Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Guy Gavriel Kay:
THE LAST LIGHT OF THE SUN


Nem könnyű ismertetőt írni, ha egy könyv ennyire kettős benyomást hagy az emberben. Bármelyik oldallal akarom kezdeni, mindig odatolakszik a mondat végére egy „de”. Ha leírom, hogy nagyívű, heroikus regény, amelynek szereplői mind hercegek, hercegnők, királyok, főpapok és legendás hősök, akkor nem mondtam egészen igazat, hiszen éppúgy fejezeteken keresztül követjük néha az egyszerű parasztlány sorsát, akinek az előbb említett hősök épp az imént mentették meg csak úgy mellékesen az életét. Ha azt mondom, gondos kutatómunkával és dicséretre méltó alapossággal megírt történelmi regény, eszembe jut, hogy elvileg ez egy fantáziavilágban játszódik, ami ugyan megszólalásig hasonlít a Brit szigetek vikinges-hódítós korszakára, mégsem egészen ugyanaz. Ha heroikus voltából adódóan kiszámíthatónak és előre lejátszottnak titulálnám a történéseket, arra gondolok, hogy többször is meglepődtem az események fordulatain. Ha azt akarnám felróni neki, hogy néha bizony kissé patetikus (a szó színpadiasan emelkedett és szenvelgő értelmében), elég elképzelnem pátosz nélkül, és rájövök, hogy jól van ez így.

Mert Guy Gavriel Kay tud írni, és ez az egész könyvön látszik. Persze lehet, hogy nem mindenkinek jön be az, ahogy ír, de hogy jól csinálja, az elég biztos. Ha a pőre cselekményt nézzük (egy kicsit később), akkor húzhatjuk a szánkat: ilyet akármelyik vikinges-partraszállós áltörténelmi szerelmes kalandregényben kaphatunk, a nagy trükk mégis abban rejlik, hogyan csinál ebből a - elismerem, gondosan kutatott - témából olyan regényt, ami simán vállalható azok számára is, akik A sasok úrnőjénél színvonalasabb olvasmányra vágynak. A szanaszét futó, távolról induló szálak cseppet sem erőltetett összefonása, az emberi viszonyok gazdag, mély ábrázolása, az elsőre sablonos főszereplők mögé rajzolt részletes háttér (ami azonban nem csap át több tízoldalas gyerekkor-, illetve helyszínleírásokba), a megelevenített világ konfliktusainak kellő komolysággal való kezelése és az ismertető elején már említett, még csak mellékszereplőnek sem nevezhető kis epizódszereplők beiktatása mutatja, hogy ez a fickó tud valamit.

A történet abban a korban játszódik, amikor a vérszomjas vikingek (erlingek) sárkányfejes hajóikkal rendszeresen portyázták végig északról az angol (Anglcyn), walesi (Cyngael) és francia (Ferrieres) partokat, a kereszténység (Jad vallása) pedig egyre inkább kiszorítja a tündéreket az emberek tudatából. Az ifjú erlingnek, Bern Thorkellsonnak elege lesz a szolgasorból, amit apja egy meggondolatlan lépése (csapása) után mértek rá, és egy nap elköti gazdája lovát, hogy beálljon Észak legfélelmetesebb hírű tengeri portyázói, a jormsvikingek közé. Ekkor természetesen még nem sejti, hogy élete első portyáján nemcsak egy tündérekkel barátkozó cyngael herceggel, egy élő legenda egész családjával, valamint az anglcyn királyi házzal kerül közelebbi kapcsolatba, hanem saját gyűlölt apját is megtalálja. A legalább tíz főbb szereplő sorsa bámulatos könnyedséggel fonódik össze, a cselekmény mesterien bonyolódik, a kiszámíthatóság és a meglepetés különös egyvelege miatt a könyv szinte olvastatja magát: ha jól megírt történelmi kalandregényre vágyunk, Guy Gavriel Kayt nyugodtan lehet ajánlani.

diane