Brom: The Plucker
Harlekin visszatért és Toy Storyt játszik.
Az elmúlt évtizedek alapján úgy néz ki, hogy a meséknek sikerült túlélniük azt a sokkot, ami valahol akkor kezdődött, amikor a Grimm testvérek elkezdték a gyermekekhez igazítani az eleve nekik szóló történeteket, s a Disney-i cukormázban tetőzött. Egészen a múlt század végéig kellett várnunk, hogy visszatérjen az egyensúly, és a csodák mellé visszaköltözzön a rettenet is a mesék világába.
Clive Baker Abarat című munkájáról már ezeken az oldalakon is olvashattunk. Társai már mind ott sorakoznak a felnőttlelkű gyerekek és gyereklelkű felnőttek könyvespolcain. Ám az mindenképpen figyelemreméltó, ha egy képzőművész tollat ragad, hogy írni kezdjen. Márpedig Bromot eddig csak festőként ismerhettünk, hiszen egyike azon szerepjáték-illusztrátoroknak, akinek műveit álmukból felverve is felismerik a rajongók.
Első hallásra bizarr ötletnek tűnik, hogy az olajfesték Gigerét ráengedjék egy gyerekkönyvre, s az eredmény valóban az: egy teljesen elborult, ám mégis meggyőző mű. Szerencsére Brom nem próbálta megváltani a világirodalmat, így a történet nem túl bonyolult, de talán éppen ezért tökéletesen működik.
Jack, a megunt dobozbohóc az ágy alá szorult az ősöreg Diótörővel együtt, innen nézik, ahogy a gazdájuk, Thomas kedvelt játékai éjszaka táncra perdülnek, innen látják, ahogy éjféli sétára kel a belga babapár, a Vörös Lovag és párja, a Hótündér. Jack magányosan siratja elmúlását és reménytelen szerelmét a Hótündér iránt, amikor is megérkezik Thomas édesapja, aki a messzi Afrikából különös ajándékot hoz magával. Egy maszkot, mely védelmet nyújt a gonosz lelkek ellen. Ám a rémisztő maszk eltörik, és egy ősi, rettenetes szellem szabadul el, melynek egyetlen célja Thomas lelkének elorzása. A szellem csakhamar testet ölt, maga teremtette csatlósaival rettenetet és gyászt hozva Thomas és játékbabái világába. Egyedül Jack az, aki — Thomas fekete dajkájának, Mabelle-nek a segítségével — szembe mer szállni a Rémmel, hogy kiszabadítsa a Hótündért és megmentse Thomast a pusztulástól. Ahogy az már csak lenni szokott, küldetése során egymást követik a különféle akadályok, hogy szövetségesei és a Kígyószív segítségével szembenézzen magával Pluckerrel is. A gyönyörűen kivitelezett kötet közel százötven oldalán át hömpölyög a cselekmény, mely természetesen nem nélkülözi a váratlan fordulatokat, de — hiszen Bromról van szó — a rettenetet és a tragédiát sem.
Gyönyörűen kivitelezett kötetről beszélhetünk, mert a keménytáblás, nagy alakú könyv (30x25 cm) felér egy művészeti albummal is: nincsen olyan oldal, ahol ne bukkana fel legalább egy Brom rajz, néhol duplaoldalas panorámaképben csodálhatjuk meg a babák hősies küzdelmélt a természetfeletti rémségekkel szemben. A megjelenő figurák megőrzik azt a bromi vadságot, amelyet a korábbi művekből ismerhettünk, ugyanakkor jelen van bennük egy olyanféle bumfordiság, amilyet minden valamirevaló mesefigurától elvárunk. Kedve van az embernek újra és újra levenni a polcról és belelapozni...
Képdömpingért és egyéb érdekességekért a könyv hivatalos oldalán érdemes körülnézni.
Rorimack
|
