Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Christopher Moore: Ördögöd van!


Noha a cím, s különösen az angol eredeti (Practical Demonkeeping) alapján az Ördögöd van! fontos és nélkülözhetetlen sátánista használati útmutatónak tűnik, valójában az amerikai Christopher Moore első regénye, ami 1992-ben jelent meg náluk, és 2001-ben nálunk*. És ha nincs a Biff evangéliuma, Moore alighanem hatodik regénye, s egyben a második, ami magyarul megjelent, tán sosem olvasom el.

Persze az utóbbi alapján valami sokkal poénosabbra számítottam, ám az Ördögöd van! távolról sem annyira vicces, mint a Biff evangéliuma. Meg-megcsillan azért az író remek humora, de elsősorban nem emiatt tudnám bárkinek is ajánlani. Hanem... ööö... miért is...? Talán mert ez is egy jó regény. Van némi párhuzam a Biff evangéliumával, elég csak a démoni üldözésekre utalnom, meg arra, hogy a vallás, az egyház itt is szóba kerül. De különben nem innen kell megközelíteni.

Ez egy sokszereplős sztori, de legfőbb főszereplői Travis, a hajdani papnövendék, és Catch, az ördög, akit előbbi megidézett, s akinek köszönhetően immáron úgy hetven éve járja a Földet. Így persze lehetne ez afféle útiregény is, de inkább azon könyvekhez meg filmekhez hasonlítható, amik egy-egy amerikai kisvárosról szólnak, ahol ugye a kedves és barátságos felszín alatt elfojtott indulatok szülte belterjes szörnyűségek meg hasonlók növekednek. De egészében ez sem igaz, hiszen az álmos kisvárosba, esetünkben a kaliforniai Pine Cove-ba épp az hozza a legnagyobb bajt, hogy megérkezik oda Travis és hű társa. Az ördögöt amúgy jobbára csak Travis látja, kivéve, amikor eszik, mármint Catch, mert akkor dinoszaurusz jellegű szörnyeteg alakját veszi fel, hagy örüljenek az áldozatok. És a regény arról szól, hogy Travis évtizedeken át kereste a módját, hogy visszaküldje Catch-et a pokolba, és úgy fest, végre rátalált — csakhogy a démonnak más tervei vannak.

Mindeközben megismerünk jó párat Pine Cove derék lakói közül, sőt a kisváros történetére is fény derül, és az embernek az az érzése támad, hogy ez a Moore elég jól ismeri mind az efféle helyek, mind a legkülönfélébb emberek életét — meg úgy általában is az életet. Módfelett filmszerű és realisztikus, de cseppet sem unalmas leírásokat ad mindenkiről, s mivel meglehetősen sok a természetfeletti elem a kötetben, nem is hülyeség észak-amerikai mágikus realizmusnak nevezni Moore regényét. Manapság, David Lynch meg akár Neil Gaiman egyik-másik műve után talán nem is hat annyira újszerűnek, de azért 1992-ben még biztos az volt. És ma is élvezet olvasni.

A társadalom- és valláskritikai megjegyzések, egy-két szikrányi filozófia és a legkülönfélébb alakok mellett sok izgalom, némi horror és thiller is jutott a regénybe, meg pár Moore-ra jellemző huszárvágás — ő biztos azt mondaná erre, hogy a megmagyarázhatatlan dolgok megtörténtét fölösleges lenne megpróbálni megmagyarázni, he-he. És akkor az olyan finom kis apróságokról még nem is beszéltem, mint pl. a nyilvánvalóan Lovecraft figurájától ihletett, Pine Cove-ban kávézó-éttermet üzemeltető Howard Phillips megjegyzései, amik remek stílusparódiák (még ha a fordító ezt-azt máshogy is magyarított, mint azt megszokhattuk). És így tovább.

Őszintén remélem, hogy Moore összes többi könyve is mihamarább napvilágot lát magyarul. Biztos nem lesz egyik sem tömegek kedvence, de az egyénire, érdekesre, másra vágyó ínyencek szeretni fogják.

RandomSky

*Ulpius-ház, 2001