Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

Stephen R. Donaldson: A COVENANT-SAGA


Adott egy férfi, akit — ordas bulvárközhellyel élve — megtaposott az élet, méghozzá néhány hónap alatt, s oly alapossággal, amire más közönséges halandók esetében évekre van szükség. Adott egy világ, amelyet, a miénkkel ellentétben, a természettel való harmónia jellemez, amelyben a technikai fejlődés helyett a dolgokban inherensen jelen lévő mágikus erő — „Földerő” — uralkodik, ahol puszta pillantással megállapítható a dolgok természete, igaz vagy hamis, beteg vagy egészséges, helyes avagy helytelen volta. Donaldson regényfolyamában ez a két dolog találkozik egymással, s a tét mindvégig az, képes-e Thomas Covenant, a kitaszított, a pária, a Hitetlen elfogadni a világot, amely olyannyira különbözik a „való” világtól. Lehet-e Hős valakiből, akiből a hőssé válás minden szándéka hiányzik, képes-e vállalni önmagát és az Országgal való kapcsolatát Covenant anélkül, hogy fel kellene adnia belső, nehezen megőrzött egységét? Elfogadható-e a tagadás és a bűn, ha nem hiszünk a bennünket körülvevő világ valóságosságában?

Covenant sikeres elsőkönyves író, boldog, friss házasságban él, nemrég született gyereke. Hogy betegség támadta meg, heteken át még csak nem is érzékeli. Hogy ez a kór minden idők egyik legrettegettebb, legtitokzatosabb nyavalyája, a lepra, csak a leprakórházban eltöltött kíméletlen hónapok után fogja fel. Arra a gyűlöletre, kirekesztésre azonban, amely a lakóhelyére való visszatérése után fogadja, senki emberfia felkészülni nem képes. Városának lakói kivetik maguk közül, felesége elhagyja, még a napi élelmet is inkább ingyen és bérmentve az ajtaja elé szállítják, csak nehogy eszébe jusson a városba menni érte. Covenant életét ettől kezdve két dolog határozza meg: a betegség által kikényszerített vasfegyelem (a lepra az érzőidegek pusztulásával jár, ezért a beteg egyetlen esélye, ha minden sérülést, zúzódást elkerül, hogy az elfertőződést megelőzze), és a kitaszítottság miatti őrjöngő fájdalom és düh.

Ilyen állapotban történik meg vele az elképzelhetetlen: ismeretlen erő átrepíti a világok közti szakadékon, s ő a fent leírt helyen találja magát, az Országban (Land), amelynek lakói a hatalmasnak kijáró tisztelettel fogadják. Mert Covenant, a kisember, a pária ebben a világban erőt hordoz: fehérarany gyűrűje a világot összetartó elem, a vad mágia letéteményese, mely meghalad minden törvényt és hatalmat, és ha elszabadul, a világ szövetét is képes felbontani. S Lord Foul, a Megvető, a Teremtő testvére, aki a világ keletkezésekor a világba börtönöztetett, minden eszközzel arra tör, hogy Covenanttól a gyűrűt megszerezze. Szörnyű próféciát bíz Covenantra, akinek el kell azt juttatnia az Ország őrzőinek szerepét magukra vállaló Lordokhoz, s segédkeznie kell a világ megmentésében vagy végső elpusztításában.

Különös környezetet épít fel Donaldson a Krónikákban, ahol a világot irányító és formáló erők nem közvetlenül gyakorolják hatalmukat: céljaikat csakis szabad akarattal rendelkező értelmes lények cselekedetein keresztül érhetik el, s minden tervükbe bele kell kalkulálniuk a választás szabadságát, annak kockázatát, hogy a kiválasztott személy terveikkel ellentétes döntéseket hoz. Mert mindenki, aki vakon teljesíti az őt irányító akarat parancsát, puszta eszközzé válik, s egy eszköz csupán gazdájának kiterjesztése; nem képes többet elérni annál, mint amit irányítója önmaga is elérhetne.

Covenant nekiindul tehát, hogy a rárótt feladatot véghezvigye, s hosszú útja során feltárul előtte az Ország hihetetlen szépsége, élő ereje,a Földerő hatalma, lakóinak odaadása és tudása. Ám Thomas Covenant nem a sword-and-sorcery könyvek szokvány pozitív főszereplője. Antihős ő, aki szörnyű betegsége és kitaszítottsága miatt az Ország szépségére és erejére egyetlen választ képes csak adni: nem hisz el semmit. Mivel az Erő, saját Erejének gondolata halálos rettegéssel tölti el (hiszen hosszú hónapok alatt véste magába a gondolatot, hogy minden, ami erő, sérülést okozhat, s minden sérülés a halált jelentheti), saját szerepét is képtelen elfogadni. Dühödt hitetlensége, makacs túlélni-akarása bűnökbe viszi; lépten-nyomon megsérti az Ország lakóit, törvényeit, porba tiporja szépségét és harmóniáját. Az Első Krónika három kötete erről szól: hogyan hatnak bűnei az Ország sorsára, hogyan szolgálják Lord Foul céljait, hogyan ébred rá Covenant fokozatosan arra, miként fogadhatja el az Ország létezését és saját hatalmát anélkül, hogy önnön nehezen megtartott integritását fel kellene adnia, hogyan tehet kísérletet arra, hogy rettenetes bűneit legalább részben jóvátegye. Hosszú utazása során a fantasy-irodalom egyik legmegkapóbb világán halad végig, Lordokkal, Óriásokkal s egyéb hétköznapi és mágikus teremtményekkel benépesült földön, amelyet olyan lelki és természeti gazdagság jellemez, amihe foghatót keveset találni. A felületes olvasó számára Tokien Középföldéjét imitáló világ minden részlete valami olyan csavart rejt, ami egyedülállóvá teszi a hasonló művekhez képest, és megnyugtatóan eltávolítja az amúgy felvállalt Tolkien-örökségtol. A szokvány epigonoknál jóval többet kapunk itt: aprólékos világépítés helyett tervekkel, ármányokkal, összefüggő cselekményszálakkal keresztbe-kasul szőtt történetet, ahol minden lépés után valami újabb meglepetés és élmény vár.

Tíz év múlt el a „való” világban, négyezer az Országban, amikor a Második Krónikában Covenant ismét visszatérni kényszerül az Országba. Időközben új erőre kapott Lord Foul, és rettenetes machinációi miatt Covenant újra meg kell mentenie — vagy végső romlásba taszítani — a világot. Ám antihősünk ezúttal nem egyedül érkezik: elkíséri egy nő, Linden Avery, aki maga sem szokványos személyiség, s ugyanúgy akarata ellenére kerül a teljesen ismeretlen, érzékeit és lelkét folyamatos terror alatt tartó világba, mint annak idején Covenant. A szerepek ezúttal megfordulnak: most Thomas az, aki „otthon van”, aki látta az Ország hajdani szépségét, gazdagságát, megtapasztalta erejét, s Linden az, aki mindebből csak a nyomort és lelki gyötrelmet érzékeli. A történet megduplázódik, Covenant sorsa és múltja Linden sorsával, múltjával és cselekedeteivel keveredik. Útjuk során soha nem látott erőkkel és veszélyekkel kerülnek szembe, s ezúttal el is hagyják az Országot, hogy a Föld külső tájain keressék a megoldást, és a megoldás persze egészen más, mint amire az olvasó és ok maguk számítanak. A dolog itt sem ér véget; néhány hete jelent meg az első kötet a négyrészesre tervezett Utolsó Krónikából, melyben Donaldson Covenant és Linden hosszú gyötrelmeinek végső lezárását ígéri.

Az epikus fantasy egyik egyedülálló darabjával ismerkedhet meg az olvasó, ha átengedi magát Donaldson képzelőerejének. A szerző ráadásul a nyelvnek is mestere: jelzőkkel, metaforákkal, beszélő nevekkel, apró utalásokkal telezsúfolt, szokatlan hangzású és a ritka szavaktól hemzsegő szövegei az olvasók egy részét elriasztják, a legtöbben azonban teljesen a hatása alá kerülnek. Regényeinek szövegvilága legalább olyan intenzív érzelmi és intellektuális élmény, mint a szereplők belső konfliktusainak átélése és elfogadása. Utóbbi ugyanakkor igen komoly feladat: Donaldson sem saját hőseit, sem az olvasót nem kíméli, főszereplői bűnöktől, kétségektől gyötört, ám végzetüket formálni, meghaladni képes emberek, akik mágikus utazásuk során saját lelkük kifordított tereit járják. Donaldson a regény folyamán végig sikeresen elkerüli, hogy egyértelmű választ kelljen adnia a kérdésre: létező világ-e az Ország, vagy csupán Covenant (és Linden) énjének kivetülése? Vagy számít-e ez egyáltalán? Hiszen Covenant megtalálja a választ, s ezzel a válasszal az olvasó is gazdagodik. Covenanttal társulva a hideg gyűlölettől az értetlen csodálkozáson át a rajongó odaadásig az érzelmek teljes skáláját átélheti, és a világ, a nyelv gazdagsága újra meg újra visszahív az Ország földjére.

amanibhavam

A Covenant-saga eddig megjelent kötetei:

The Chronicles of Thomas Covenant the Unbeliever

Lord Foul's Bane (magyarul: A Kárhozat Urának átka, Holnap kiadó, 1990, ford. Tandori Dezső)

The Illearth War

The Power That Preserves

The Second Chronicles of Thomas Covenant the Unbeliever

The Wounded Land

The One Tree

White Gold Wielder

The Last Chronicles of Thomas Covenant the Unbeliever

The Runes of Earth