Terry Pratchett: The Dark Side of The Sun
Valahol ott van a dzsolik világa. Oly régóta élt a legenda, hogy efelől nem is lehetett kétség. Ott várakoznak a tornyok titkai, melyek a Lánccsillagokat megalkották — a súrlódásmentes csapágyak, a világegyetem értelme.
Hogy Terry Pratchett? Ja, az a fantasyparódia-író! BÍÍÍP! Rossz válasz, nem nyert hangszórót. Jó, jó, de akkor mégis kire gondolt? Én Terry Pratchettre, a sci-fi íróra gondoltam. Hogy mit is mondott? Igen, jól hallja, Pratchett nem áldozta egész életét a fantasyre... csak a legnagyobb részét. Azon kívül volt még helyi újságíró, szóvivő, de sci-fit is írt. Ez az 1976-os kötetke is ennek a korszaknak a terméke, a másik kiváló példánnyal, a Stratával együtt, és ezzel a két művel fel is soroltam egész sci-fi munkásságát. Mint mondtam, csak a legnagyobb része fantasy...
Mit veszített az, aki idáig nem ismerte Pratchett sci-fi műveit? A kézenfekvő válasz az lenne, hogy sokat. Pedig nem. Annyit veszített, mint aki bármely más író esetében elmulasztja valamelyik korai kötetét. Aki kihagyja, az Pratchett (rajongóknak csak Pterry) fejlődésének egyik, még Korongvilág előtti szakaszát mulasztja el — illetve a felismerést, hogy a sci-fiből fantasyre váltás nem is volt akkora ugrás a számára. A Korongvilág azelőtt már felbukkant a Stratában, a később korongvilági ünnepek szerepelnek a Dark Sideban, estébé, estébé. Az olvasó legfeljebb egy világot veszített.
De milyen világot! A Dark Side ötvenkét népből álló univerzuma az elmúlt néhány millió évben terjeszkedett, felfejlődött, fejfejlődött, törzsfejlődött, kolonizált és kolonizálódott, diplomáciai kapcsolatba keveredett egymással és nem is említettük azt a sok más jóságot, amiket galaktikus népek egymás között szoktak. Például rábukkantak idegen civilizációkra és felsőbbrendű technikai vívmányaikra. A gond csak az, hogy a csillagokat egymásba fűző, azokat birizgáló dzsolik (jó, angolul Jokerek, de nekem jobban tetszik így) időközben eltűntek, és senki sem tudja, hol lehetnek.
Mint minden valamire való rejtélyből, a dzsolikérdésből is iparágat/tudományt csináltak: a Dzsolintézet az emberi nem vezetésével kutatja a dzsolik lehetséges rejtekhelyét. Eddig minden kísérletük kudarcot vallott. És itt kerül a képbe Dominickdaniel Sabalos, azaz Dom. Ő az, aki meg fogja találni a dzsolik világát. Hogy honnan tudjuk ilyen pontosan? Ó, azt előre kiszámolták!
Dom ugyanis különleges fiú. Apja a véesz (valószínűség)-matematika megalapítója, amelynek segítségével pontosan ki lehet számítani egy jövőbeli esemény valószínűségét (milyen gyorsan tudjátok kimondani egymás után háromszor, hogy „Hari Seldon, Hari Seldon, Hari Seldon”?). Ő volt az is, aki kiszámította, hogy a legendás dzsoliverzumot a fia fogja megtalálni — de Dom előtte merénylet áldozata lesz. Hősünk a valszámokra tökéletesen rácáfolva túléli a merényletet, de vajon ezután tényleg ő fogja megtalálni a Dzsolik Világát?
„Jó újságírói” szokásoknak megfelelően néhány szó erejéig kitérnék a főhős társaira is. Dom ugyanis furcsa kalandja során találkozik keresztapjával, a Szíriusz első bankjával („Mondd meg Domnak, hogy itt az Erste Syrianische Bank!”), aki félállásban bolygó is, és Isaac nevű robotja is mindig mellette van, aki a robotika törvényei szerint él, mozog és tulajdonképpen ember.
Ha mindez nem volna elég, a nyakában még ott lóg Ig, egy mocsárlakó létforma, akire majd fontos szerep hárul a sztori előrevitelében, de már így is túl sokat árultam el. Korodore, Dom családjának biztonsági főnöke már rég veszélyesnek nyilvánított volna. Ez mondjuk nem is meglepő egy olyan embertől, aki biztonsági kockázatként gondol saját magára is. Thufir Hawat és Gurney Halleck biztosan jó néven venné az efféle elővigyázatosságot.**
Hogy Dom ki tud-e szakadni a meghatározottság, a csillagkori számmisztika és asztrológia valószínűségének szorításából, hogy megtalálja-e a Dzsolivilágot - ennek felfedezése az olvasóra vár. Én csak azt tudom mondani, hogy ha nem fűti a kíváncsiság, akkor legfeljebb néhány órányi mosolyt és egy világot veszít. Igazán nem nagy ár. De minek fizessünk, ha olcsóbban és gazdagabban is magunk mögött hagyhatjuk a multiverzumot?
* Asimov Alapítvány-sorozatában a pszichohistória megalkotója, amivel tudományosan meg lehet jósolni a jövőt [a szerk.]
** Kiváló orgyilkos és még kiválóbb katona Frank Herbert Dűne című regényéből [a szerk.]
psychedelirium
|
