Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Neil Gaiman: Fragile Things


A képregényekkel, nevezetesen a Sandman-sorozattal hírnevet szerzett Neil Gaiman már a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején jelentkezett novellákkal. Később ezeket az írásokat gyűjtötték össze az Angels and Visitations (1993) majd — jelentősen kibővítve — a Smoke and Mirrors kötetben (1998). Utóbbi Tükör és füst címen megjelent magyarul is még 1999-ben.

Gaiman később fokozatosan háttérbe szorította a képregényírást (manapság inkább speciális felkérések alkalmával tér vissza a pástra, az utóbbi pár évben például az 1602 és az Eternals című minisorozatok jelentek meg tőle a Marvelnél). Több filmes projekttel is foglalkozott — mint például a Mirrormask —, de elsősorban a regényírásra koncentrált. Ebben a jó hosszú periódusban született a Neverwhere, a Stardust, a Coraline, az Amerikai istenek meg az Anansi Boys, és ezért kellett közel nyolc évet várni a következő gyűjteményes kötetre. A Fragile Things 2006 szeptemberében látott napvilágot, felvonultatva az időközben született írásokat (és ha minden igaz, lesz egy fiatalabb olvasóknak összeállított kötet is).

Sokáig nem értettem egyet azzal az észrevétellel, hogy a Smoke and Mirrorson még nagyon érződött a képregényes hatás. (Amit egyébként akár erősíthet az is, hogy majdnem az összes korai novelláknak van képregény-adaptációja, ráadásul gyönyörűek, ami P. Craig Russel rajztehetségének köszönhető — a legtöbbet ugyanis ő jegyzi). Azonban most, a Fragile Things olvasásakor feltűnő a különbség a régi és az új darabok között. Az új írások kompaktabbak, profibbak, a stílus még kiforrottabb és élvezetesebb.

A másik különbség az, hogy Gaiman az urban fantasyn belül markánsan az urban felé mozdult, bár nem szakított a fantasyvel sem. A Fragile Things sokkal finomabban bánik a fantasztikummal, mint a Smoke and Mirrors tette. A most megjelent történetek szereplői leginkább átlagemberek, mindennapi problémákkal és hihető sorsokkal, akik félelmetes, titokzatos vagy misztikus helyzetekbe kerülnek, esetleg a körülöttük élő világban fedezik fel a velünk együtt élő mítoszokat és legendákat. Nincsen színtiszta fantasy (mint a Snow, Glass, Apples volt), sőt több novella inkább álomszerűen kezeli a fantasztikumot.

Azok, akik az elmúlt években követték Gaiman publikációit, a történetek egy részét ismerni fogják. A legütősebbek megjelentek neves antológiákban, de szerencsére a válogatás a kevésbé ismert kötetekre is kiterjed, illetve akadnak mezei halandók által nyilván beszerezhetetlen darabok, például a régi barát, Tori Amos turnékönyvéhez mellékelt sztori. A kezdő írás, a Study in Emerald személyes véleményem szerint mind a kötet, mind Gaiman írói pályafutásának egyik legerősebb darabja, de tegyük hozzá, hogy elfogult vagyok, ugyanis az alapötlet két kedvelt szerzőm munkásságának összepárosításával indít. Eredetileg a Shadows over Baker Street című antológiában jelent meg, ami a Sherlock Holmes történeteket ötvözte H. P. Lovecraft Cthulhu-mítoszával, és mesterien sikerült túllépnie a hasonló irodalmi kísérleteket kísértő bukkanókon. Hű marad a lovecrafti hangulathoz, illetve egyszerre használja fel és értelmezi át az első Holmes-történet, a Study in Scarlet szövegét. Nem csoda, hogy Hugo-díjat nyert. (Magyarul megjelent A hipertér vándorai című kötetben.)

A másik nagyon jól sikerült darab a Monarch of the Glen, ami az Amerikai istenek rajongóinak különösen ajánlott. Eredetileg a Robert Silverberg szerkesztette Legends antológia második részében jelent meg (ami nem egyezik meg a magyarul Legendák 2. néven futó kötettel), amelybe a felkért szerzők egy általuk teremtett világhoz írtak új novellát. Gaiman Shadow (Árnyék) kalandjait meséli el a regény utáni időszakban, Skócia kopár vidékein.

A teljesség igénye nélkül, csak úgy említés szintjén érdemes végigszaladni a kötet többi írásán is. Az October in the Chair, a bevallottan Ray Bradburyt idéző szép és szomorú történet egy otthonról elszökött fiút kísér útjára, a Bitter Grounds egy különös stoppossal indít, a Keepsakes and Treasures ízig-vérig gaimani történet a közöttünk élő mitikus entitásokról, a How to Talk to Girls at Parties pedig egyrészt hangulatos visszatekintés a punkkorszak Angliájára, valamint tökéletesen megragadja férfiolvasóink által nagy eséllyel átélt kamaszkori dilemmákat.

A Goliath még az első Mátrix-filmhez kapcsolódó, neten (is) megjelentetett történetek egyike volt, magyarul szintén megjelent az Átjáró magazin valamelyik számában. A Problem of Susan C. S. Lewis Narnia-történeteinek egyik szereplőjét állítja fókuszpontba. A Forbidden Brides of the Faceless Slaves in the Secret House of the Night of Dread Desire egy elfeledett novella, amit Gaiman szó szerint a háza padlásán talált meg húsz év elteltével; a Harlequin Valentine-ról pedig érdemes tudni, hogy létezik képregényben is. (Persze vannak írások, amelyek kimaradtak ebből a felsorolásból, meg versek, akárcsak a Smoke and Mirrorsban.)

Összességében a Fragile Things kellemes kötet. Gaiman-rajongóknak természetesen érdemes beszerezni, de talán azoknak is jó kiindulópont lehet, akik nem ismerik a szerzőt. Az amerikai hardcover kiadás egyébként különösen szép kiállítású (ha minden igaz, levehető, átlátszó védőborítóval készült), de azt tényleg csak gyűjtőknek ajánljuk.

brainoiz

Azok számára, akik esetleg a fentiek után kedvet kaptak a Study in Emeraldhoz, jó hír, hogy a novella Neil Gaiman honlapjáról szabadon letölthető, ráadásul a viktoriánus kort idéző szépséges formátumban, itt.