Chuck Palahniuk:
Lullaby
Chuck Palahniuk amolyan amerikai író-fenegyerek, sajátos stílussal és markáns mondanivalóval. Első regénye, az 1996-os Harcosok klubja siker volt ugyan, de leginkább kultuszírói státuszát alapozta meg (szabályos underground rajongótábor alakult ki körülötte), és csak a regényéből készült film tette ismertté a nevét. A Lullaby (Altató) eddigi utolsó könyve, amelyben ugyan jó szokása szerint tovább feszegeti a fogyasztói társadalom dilemmáit, a kritikai vonulat azonban háttérben marad. A regény központi témája ugyanis erősen a fantasztikum, a fantasy felé húz.
A Lullaby főhőse egy Carl Streator nevű újságíró, aki húsz éve magányosan él parányi lakásában, és minden áldott nap kínok kínjaival viseli a modern kor átkát, az állandó zajt. Nem túl összeszedett figura; éjszakánként bezárkózik a lakásába, és zsibbadtan, gépiesen pepecsel a maga kis dolgaival, nehogy szembesülnie kelljen a nagy büdös valósággal. Például épületmodelleket készít, hogy aztán mezítláb tapossa darabokra a kis kórházakat és templomokat, barokk palotákat és króm bevásárlóközpontokat. A pusztítások közt rutinmunkáját végzi, illetve élete nagy cikkén dolgozik, mely a titokzatos csecsemőhalálozásokról szól majd. Streatornak ugyanis saját elmélete van róla, hogy miért halnak meg csecsemők teljesen váratlanul, minden látható ok nélkül, az orvostársadalom nagy döbbenetére: szerinte mindezért egy altatódalokból összeállított könyv a felelős, pontosabban egy bizonyos afrikai versike, amellyel valaha a sámánok az öregeket és a betegeket segítették át békésen a túlvilágra. Teóriáját erősíti, hogy minden esetnél, ahová személyesen is kiszállt, megtalálta ezt a bizonyos könyvet, általában az ominózus oldalnál kinyitva. De ha ez nem lenne elég, saját példája is erősíti a gyanút: hiszen húsz évvel korábban ő is ezzel a verssel gyilkolta meg véletlenül feleségét és kisgyerekét.
Carl Streator szeretné megszabadítani a könyvtől az emberiséget, mielőtt a kimondott szó erejétől megrettent világra örök csend borul. A gond az, hogy ő már ismeri a verset — és elegendő gondolni rá, hogy működésbe lépjen. Streator körül hullani kezdenek az emberek.
Aztán feltűnik Helen Hoover Boyle, aki hasonló módon ölte meg saját fiát tizenhét évvel ezelőtt, és most kísértetjárta házakat árul, hogy jó áron visszavásárolja a vevőktől, akik a falról csorgó vér vagy a fejetlen rém miatt még ráfizetni is hajlandóak. És ott van Boyle titkárnője, Mona Sabbat, aki minden héten kihordja a lakásból a bútorokat, hogy wicca-szeánszot tartson állatneveket viselő lélektestvéreivel, meg Mona pasija, a mérhetetlenül arrogáns Oyster, aki nem eszik húst, mindenben a természet meggyalázását látja és legszívesebben kipusztítaná az emberiséget, hogy Földanya szusszanhasson egy kicsit. Ez a bizarr négyes indul útnak, hogy az Egyesült Államokat bejárva elpusztítsák a halálhozó könyv összes létező példányát.
Persze nem lenne igazi a kaland, ha az út végén nem várná őket a szentségtelen Grál igézete: az eredeti varázskönyv, ahonnan a verset a kötetbe másolták. És mely ki tudja, mi mindent rejthet még.
Carl Streator el akarja pusztítani. Mindenki más fel akarja használni.
Talán sok embernek eszébe jutott a metrón, villamoson vagy a lökdösődő tömegben, hogy mi történne, ha egyetlen gondolatával ölni tudna. A Lullaby ezt az ötletet viszi végig a fantasztikus alaphelyzettől egészen addig a pontig, amíg hétköznapi cselekvéssé, majd problémává, végül négy ember egymás iránti gyűlöletének okává nem válik. A furcsa, keretes szerkezet először elbizonytalanítja az embert; töredezett, monoton, szinte mantraszerű stílusa, egyszerű, vissza-visszatérő mondatai csak fokozzák a sivárságot, mely mindegy egyes szereplőből és ebből az egész pusztulásra ítélt világból árad.
És amikor az olvasó beleborzong, milyen hideg és rémisztő Palahniuk birodalma, hirtelen rájön, hogy ő is ugyanott él.
„A tudósok szerint az ókori görögök úgy tartották, a gondolataik nem tőlük származnak. Amikor eszükbe jutott valami, egy istentől vagy istennőtől kaptak sugallatot. Apolló azt mondta nekik, legyenek bátrak.
Athéné azt, hogy legyenek szerelmesek.
Manapság az emberek chipsreklámok üzenetét hallják, és rohannak vásárolni.”
brainoiz
|
