Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Jonathan Carroll:
BONES OF THE MOON


Cullen James csinos, fiatal nő, aki egy elrontott kapcsolat és egy abortusz után végre megtalálja a boldogságot a nagy igazi oldalán. A hosszúra nyúlt, idilli európai kikapcsolódás után visszaköltöznek New Yorkba, és már itt születik meg a kislánya. Terhessége alatt azonban valami megváltozik az életében. Szinte minden éjszaka egy összefüggő álom részesévé válik Rondua birodalmában, ahol Pepsi nevű kisfia és három óriási, barátságos beszélő állat — egy kutya, egy teve és egy farkas — oldalán keresi a Hold Csontjait. Cullent megijeszti az álom életszerűsége, a túlságosan ismerősnek érzett, bizarr tájat benépesítő szerzetek, és az, hogy tudnia kellene, mi lehet küldetésük tétje. Rémülete azonban akkor válik igazán őszintévé, amikor rájön, hogy az álomvilág lassan kezd átmosódni a valóságba...

Jonathan Carroll regényeivel az a gond, hogy nagyon nehéz poéngyilkosság nélkül mesélni róluk. Nem bombasztikus csavarokra kell gondolni (a történetek általában nem okoznak hihetetlen meglepetéseket), inkább azokra az apróságokra, amelyek varázslatos hangulatot kölcsönöznek a könyveinek. Ez hatványozottan igaz a majdnem-mágikusan-realista szerző harmadik regényére, mert a Bones of the Moon legjobb része a csodás Rondua felfedezése: a síkság, ahol az Elfeledett Gépek élnek, a kastély, ahol minden étel üvegből van, vagy a rémisztő Café Deutschland ködlepte völgyei... Cullen vándorútja mesekönyvként indul, de egészen ijesztő helyekre vezet.

Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a regényhez két érdekesség is kapcsolódik. Az egyik az abortusz témája miatt kavart, kissé talán túllihegett felhajtás — ami egyszer állítólag odáig fajult, hogy Carrollt tettlegesen akarta bántalmazni egy olvasója (csak arra nem számított, hogy a szerző valaha bokszolni is tanult). A másik, hogy a megjelenés idején (1987-ben) a Sandman sorozaton dolgozó Neil Gaiman a később A Game of You címre keresztelt epizódfüzér megírását tette félre miatta, olyan meghökkentően sok egyezést talált meg nem írt sztorija alaptörténetével. Amikor később ugyanez történt Carollal, aki a brit szerző Signal to Noise szériájában ismerte fel egy még publikálatlan regényét, felvette Gaimannel a kapcsolatot és nem csak abban egyeztek meg, hogy „olyanok, mint két rádió, ugyanarra az ijesztő csatornára vannak hangolva”, hanem Gaiman, Carroll biztatására, ismét elővette a Game of You eredeti ötletét, amiben így néhány felismerhető főhajtás is felfedezhető a Bones of the Moon felé.

Aki szereti a finoman szőtt, költői, inkább a hangulatra, mint a sodró cselekményre épülő modern fantasztikumot, ne hagyja ki Carroll regényét.

brainoiz