MODERN MÍTOSZOK
Tim Powers Halászkirály-ciklusa
Tim Powers műveinek egyik — vagy talán legnagyobb — vonzereje az a könnyedség, amellyel a szerző a történelmi tényeket, a mítoszokat és a színtiszta fantasztikumot ötvözi, hogy végeredményként egy teljesen valóságos, mégis velejéig mágikus világ szülessen, melyet első pillantásra képtelenség megkülönböztetni attól, amelyben mi magunk élünk. A lényeg a felszín alatt rejtőzik: Powers láthatatlan erővonalakat vázol fel a világban, dokumentált, megtörtént események közé illeszti a mágiát, és mindezt a lehető legváltozatosabb helyekről összegyűjtött irodalmi utalásokkal fűszerezi.
A Fault Lines névre keresztelt, lazán összefüggő trilógia (az első két regény önállóan is élvezhető, egyedül a harmadikhoz szükséges ismerni az előzményeket) a kilencvenes évek Kaliforniáját kelti új életre. A modern világ kulisszái ellenére változatlan hatalommal bírnak az emberiség hajnala óta létező rítusok, szabályok, ceremóniák. Legendás királyok tettei befolyásolják Kalifornia sorsát, a beavatottak kódolt üzeneteket olvasnak ki a könyvekből, versekből és színdarabokból, ádáz harcok dúlnak a rejtett birodalomban, és semmi sem történik véletlenül. A mindennapi élet ugyanúgy a legvénebb misztériumok körül forog — legyen az a vér, a termékenység vagy a föld —, mint az ősidőkben, és bármi misztikus többletjelentést hordozhat: védelmet jelent az óramutató járásával ellentétesen autózni, számítanak a holdfázisok, az archetípusok, a természet ciklusai, a személy- és helységnevek.
Powersre jellemző, hogy a szívének kedves témákat több változatban is feldolgozza, ilyen a testcsere vagy bizonyos mágikus módszerek. Ezért is tanulságos szemügyre venni első igazán komoly regényét, a The Drawing of the Darkot, ahol már megjelennek a trilógiában felhasznált elemek — mindenek előtt az Arthur-mondakör és a Halászkirály mítosza —, de még nem teljesen kiforrott módon.
A Halászkirály legendája egyike a Kerekasztal lovagjairól szóló, szimbólumokkal átszőtt történeteknek. A Grált őrző, gyógyíthatatlan sebből vérző uralkodó tehetetlenül hever palotájában — szolgái minden nap elviszik a közeli tóhoz, ahol halászik —, és addig nem gyógyulhat meg és nem virradhat fel birodalmában egy új, boldogabb kor, amíg egy lovag — a mondában Parszifál — megtalálja a kastélyát és felteszi a gyógyító kérdést. Így szól a mese, és mindjárt kiderül, miként fest mindez a XVI. vagy a XX. századba átültetve.
The Drawing of the Dark
1529. február 24., hamvazószerda Velencében. Brian Duffy, a mohácsi csatát megjárt, korosodó zsoldos különleges megbízatást kap egy Aurelianus nevű bogaras öregembertől. Az Alpok hágóin átkelve a lehető leggyorsabban Bécsbe kell jutnia, ahol kidobóemberként szolgál majd egy Gambrinus nevű férfi híres sörfőzdéjében. A regény címe tehát nem valami szörnyen sötét rítusra utal, hanem a Gambrinus-kocsma messze földön legendás különlegességére, arra a Herzwesten nevű barna sörre, melyet húsvétkor lehet először megcsapolni. Bármennyire különösnek hangzik, sokan szeretnék ennek keresztbe tenni és megkaparintani az értékes itókát. Duffynak, akit Velencében többen is egy lagúnába vagy a városon kívülre kívánnak, nem sok választása van, ezért útnak indul, és szinte azonnal furcsa kalandokba keveredik. Mintha gyerekkora éledne újra, amikor a körülötte jelentkező bizarr és pogány jelenségek meghiúsították papi pályafutását. Természetfeletti lények védelmezik az úton, utána szárnyas rémek támadnak rá, de mindez eltörpül ahhoz képest, ami Bécsben fogadja...
Nem elég, hogy Szulejmán seregei feltartóztathatatlanul menetelnek a város felé, felbukkan Duffy régi szerelme, és az ostromra készülő Bécs mágnesként vonzza a lehető legkülönösebb szerzeteket — garabonciásokat, keleti varázslókat és északi harcosokat. Duffy kezdetben értetlenül sodródik az eseményekkel, a legendás Arthurról és Merlinről szóló álmok és látomások gyötrik, amikor azonban Zápolya (Szapolyai) János, Szulejmán gonosz segítője is megérkezik és az életére tör, lassan tisztulni kezd a kép. A szultán és a császár összecsapása valójában a Kelet és a Nyugat nagy csatája, ahol Gambrinus sörfőzdéje lesz a Halászkirály birodalma, a szimbolikus erővel bíró sör pedig — „a Nyugat Szíve” — életerejének forrása.
Powers 1979-es regénye, mely a Fantasy Masterworks sorozatnak hála végre ismét hozzáférhető, azért is különösen érdekes, mert számos elemét fel lehet fedezni a későbbi Anubisz kapuiban (ez nem meglepő, hiszen mindkettő az Arthur királyról szóló meghiúsult sorozat része lett volna) és a Last Callban. Szulejmán 1529-es bécsi veresége történelmi tény, de tökéletesen simul bele a szimbolikus hatalmak háborújának koncepciójába. A stílus még nem teljesen kiforrott, a történet sem igazán csavaros, de a hangulatot nagyon eltalálta Powers, amit csak fokoz a valaha vívni tanuló szerző jártassága a harcok megfestésében. Nem is beszélve a történet magyar vonatkozásairól, amelyek szerencsésen nélkülözik a sajnos megszokott, idegesítő félreértéseket.
Last Call
„Ha a poharadban egyszer csak nem egyenletes többé az ital szintje, ha a cigarettafüst a lapok fölé száll és összesűrűsödik, vagy hirtelen fonnyadni kezdenek a növények a szobában, ha száraz és perzselő a levegő a torkodban, mint a napsütötte kőszikla, szállj ki a partiból. Ilyenkor nem tudhatod, terítéskor mit nyersz vagy veszítesz.”
Las Vegas, 1948 — a Torony leomlik, és a nyugati part bőséget hozó Halászkirálya, a gengszter Bugsy Siegel halott. Scott Crane ekkor még nem sejti, milyen következményekkel jár ez a jövőjére nézve. Egyelőre az is csoda, hogy életben maradt: anyja lelövi az apját, aki a dulakodás közben véletlenül kiveri a fia egyik szemét.
Las Vegas a kilencvenes évek elején. A felszín alatt misztikus erők kavarodnak fel, és az éppen uralkodó Halászkirály újabb csatára készül neonfényektől izzó üvegtornyában. Egy lehorgonyzott hajón huszonegy évenként, húsvétkor kártyapartit rendeznek, ahol a Király ellen játszik, különleges lapokkal, az a néhány kiválasztott, akinek sikerül eljutni idáig. A tét a trón és a játékosok élete. Scott Crane-nek erről ugyan sejtelme sincs, de az néhány alak, akik meg akarják ölni, egyenesen Las Vegas felé hajszolják. Különös társak kísérik bolyongásai során: halott felesége szelleme, bogaras szomszédja (a halálos beteg Arky Mavranos), nevelőapja (a kártyaművész Ozzie) és Diane, rég nem látott mostohatestvére — mire azonban kiderül, mi köze mindehhez egy huszonegy évvel ezelőtti pókerpartinak, melyet a Lake Mead nevű mesterséges tó egyik bárkáján folytatott, már késő kiszállni: végleg belekeveredik a Halászkirály és kihívóinak felszín alatt dúló küzdelmébe.
A Last Call nem véletlenül kapta meg a World Fantasy díjat 1992-ben: a történet feszes, a próza kitűnő. Az irodalmi párhuzamot ez esetben T.S. Elliot zseniális verse, az „Átokföldje” (The Waste Land) jelenti, a lélektelen modern kaszinó-kastélyok, a tarot-kártyákkal játszott pókermeccsek, a jungi archetípusok erejét megcsapoló uralkodók pedig sokáig megmaradnak az olvasó fejében.
Expiration Date
A helyszín ezúttal is a mágikus Kalifornia, de nem a sivatag és a kaszinó-város, hanem a kísértetekkel zsúfolt Los Angeles. Koot Hoomie Parganas még nincsen tíz éves, mikor megszökik szüleitől, akik merev szabályok közé kényszerítik és gurunak, bölcsnek vagy szent harcosnak próbálják nevelni. Kicsinyes bosszúból magával viszi rejtett kincsüket, egy kristálydarabot. A gyerekes lázadás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor valaki megöli a szüleit, az összetört kristályból pedig maga Thomas Edison költözik Kooti testébe.
Ezzel nagyjából egy időben Pete Sullivan villanyszerelőt váratlanul felhívja rég nem látott ikertestvére, Sukie és figyelmezteti: mindkettőjüket üldözik, őt pedig meg fogják ölni. Pete balsejtelmekkel eltelve útnak indul Venice Beach felé, ahonnan egykori munkaadójuk, a filmrendező Loretta deLarava úgy kergette el őket, hogy ismeretlen okból megpróbálta megidézni az apjuk szellemét. Angelica Anthem Elizalde, az egykori pszichiáter szintén a nagyvárosba tart, hogy feldolgozza magában a karrierje végét jelentő, túlságosan hatékony szeánsz utóhatásait.
Igen, mindenhol kísértetek nyüzsögnek — tele van velük Los Angeles. Az épeszűek, az őrültek, a szomorúak, a bosszúállók, a testetlenek és azok, akik szemetet majszolva ál-testeket növesztettek az évek során. Hollywoodban pedig, az illúziók és szellemvadászok világában kísérteteket szippantanak fel kokó helyett a dekadens milliomosok, hogy jó kis tripük legyen a régi emlékektől, és az életerő megfiatalítsa őket.
A történet különböző szálai összegubancolódnak, miközben az Edison lelke utáni hajsza mindenkit — különösen szegény Kootie-t — egyik veszedelemből a másikba sodorja a csavargók és a kitaszítottak között, egészen a végső nagy leszámolásig.
Már ebben a regényben is érzékelhető az a probléma, ami az 1997-es Earthquake Weatherben válik igazán akuttá. Powers több szálat visz egyszerre, és magyarázat nélkül hajítja az olvasót az idegen környezetbe, a szereplők számára evidens szituációkba. Ez kellemes írói módszer, de könnyű elvetni a sulykot: jelen esetben nem árt még egyszer elolvasni a könyvet, hogy helyükre kerüljenek a dolgok. Az Expiration Date ennek ellenére ötletes, jól megírt mű, tele remek sziporkákkal — mint a minden varázslattól védett ház vagy Houdini gipszkeze, amivel bárhonnan ki lehet szabadulni, de erőszakos cselekedetekre képtelen —, a szokásos irodalmi párhuzamot pedig (stílusosan) az Alice Csodaországban képviseli.
Earthquake Weather
Hatalmas földrengés rázza meg Kaliforniát 1995 január 1-jén. A föld vagy a birodalom, amely régóta beteg — megszaporodtak a katasztrófák, a talaj mélyén betegség rágja a szőlőtőkéket —, most újabb csapást kénytelen elszenvedni. Szökőár pusztít, egy pillanat alatt eltűnnek a kísértetek, és a nyugati vidék gyengélkedő Halászkirálya meghal.
Kísértete még nem távozott el, ezért záros határidőn belül új életre kelthető. Az Expiration Date néhány évvel idősebb hőse, Koot Hoomie Parganas csodálatos képességei és soha be nem gyógyuló sebe miatt megfelelő jelölt lenne a szerepére — habár a lehetséges trónkövetelők már harcba is indultak. Amikor felbukkan Kootie házában a király gyilkosa, a tudathasadásos Janis Cordelia Plumtree, aki jóvá akarja tenni a bűnét, hirtelen esély kínálkozik a régi rend visszaállítására és az uralkodó feltámasztására. A túlvilági jeleket követve szedett-vedett társaság indul San Franciscóba, de a rituálé veszélyes és túlságosan tisztázatlan, ezért kudarc kudarcot követ. A nyomukban egy pszichiáter, aki a betegeiből kiűzött szellemeken él, és egy Shakespeare-dráma rosszindulatú szereplője...
A felesége halálával küzdő, látomásoktól gyötört borász, Sid Cochran számára mindez csak egy őrült álom része. Még azelőtt kezdődött, hogy megszökött a diliházból; Sid tudtán kívül belekeveredett Dionüszosz mítoszába. Pontosan ezzel az istennel kellene alkut kötniük a főhősöknek, hogy a Halászkirály visszatérhessen...
Az Earthquake Weather vaskos mű, tömve érdekes apróságokkal — ilyen a Halászkirály húsvétkor kékről vörösre változó furgonja, a Troilus és Cressida csonkítatlan változatában elrejtett történet, Janis tudathasadásának magyarázata, a Dionüszosz elől menekülő asszonyság különleges háza, nem beszélve az amerikai Nyugat első Halászkirályáról, aki természetesen magyar volt —, de regényként igen sok kívánnivalót hagy maga után. A már említett Powers-trükk — az olvasó az események kellős közepén találja magát; jelen esetben Cochran mellett kapálózva sodródik az árral — túlságosan is jól működik, és már-már érthetetlenné, de legalábbis nehézkessé változtatja a művet. A szöveg hemzseg a mitológiai, irodalmi, és okkult utalásoktól, nem beszélve az előző két rész szereplőiről és a rengeteg cselekményszálról, az előadásmód pedig ráérős, aprólékos. Mindenképpen érdemes elolvasni Powers élvezetes stílusa miatt, vagy ha másért nem, az előző könyvek lezárásaként, de azért az Earthquake Weather a Last Call szintje alatt teljesít — ami nem csoda, tekintve a feltett léc magasságát.
brainoiz
|
