Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Dan Simmons:
Hyperion


Ezt a kötetet aligha kell bemutatni, hiszen elég rég jelent meg, és hál’ istennek magyarul is hozzáférhető (Békési József nagyszerű fordításában) (mely most nincs előttem, ezért angolul fogom idézni a neveket). Mégis, ismertség ide vagy oda, miután pár hete, jókora késéssel végigolvastam a Hyperiont (barátaim unszolására, akik extázisban adták kézről kézre a példányomat, és azzal fenyegettek, hogy elmesélik az egészet), úgy éreztem, muszáj pár sort írni, ha másért nem, figyelmeztetésképp, hogy aki netán lemaradt róla, az szaladjon a boltba izibe. Miért is?

Dan Simmons horror-íróként már tisztes hírnévre tett szert, mikor 1989-ben egyszer csak előrukkolt ezzel a megalomán neobarokk horror/fantasy űroperával, mely azóta kvartalógiává (vagy hogy a fenébe is hívják a négyrészes trilógiát) dagadt, és íróját rögvest a legnagyobb kortárs sci-fi szerzők panteonjába katapultálta. Egyébként a kötetek közül az első kettő (a Hyperion és a Fall of Hyperion), mint látni fogjuk, gyakorlatilag egyetlen regényt alkotnak, ezért érdemes egyszerre beszerezni őket, hacsak nem akar ember heteket-hónapokat kellemesen sajgó, mardosó kíváncsiságban eltölteni.

Miért is?... Valamikor a messzi-messzi jövőben vagyunk, az emberi Hegemónia uralja a csillagokat, és egyre újabb kolóniákat szippant be teleport-kapukkal összekötött óriásrendszerébe, melyet egy önálló életre kelt, MI-társadalommá változott számítógépes rendszer, a TechnoCore tart össze. A Hegemónia a regény kezdetén épp összeomlani készül: támadásba lendülnek a perifériáin tanyázó furcsa idegenek, az Ousterek, és többen azt rebesgetik, hogy a TechnoCore le akar szakadni az emberi civilizációról. Az elszabaduló káosz közepette hét zarándok indul útnak egy fából készült katedrális-űrhajón a Hyperion bolygó felé, ahol a Shrike nevű nem evilági, csupafém gyilkológép tanyázik a titokzatos, antientrópia-mezőkkel védett Idősírok között. A Fájdalom Uraként is ismert lény időről időre zarándokokat fogad (mindig prímszámút), akik közül egy kivételével mindenkit lemészárol, a túlélőnek viszont teljesíti a kívánságát. Hét zarándokunk közül mindnek megvan a maga tragédiája, a maga kis keresztes hadjárata — s mialatt az út során elmesélik, mit kívánnának és miért, történeteikből lassan feltárul az olvasó előtt a Hegemónia világa, szembesülünk a Shrike-kal, és megsejthetjük, miféle politikai játszmák előzték meg a Hegemónián lassan végigsöprő kozmikus háborút. Időközben hőseink megérkeznek a Hyperionra, eljutnak a Fájdalom Völgyének bejáratáig, s mikor meghajnalodik, elindulnak a Shrike lakhelye felé, mint Dorothy kis csapata az Oz, a nagy varázslóban — és a könyv véget ér.

A folytatás állítólag zseniálisan fogja össze és varrja el az egyes szálakat, libbenti fel a fátylat arról, hogy milyen erők is dolgoznak a háttérben, mi is a Shrike és mit rejtenek a jövőből visszafele utazó Idősírok. Ajánlom is, hogy így legyen, de főleg hogy minél előbb megérkezzen az a nyavalyás könyv, mert már nagyon viszket a szemem.

A Hyperion gyakorlatilag a Canterbury mesék koncepcióját emeli át egy sajátos űropera-környezetbe. Zseniális ötlete, hogy az egyes történetekben a populáris műfajok valóságos arzenálja vonul fel: horror (a Pap története), háborús sci-fi (a Katona), melodráma (a Tudós), detektívregény (a Nyomozó), szerelmi történettel megspékelt politikai intrika (a Konzul), sőt, akad egy dekadens művészregény is (a Költő). Mindehhez vegyük hozzá Simmons horroron edzett, erőteljes stílusát, beteg ötleteit az űrhajó-méretű fákról, elektromos viharok által szaggatott fémerdőkről és avatár-szerű gyilkológépekről, és máris előttünk a 90-es évek egyik legnagyobb sci-fije. Figyelmeztetés: a könyv rögtön a mélyvízbe dob, vagyis úgy tesz, mintha már eleve ismernénk az idegen világ intrikáit és fogalmait — ez zavaró lehet, de érdemes kitartani, mert a későbbiekben minden szépen kiderül. Hajrá!

rampion

Megjegyzés: a Hyperion magyarul két kötetben jelent meg a Cherubionnál, 1.Titánok lázadása ill. 2. A Fájdalom Ura címmel. Megjelent a folytatás is, a Fall of Hyperion, szintén két részben: Hyperion bukása1. A Fájdalom Völgye ill. 2. A bukás, és állítólag idén (2003) érkezik a harmadik regény, az Endymion.