér minden lépésedet figyeli” kellemetlen érzése.

A könyvet tavaly jelölték a Philip K. Dick-díjra (végül nem nyerte meg), illetve még 2005-ben kiegészült egy második résszel (Capacity), és pár héttel ezelőtt megjelent a harmadik epizódja is (Divergence).

flynn