Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Jonathan Carroll:
THE LAND OF LAUGHS


Thomas Abbey irodalmat tanít átlagosan közönyös diákoknak egy amerikai középiskolában. Magányosan él, különleges álarcokat gyűjt, melyeket szobájának falára aggat, és hiába tapossa legszebb férfikorát, még mindig képtelen megszabadulni attól a tehertől, hogy ő Stephen Abbey, a tragikusan elhunyt, világhírű filmszínész fia.

Abbey-t gyermekkora óta mélységes rajongás fűzi egy Marshall France nevű meseíróhoz. A világtól elvonultan élő France — aki egész fiatalon, negyvennégy évesen hunyt el szívrohamban — egész nemzedékeket babonázott meg különleges történeteivel. Művei ma már keresett ritkaságok; az igazi rajongók komoly összegeket áldoznak egy-egy eredeti példányért.

Abbey éppen egy ilyen antikvár kötet révén ismerkedik meg Saxony Gardnerrel, a hozzá hasonlóan különc France-rajongóval. Az ismeretségből kapcsolat lesz, a közös rajongásból pedig megszületik a terv: Thomas elhatározza, hogy hátat fordít monoton munkájának, és Sax kutatásaira alapozva megírja a csodált szerző életrajzát.

Hamarosan kiderül, hogy ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Nemcsak a Land of Laughs-t (A vidámság országa) vagy Green Dog’s Sorrow-t (A Zöld Kutya szomorúsága) itatja át valami mágikus, furcsa hangulat, hanem szerzőjük egész életét is. France életének nagy részét önkéntes száműzetésben töltötte Missouri államban, egy Galen nevű városkában. Amit tudni lehet róla, az vagy semmitmondó, vagy éppenséggel ellentétes a kiadója, David Louis állításaival. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szerző lánya, Anna nem hajlandó kiadni a kezéből az utolsó, csonkán maradt regényt, az önjelölt életrajzírókat pedig egyszerűen elzavarja.

Thomas és Saxony azonban nem tágítanak, és nekivágnak a hosszú útnak. Az idilli, kedves, nyári Galenben pedig egyik meglepetés a másik után fogadja őket. David Louis borzongató meséivel ellentétben Anna France csinos és barátságos hölgy, aki távolról sem olyan elzárkózó, mint gondolták, a város lakói pedig kicsit tartózkodóak, de támogatják a kutatásokat. Telnek-múlnak a hónapok, a kezdeti buktatók után formálódni kezd az életrajz, és minden rendben is megy, amíg Abbey és Saxony kapcsolata zátonyra nem fut Anna miatt — de ez csak az első megrázkódtatás, mert egyre több gyanús esemény utal arra, hogy sem Marshall élete, sem a munkássága, sem Galen nem nevezhető hétköznapinak...

A Land of Laughs magával ragadó hangulatú, varázslatos és alkalmanként egészen ijesztő regény. „Ha Carroll a megfelelő országban születik, akkor ezt a könyvet mágikus realizmusnak nevezik” — írja valamelyik ajánló. A Land of Laughs, Carroll első regénye igazolja ezt: minden megtalálható benne, amiért később kiérdemelte a jó értelemben vett „kultszerző” címkéjét.

Mint a többi Carroll-könyvnél, itt is nehéz meghatározni, pontosan mi nyűgözi le az embert. A történet mai szemmel nem az egyediségével hódít — azt azért ne felejtsük el, hogy 1980-ban jelent meg —, és Carroll különösebb cifrázás nélkül, szépen, hangulatosan ír. Ugyanakkor az ötletes megoldások (pl. hogy France furcsa regényeiből mindössze felvillanásokat lát az olvasó, és egy idő után szinte hiányérzete támad, miért nem veheti a kezébe őket), a valóság és a fikció elegyedése, a hétköznapi életbe átmosódó mese, az események mögött ott kísértő alapvető emberi kérdések egészen sajátos ízt adnak a regénynek, és kategorizálhatatlanná teszik. A Land of Laughs nem igazi horror, nem igazán krimi, de modern lélektani regénynek is csak nyögvenyelősen lehetne besorolni... Vagyis pont olyan, mint Carroll többi műve. Nem nehéz rájönni, miért aggatták rá a kényelmes „fantasy”, vagy még inkább a „horror” címkét (ami inkább káros, mint hasznos; a magyar kiadás borítója például tökéletes példája a félrecélzott marketingnek). Ugyanakkor a könyv több ennél. A titkoktól terhes, átlagosnak tűnő amerikai városka megfestésével nagyon halványan David Lynch Twin Peaksére emlékeztet, vagy akár Stephen King klausztrofóbiás, kisvárosi rémregényeire, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Carroll valahol ott hagyja abba, ahol King igazából belelendül. (A Fantasy Masterworks-féle kiadásban egyébként maga Stephen King szívélyes ajánlása is olvasható).

Akárcsak a Voice of Our Shadow esetében, változatlan a véleményem: Jonathan Carroll az a szerző, aki valakit vagy nagyon elvarázsol és örökre lelkes olvasójává tesz, vagy nagyon nem — de egy próbát mindenképpen megér.

brainoiz

Magyarul megjelent az Alexandra kiadónál, A nevetések földje címmel, 1997-ben.