Muramaki Haruki: Kafka on the Shore
Murakami Haruki* regényét meglehetősen nehéz bárhová besorolni, már ha egyáltalán szándékunkban áll az ilyesmi. Ha nagyon muszáj, rá lehetne ragasztani mágikus realizmus kissé elkoptatott címkéjét, bár nem egyértelműen az; Japánban sztárszerző, angolszász nyelvterületen sikeres kortárs irodalom, emellett ezt a regényét idén jelölték a World Fantasy Awardra is.
A Kafka on the Shore szürreálisba hajló világot teremt, összemossa a valóságot és a fantasztikumot, a realitással időről időre mesékből, sci-fiből, detektívregényekből átemelt elemek elegyednek. Mindebből szerencsére nem zagyvaság vagy érthetetlen blöff születik, hanem egy élvezetes, egyúttal meglehetősen elvont regény.
A 2002-es Kafka on the Shore tulajdonképpen még mindig ugyanazon az úton halad, amit Murakami 1985-ös (bár ma is teljesen frissnek számító) The Hard-boiled Wonderland and the End of the World című regényéből már megismerhettek a magyar olvasók is. (Nálunk a kevéssé eltalált Világvége és a keményre főtt csodaország címen jelent meg, amiért egyébként alapos fejmosás járna a fordítónak, mert nem pusztán borzalmas, hanem még félrevezető is. A japán címről nem tudok nyilatkozni, de az angol hard-boiled a ponyvák kemény, belevaló detektívjeire utal, akiknek a főszereplő amolyan ironikus kópiája.) A Világvége... nálunk talán kortárs szépirodalomként jelent meg (az Európa Könyvkiadó emlékeim szerint Umberto Ecóhoz hasonlította a szerzőt a fülszövegben), mindenesetre elég konkrét sf/cyberpunk alapokra épül — igaz, abban nem vagyok biztos, lehetett-e számottevő hatása a stílusnak Japánban alig egy évvel a Neuromancer amerikai megjelenése után. A Világvége... két síkon játszódik, az egyik egy közelről meg nem határozott japán valóság, ahol két konkurens megavállalat küzd egymással; ennek a szálnak a főhőse egy módosított elméjű, „adatmosásra” szakosodott ügynök. A másik szál egy furcsán mesés, világvégi településre kalauzol, ahová névtelen főhősünk érkezik, hogy egyszarvúak koponyájából olvasson ki történeteket...
A 2002-es Kafka on the Shore hangulatában kicsit kevésbé rugaszkodik el a valóságtól, mint a Világvége...Hasonló szerkezetű, tehát két szálon futó, viszont jóval bonyolultabb szövésű regény. Már a címből rengeteg minden bontható ki — Kafka a regény főhősének felvett neve, és egyszerre utal az író Kafkára meg a főhős Varjú nevű képzelt barátjára (a „kafka” cseh nyelven varjú, bár állítólag inkább csóka), illetve egy rejtélyes slágerre meg egy festményre, amelyen egy kisfiú ül a tengerparton (ezek mind fontos szerephez jutnak egy-egy szereplő életében).
A történet hőse, a tizenöt éves Kafka Tamura egy napon úgy dönt, elmenekül otthonról, tervei szerint örökre, nehogy beteljesítse apja vészterhes jóslatát. Egyetlen hátizsákkal felszerelkezve indul Japán déli részébe, egy vidéki városka könyvtárába. Azonban az előre elrendeltetés, akárcsak a görög tragédiákban, nem hagyja kijátszani magát. Kafka nem sokkal az érkezése után tekervényes útvesztőbe keveredik, kezdetben érzelmileg — családi hátterének elvarratlan szálai és egy évtizedekkel ezelőtti szerelmi tragédia kusza fonalai közé —, később pedig a szó szoros értelemben is, egy érintetlen ősvadon labirintusába.
Hasonlóan különös vándorút vár a regény másik főszereplőjére. Mr. Nakata szellemileg visszamaradott férfi, aki a mai napig tisztázatlan gyermekkori balesete (?) miatt vált csodagyerekből fogyatékossá. Viszont néha varázslatos események történnek körülötte, és remekül beszéli a macskák nyelvét (nem átvitt értelemben). Egészen jól eléldegél az elveszett jószágok felkutatásából, amíg egy brutális gyilkossági ügy miatt menekülnie nem kell — szintén dél felé. Kafka és Mr. Nakata története innentől kezdve két szálon gombolyodik, enyhe átfedésekkel haladva előre egy elkerülhetetlen, mindkét szereplő számára érzékelhető, de külön-külön értelmezhetetlen végpont felé.
A történetből a címhez hasonlóan egymásba ágyazott virágszirmokként nyílnak ki a különböző rétegek — Ödipusz-rege, egy rejtélyes gyilkosság, utazás és erotika. A bonyolultság jelen esetben szerencsére nem egyenlő a túlbonyolítottsággal, tehát akiket esetleg elriasztana a zanzásított ismertető, nyugodtan próbát tehetnek a regénnyel. Murakami történetvezetése érdekes, stílusa szikár, de élvezetes, és a regény annak ellenére sem földbe döngölően művészkedő, hogy még a szerző saját bevallása szerint is csak második újraolvasásra áll össze teljesen a kép.
Honlap:
http://www.randomhouse.com/features/murakami/site.php
http://www.murakami.ch/main_4.html
* Az ismertető a regény angol nyelvű kiadása alapján készült, ezért szerző nevét angolosan Haruki Murakaminak kellene írni; de mivel két eddigi műve az átírás szerint helyes Murakami Haruki néven jelent meg magyarul, maradtam ennél a változatnál.**
** Egyébként magyar nyelven 2006-ban megjelent a Szputnyik, szívecském című regénye is.
brainoiz
|
