Jonathan Carroll:
THE LAND OF LAUGHS
Thomas Abbey irodalmat tanít átlagosan közönyös diákoknak egy amerikai középiskolában. Magányosan él, különleges álarcokat gyűjt, melyeket szobájának falára aggat, és hiába tapossa legszebb férfikorát, még mindig képtelen megszabadulni attól a tehertől, hogy ő Stephen Abbey, a tragikusan elhunyt, világhírű filmszínész fia.
Abbey-t gyermekkora óta mélységes rajongás fűzi egy Marshall France nevű meseíróhoz. A világtól elvonultan élő France — aki egész fiatalon, negyvennégy évesen hunyt el szívrohamban — egész nemzedékeket babonázott meg különleges történeteivel. Művei ma már keresett ritkaságok; az igazi rajongók komoly összegeket áldoznak egy-egy eredeti példányért.
Abbey éppen egy ilyen antikvár kötet révén ismerkedik meg Saxony Gardnerrel, a hozzá hasonlóan különc France-rajongóval. Az ismeretségből kapcsolat lesz, a közös rajongásból pedig megszületik a terv: Thomas elhatározza, hogy hátat fordít monoton munkájának, és Sax kutatásaira alapozva megírja a csodált szerző életrajzát.
Hamarosan kiderül, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Nemcsak a Land of Laughs-t (A vidámság országa) vagy Green Dog’s Sorrow-t (A Zöld Kutya szomorúsága) itatja át valami mágikus, furcsa hangulat, hanem szerzőjük egész életét is. France életének nagy részét önkéntes száműzetésben töltötte Missouri államban, egy Galen nevű városkában. Amit tudni lehet róla, az vagy semmitmondó, vagy éppenséggel ellentétes a kiadója, David Louis állításaival. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szerző lánya, Anna nem hajlandó kiadni a kezéből az utolsó, csonkán maradt regényt, az önjelölt életrajzírókat pedig egyszerűen elzavarja.
Thomas és Saxony azonban nem tágítanak, és nekivágnak a hosszú útnak. Az idilli, kedves, nyári Galenben pedig egyik meglepetés a másik után fogadja őket. David Louis borzongató meséivel ellentétben Anna France csinos és barátságos hölgy, aki távolról sem olyan elzárkózó, mint gondolták, a város lakói pedig kicsit tartózkodóak, de támogatják a kutatásokat. Telnek-múlnak a hónapok, a kezdeti buktatók után formálódni kezd az életrajz, és minden rendben is megy, amíg Abbey és Saxony kapcsolata zátonyra nem fut Anna miatt — de ez csak az első megrázkódtatás, mert egyre több gyanús esemény utal arra, hogy sem Marshall élete, sem a munkássága, sem Galen nem nevezhető hétköznapinak...
A Land of Laughs magával ragadó hangulatú, varázslatos és alkalmanként egészen ijesztő regény. „Ha Carroll a megfelelő országban születik, akkor ezt a könyvet mágikus realizmusnak nevezik” — írja valamelyik ajánló. A Land of Laughs, Carroll első regénye igazolja ezt: minden megtalálható benne, amiért később kiérdemelte a jó értelemben vett „kultszerző” címkéjét.
Mint a többi Carroll-könyvnél, itt is nehéz meghatározni, pontosan mi nyűgözi le az embert. A történet mai szemmel nem az egyediségével hódít — azt azért ne felejtsük el, hogy 1980-ban jelent meg —, és Carroll különösebb cifrázás nélkül, szépen, hangulatosan ír. Ugyanakkor az ötletes megoldások (pl. hogy France furcsa regényeiből mindössze felvillanásokat lát az olvasó, és egy idő után szinte hiányérzete támad, miért nem veheti a kezébe őket), a valóság és a fikció elegyedése, a hétköznapi életbe átmosódó mese, az események mögött ott kísértő alapvető emberi kérdések egészen sajátos ízt adnak a regénynek, és kategorizálhatatlanná teszik. A Land of Laughs nem igazi horror, nem igazán krimi, de modern lélektani regénynek is csak nyögvenyelősen lehetne besorolni... Vagyis pont olyan, mint Carroll többi műve. Nem nehéz rájönni, miért aggatták rá a kényelmes „fantasy”, vagy még inkább a „horror” címkét (ami inkább káros, mint hasznos; a magyar kiadás borítója például tökéletes példája a félrecélzott marketingnek). Ugyanakkor a könyv több ennél. A titkoktól terhes, átlagosnak tűnő amerikai városka megfestésével nagyon halványan David Lynch Twin Peaksére emlékeztet, vagy akár Stephen King klausztrofóbiás, kisvárosi rémregényeire, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Carroll valahol ott hagyja abba, ahol King igazából belelendül. (A Fantasy Masterworks-féle kiadásban egyébként maga Stephen King szívélyes ajánlása is olvasható).
Akárcsak a Voice of Our Shadow esetében, változatlan a véleményem: Jonathan Carroll az a szerző, aki valakit vagy nagyon elvarázsol és örökre lelkes olvasójává tesz, vagy nagyon nem — de egy próbát mindenképpen megér.
brainoiz
Magyarul megjelent az Alexandra kiadónál, A nevetések földje címmel, 1997-ben.
|