Tony Ballantyne: Recursion
Tony Ballantyne üde színfoltja a fiatal sci-fi írók táborának. Magáról nem árul el túl sokat azon kívül, hogy a manchesteri egyetemen végzett, majd tíz évig Londonban tanított, először matematikát, később információs technológiát. Jelenleg Oldhamben él feleségével és két gyermekével (és mindmáig tanít), szeret zongorázni, nagyokat sétálni, biciklizni és természetesen írni. Első regénye, a 2004-ben megjelent Recursion nagyszerű képességeiről és remek fantáziájáról tesz tanúbizonyságot. Az általa teremtett univerzumban nem egy szálon fut a cselekmény, hanem rögtön hármon:
2210: Herb befolyásos család gyermeke, aki egy véletlenül balsikeres infrastruktúra-kiépítés során gyakorlatilag lakhatatlanná tesz egy bolygót a galaxis távoli részében. Feldolgozni sincs azonban ideje a tettét, ugyanis az EA (Enviromental Agency, az egész világot irányító ügynökség) egyik speciális ügynöke az esetet követően rögtön foglyul ejti, viszont a Plútó közelében letöltendő, több száz éves börtönbüntetésétől hajlandó eltekinteni, ezért alkut kínál. Herbnek nem kell leülnie a rá váró büntetését, amennyiben csatlakozik az ügynökség egyik titkos hadműveletéhez és egy elitalakulat tagja lesz. A feladat belopódzni a különleges Von Neumann gépezetekkel (osztódni képes masinákkal) védett ellenséges vonalak mögé, hogy megakadályozzák a hosszú ideje tartó folyamatos terjeszkedést és bolygópusztítást. Herbnek eleinte fogalma sincs róla, vajon ezt a rendkívül veszélyes és idáig titokban tartott régiót egyáltalán hús-vér emberek vagy elszabadult mesterséges intelligenciák lakják és irányítják-e, de a börtön kevéssé csábító, ezért rábólint az ajánlatra.
2051: Eva a lakókörnyezete számkivetettjének érzi magát. Az úgynevezett Social Care (a világ mindenkit megfigyelés alatt tartó és mindenkit gondozó szervezete, az orwelli 1984 barátságosabb változata, esetleg a kevésbé elvont THX 1138) az ő számára nem nyújt boldogságot, ezért öngyilkosságot kísérel meg. Sikertelenül, így végül egy lelkibetegekkel és különféle elmebajokban szenvedőkkel teli klinikára kerül. Barátságot köt két nővel és egy férfival, majd kisvártatva elhatározzák, hogy megszöknek az intézményből. Ez nem egyszerű feladat, ráadásul Eva újabban hangokat hall, állítólag rég elhunyt bátyja szellemét. Nem sokkal később hatalmas tudomány felfedezés rengeti meg a világot, a bolygó legnagyobb koponyái ugyanis felfedezik azt az algoritmust, amivel egy program vagy mesterséges intelligencia le tudja másolni önmagát. Időközben felbukkan a titokzatos The Watcher is, akinek nemcsak a kiléte ismeretlen (Eva szerint egy mesterséges intelligencia, aki kizárólag csak őt figyeli), de egyben a szándékai is.
2119: Constantine Ausztráliába utazik egy három részből álló titkos tárgyalásra, melynek célja beindítani egy galaktikus szuperprojektet. A terv szerint Von Neumann gépezeteket küldenének az űrbe, hogy a lakhatatlan bolygókat meghódítsák és emberi életre alkalmas környezetté alakítsák át. Eleinte minden rendben halad, idővel viszont a világ kifordul önmagából és Constantine vibráló embereket, kieső töredékpillanatokat és hosszabb időkimaradásokat tapasztal. Vajon mi okozza ezt? Tud-e segíteni a megoldásban a fejében létező négy másik identitás (Blue, Red, White és Grey, akik folyton tanácsokkal látják el őt, és néha át is veszik a teste felett az uralmat), vagy teljesen magára van utalva? És miért vádolja egy titokzatos nő azzal, hogy ő egy szellem?
A Recursion idővonalai egymástól teljesen függetlenek, mindazonáltal mégis szerves részét képezik Ballantyne világának, ahol a klasszikus űrcsaták, a virtuális valóságban dúló kémháborúk és a cyberpunk paranoiás világképe egyaránt megtalálható. Már jóval a regény közepe előtt nyilvánvalóvá válik, hogy itt valami sokkal nagyobb dolog alapjaival ismerkedhetünk meg, ezért ne lepődjön meg senki, hogy a történet nem ér rendesen véget. A három szál ugyan idővel — valamilyen szinten — kapcsolódik egymáshoz, és mindet elvarrja az író (ráadásul meg is válaszol pár fontos kérdést), de a végkifejletben olyan szituációt vázol fel, amivel több folytatáson keresztül lehet foglalkozni és bővíthető az eddig felépített környezet. A Recursion grandiózus utazásra hívja az olvasót, ahol a mesterséges intelligenciák kérdése, a rájuk ruházott hatalom mértéke és a beléjük vetett bizalom egyaránt központi téma, miközben egyik szálon sem enyhül „a Nagy Testvér minden lépésedet figyeli” kellemetlen érzése.
A könyvet tavaly jelölték a Philip K. Dick-díjra (végül nem nyerte meg), illetve még 2005-ben kiegészült egy második résszel (Capacity), és pár héttel ezelőtt megjelent a harmadik epizódja is (Divergence).
flynn
|
