Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Christopher Moore: Biff evangéliuma


Bár azt mondják, minden idők legnagyobb bestsellere a Biblia, manapság különösen jól jövedelmező a téma, pláne, ha Jézusról van szó. Még az olyan, szigorúan bibliahű feldolgozásokkal is nagyot lehet kaszálni, mint a Passió című film, de az igazi tuti az, ha a Megváltó életének homályosabb részleteivel foglalkozik az adott mű. Csak kérdezd meg Dan Brown-t — A Da Vinci-kódból 40 millió példány talált gazdára. Az irodalmilag lapos, alapvető thriller-fordulatokban azonban gazdag kötet ugyebár azzal rázta meg a katolikus világot, hogy azon feltételezésből indult ki, hogy Jézusnak gyereke született Mária Magdolnától.

A Biff evangéliuma (Lamb : The Gospel According to Biff, Christ's Childhood Pal, magyarul az Agave adta ki 2006-ban) szerint ilyesmiről szó sincs, Jézus, avagy Józsua sosem szexelt senkivel, ellenben Biffnek megvolt Mária Magdolna mellett még egy rakás nő, széles e világról. Biff egyébként Jézus gyermekkori haverja volt, akit Léviként egy-két helyen ha megemlítenek az ókori írások (jellemzően inkább az apokrif iratok, amik valamiért kimaradtak a hivatalos Újszövetségből). Biff tehát Jézus azon éveiről ír, amikről a Bibliában nemigen olvasni (mintha a születése és 30 éves kora között mi sem történt volna). A regény egyébként 2002-ben jelent meg, és semmi jel nem utal arra, hogy a világ annyira rákattanna, mint a Da Vinci-kódra. Ennek bizonyára az az oka, hogy Moore-nak remek a humora, alapos utánajárást követően írta meg regényét és a felszínes izgalomkeltésnél mélyebben szántó filozofikus kérdéseket is feszeget. Vagy talán az a baj, hogy intelligensebben ír, hogysem az Egyház megharagudna rá. Pedig mind a zsidókból, mind a keresztényekből viccet csinál, hogy a különféle keletieket ne is említsem.

Ami azt illeti, Douglas Adams, Vonnegut, a Brian élete, valamint Kevin Smith Dogma c. filmje bizonyára mind hatottak Moore-ra, és kb. ezekkel egy szinten áll a humorosság fokának tekintetében. Helyenként olyan elvetemült és idióta Biff, hogy sírva röhög rajta az olvasó, de amúgy nem rossz srác, és tényleg jó barátja Jézusnak, a barátság régivágású értelmében. Amiben benne van az is, hogy szétszivatják egymást, meg az is, hogy megmentik egymás életét. Bizony.

A sztori egyébként annyi, hogy Biffet újra életre kelti egy angyal, hogy megírja a maga emlékiratait Jézussal kapcsolatosan. Biff pedig elmeséli, hogy is volt ez az egész valójában. Kb. 6 éves koruk körül veszi fel a fonalat, és egész a Golgotáig kíséri barátját, szóval kiderül az is, mivel töltötte Isten Fia a harmadik X előtti korszakát. Nos, elsősorban azzal, hogy hallgatott Kádár apánkra, azaz tanult-tanult-tanult. Méghozzá ekképpen: aznap, amikor Biffel közös szerelmük, Mária Magdolna kényszerből feleségül ment egy seggfej farizeushoz, elindultak a három napkeleti bölcs felkeresésére. (Gy.k.: eme trió hozott tömjént, aranyat meg mirhát Józsuának, amikor az még szalmával bélelt jászolban fekvő kisded volt.) Egyiküknél taoizmust és konfucianizmust, másikuknál buddhizmust (na meg kung-fut), a harmadiknál pedig hinduizmust tanultak. Vagyis hát inkább Józsua. Biff az elméleti tárgyakban kevésbé jeleskedett, viszont pl. végigvette egy indiai prostituálttal a teljes Káma Szútrát. Lényeg az, hogy mindezekből Józsua leszűrte mindazt, ami ma is közös a különféle nagy vallásokban, és ezt a best of jellegű esszenciát kezdte aztán tanítani a népeknek. Ez az elképzelés amúgy elég jól hangzik, de maga az író is bevallja, hogy sok ponton sántít (hogy csak egyet mondjak: az 1. században még nem létezett a kung-fu). Mindazonáltal látszik, hogy Moore a hozzáférhető apokrif iratokat is alaposan áttanulmányozta, egy rakás történelemkönyvvel egyetemben, sőt Izraelben is járt. És így jutott arra a következtetésre, hogy abban a korban iszonyú nagy bátorság és erő kellett ahhoz, hogy valaki kiálljon, és olyanokat mondjon és tegyen, mint Jézus.

Ami az író többi művét illeti, 1992 óta összesen 9 kötettel gazdagította a világ irodalmát, bármit jelentsen is ez. Ezek közül a fentin kívül első regénye, a Practical Demonkeeping jelent meg nálunk, Ördögöd van címmel az Ulpiusnál. Főszereplője egy papnövendék, aki otthagyja a pályát, ám az ördögétől nem tud szabadulni. Érdemes utánajárni, már csak azért is, mert egy bizonyos Howard Phillips is szerepel benne, akinek a nevéről minden rendes olvasónak Lovecraft kell, hogy eszébe jusson...

RandomSky

A szerző honlapja: www.chrismoore.com