Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Carlos Ruiz Zafón:
LA SOMBRA DEL VIENTO

A szél árnyéka

Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.

Az Elfeledett Könyvek Temetője tulajdonképpen menedék: néha egy-egy könyv utolsó példánya a bezárt boltokból, kiürített könyvárakból, penészes kupacokból eljut a kötetekkel zsúfolt labirintusba. Annak, aki életében először jár itt, választania kell egyet az elfelejtett művek közül, és gondoskodni arról, hogy ne tűnjön el végleg. Daniel ösztönösen talál rá a neki szóló műre, és egészen biztos benne, hogy a kopott borítójú regény évek óta csak rá vár.

A szerzőt Julián Caraxnak hívják, a regény címe pedig A szél árnyéka. Szenvedélyes, borongós mű, és Daniel szinte azonnal a megszállottjává válik. Amikor elhatározza, hogy mindent kiderít a teljesen ismeretlen szerzőről, elhatározásával nyomasztó események egész sorozatát indítja el: ami egyszerű nyomozásnak indul, az a felnőtté válás folyamatává válik, és Daniel Julián Carax élete és halála mögött egyre komolyabb igazságokat vél felfedezni. A nagyjából tíz évet felölelő regény történetét tulajdonképpen nehéz anélkül elmesélni, hogy elveszne a felfedezés öröme. A szél árnyékának egyik legerősebb eleme a fokozatosan kibontakozó történet. Ahogy a háború utáni diktatúra fenyegető, félelmetes árnyéka egyre súlyosabban nehezedik Barcelonára, úgy sötétíti el a titokzatos Carax iránt érzett megszállottság Daniel életét. A regénynek köszönhetően újabb és újabb embereket ismer meg — némelyikük hozzá hasonlóan egészségtelen érdeklődést tanúsít az ismeretlen szerző iránt. Ilyen a könyvgyűjtő Barceló, aki mindent pénzt megadna ezért a ritkaságért; vagy unokahúga, Clara, a gyönyörű vak lány, akit kamaszként szintén megbabonázott Carax egyik könyve. Amikor Daniel kilátástalan szerelemre lobban iránta, ezzel közvetve és kacifántosan megismerkedik a koldus, bonviván és hivatásos nagyotmondó Fermín Romero de Torresszel — a titkosrendőrség kínzókamráit megjárt férfi személyében örök barátot szerez, de egyúttal megörökli személyes nemezisét, a hátborzongató Fumero felügyelőt, és nem ez az egyetlen eset, hogy Daniel körül felbukkanó emberek története állandóan mások történeteihez kapcsolódik, hogy egymásba szövődjenek, és együtt, mint egy lefelé kanyargó spirál, lassan ereszkedjenek a mélyben megbúvó régi, rettenetes titok felé. Talán ehhez a sötét középponthoz lehet köze a Daniel körül felbukkanó alakok legfélelmetesebbikének, a torz arcú idegennek, akit egyrészt Laín Culbertnek hívnak, mint A szél árnyékában az Ördögöt, másrészt érthetetlen okból engesztelhetetlen haraggal pusztítja Julián Carax minden megmaradt könyvét — és talán azokat az embereket is, akik nem állnak félre előle. Daniel történetében a háború sokkjából lábadozó Barcelona mindennapi élete elegyedik a jellegzetesen viktoriánus elemekkel: ilyen a Párizsba menekülő, éhező író, aki bordélyban zongorázik, ilyen a párbaj a temetőben, a rémisztő családi titkok, szerelem, bosszúvágy és a rettenetes idegen. Azonban ne feledjük, hogy soha, semmi sem lehet biztos egy könyvekről szóló könyvben, ami nagyrészt mások által elmesélt történetekből áll össze...

Zafón könyve nem fantasztikus regény, mégis csupa varázslat. Nem krimi, rejtélyei mégis lebilincselőek. Sokmindent átvesz a tizenkilencedik század romantikájából, de a viktoriánus melodrámákat idéző elemek olyan finoman, mesterien simulnak bele a történetbe és erősítik meg, hogy cseppet sem tűnik giccsesnek. A regény tulajdonképpen egy önmagát kereső, serdülő kamasz története, aki már nem emlékszik édesanyja arcára és egyre kevésbé tud szót érteni az édesapjával az első szerelmek és csalódások idején, aki saját bőrén érzi, mit jelent olyan világban élni, ahol a titkosrendőrség celláiban bárkit halálra kínozhatnak... és aki még hisz a könyvek csodálatos erejében.

Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában. Első könyvével, a Principe de la Niebla (A köd hercege) című regénnyel 1993-ban díjat nyert. Eddig hat nyelven, több mint 250 ezer példányban adták ki a műveit. Jelenleg Los Angelesben él, ahol forgatókönyvíróként dolgozik. A La Sombra del Viento eddigi utolsó regénye. Szerencsére a mű a spanyolul nem tudók számára is hozzáférhető: angolul The Shadow of the Wind címmel jelent meg, és a sikerre való tekintettel remélhetőleg lesz kiadó, aki is megpróbálkozik vele. A szél árnyéka olyan műfajba tartozik, melyhez a spanyolok (gondoljunk Arturo Pérez-Revertére) a jelek szerint nagyon értenek: történelmi kulisszák közt játszódó, izgalmas, rejtélyes, elgondolkodtató történet, tele plasztikus szereplőkkel és megkapó sorsokkal. Számomra egyike lett azoknak a regényeknek, melyek olvasás után nem eresztenek. Talán mások is így lesznek vele.

brainoiz