Tony Ballantine:

Recursion

Clive Barker:

Abarat

Peter S. Beagle:

Az utolsó egyszarvú

Ray Bradbury:

Az öröm masinériái

Brom:

The Plucker

Italo Calvino:

A kettészelt őrgróf

Orson Scott Card:

Az Alvin Maker-ciklus

Jonathan Carroll:

The Land of Laughs

Voice of our Shadow

Bones of the Moon

Susanna Clarke:

Jonathan Strange & Mr. Norrell

Don DeLillo:

White Noise (Fehér zaj)

Stephen R. Donaldson:

A Thomas Covenant-saga

Mordant’s Need

Gap

Greg Egan:

Distress

Diaspora

Steven Erikson:

Gardens of the Moon

Gregory Frost:

Fitcher's Brides

Mark Frost:

The List of Seven

Alan Dean Foster:

Journeys of the Catechist

Neil Gaiman:

Amerikai istenek

Stardust

Coraline

Anansi Boys

Fragile Things

Marc D. Giller:

Hammerjack

Lisa Goldstein:

Dark Cities Underground

Mark Haddon:

The Curious Incident of the Dog in the Night-Time

Laurell K. Hamilton:

Anita Blake, vámpírvadász

Joanne Harris:

Jigs & Reels

Keith Hartman:

The Gumshoe, the Witch
and the Virtual Corpse

Gumshoe Gorilla

Mark Helprin:

Téli mese

Robin Hobb:

Liveship Traders

Robert Holdstock:

Mythago Wood

Lavondyss

Kazuo Ishiguro:

Never Let Me Go

Guy Gavriel Kay:

The Fionavar Tapestry

The Last Light of the Sun

Ysabel

Elizabeth Kostova:

The Historian

Jonathan Lethem:

Amnesia Moon

Szergej Lukjanyenko:

Éjszakai Őrség

Nappali Őrség

George R R Martin:

Sandkings (novella)

A Game of Thrones

A Clash of Kings / A Storm of Swords / A Feast for Crows

China Miéville:

King Rat

Perdido Street Station

The Scar

The Iron Council

Looking for Jake

UnLunDun

David Mitchell:

Cloud Atlas

Black Swan Green

Christopher Moore:

Biff evangéliuma

Ördögöd van!

A leghülyébb angyal

Richard Morgan:

Altered Carbon

Market Forces

William Morris

regényei

Murakami Haruki:

Kafka on the Shore

Audrey Niffenegger:

Az időutazó felesége

Chuck Palahniuk:

Choke

Lullaby

Mervyn Peake:

A Gormenghast-trilógia

Arturo Pérez-Reverte:

El maestro de esgrima

La Tabla des Flandes

El Club Dumas

La Piel del Tambor

La Carta Esférica

Tim Powers:

Fault Lines
A Halászkirály-ciklus

Declare

On Stranger Tides

Terry Pratchett:

Death's Domain (A Discworld Mapp)

Guards! Guards!

The Dark Side of the Sun

David Sedaris:

The Santaland Diaries

Dan Simmons:

Hyperion

The Fall of Hyperion

Endymion / The Rise
of Endymion

Ilium

Káli dala

Tad Williams:

Memory, Sorrow, and Thorn

Otherland / Másvilág

Robert Charles Wilson:

Spin

Carlos Ruiz Zafón:

La Sombra del Viento

David Mitchell:
CLOUD ATLAS


Mitchell különös regénye egy amerikai ügyvéd hányattatásaival kezdődik a Csendes-óceánon, valamikor a 19. században, azt viszont érdekes módon sokkal nehezebb megmondani, mikor és hol ér véget. A történet váratlan fordulópontokkal, kontinensek és narrátorok között váltogatva a huszadik századon át egyenesen egy poszt-apokaliptikus jövőbe nyúlik, hogy onnan váratlan fordulattal meginduljon... visszafelé.

David Mitchell ifjú angol szerző, a modern brit irodalom egyik nagy reménysége (2004-ben az egyik legjobb fiatal angol regényírónak választotta a Granta), aki eddigi három könyvével neves elismeréseket gyűjtött be magának. Az 1999-ben megjelent Ghostwritten (magyarul Szellemírókként hozta ki az Ulpius-ház) robbanásszerű siker volt külhonban, második regénye, a Japánban játszódó number9dream a rangos Booker-díjért versenyzett, rivjúnk témája pedig, jelenlegi utolsó regénye váratlan fordulattal a Booker mellett még sci-fi Nebula-díjért is indult. A jelölések teljesen megalapozottak: Mitchell rendkívül tehetséges szerző, aki ráadásul különös gonddal bánik magával a szöveggel, a szerkezettel és a stílussal. Míg a Szellemírókban kilenc főszereplő sztorija kapcsolódott egymáshoz szépen sorban, a Cloud Atlas szerkezete a szerző hasonlatát idézve az orosz matrjoska-babákon alapul: egy történetbe ágyazott történetbe ágyazott történetbe ágyazott történet... a Cloud Atlasban hat külön kisregény/elbeszélés illeszkedik egymásba, hogy a végén mégis egyetlen történetet alkossanak. A részleteket nagy sajnálatomra nem érdemes ennél jobban leleplezni, hiszen a Cloud Atlas egyik nagy fegyverténye, hogy a fejezetenként adagolt váltásokkal mindig alaposan meghökkenti és kizökkenti az olvasót. Mitchell nemcsak témát vált, hanem személyiséget, stílust, műfajt, szókincset, elbeszélésmódot is (egyetlen alkalommal él csak a harmadik személyű nézőponttal, mindenhol máshol leveleket vagy archaikus angolságú naplót, memoárt vagy interjút olvashatunk), hogy aztán a lehető legváratlanabb helyeken tűnjenek fel a kapcsolódási pontok az előző és a következő epizódokkal, egy anyajegy, egy név vagy akár a visszafelé is tekeredő történetet átszövő alapmotívum formájában.

A fentiekből talán az a téves következtetés szűrhető le, hogy a Lawrence Norfolk ajánlásával súlyosbított Cloud Atlas nem más, mint élvezhetetlenül bonyolult, öncélú modernkedés, ami esetleg még unalmas is. Erről szerencsére szó sincsen. Mitchell a bravúrkodást letudta a regény szerkezetének kialakításában. A váratlan váltások valójában még érdekfeszítőbbé teszik az egész vállalkozást, ráadásul a szerző mindegyik történetszálat sodró lendületű, izgalmas (kis)regénynek írta meg, legyen az déltengeri kalandregény, egy családi vesszőfutás fanyarul szórakoztató története, netán Ken Follettre hajazó thriller, cyberpunk vagy poszt-apokaliptikus történet.

Érdekesség, hogy míg a sci-fi elemek felbukkanása egy "modern szerző" könyvében sokszor ki is merül az unalomig ismert sallangok felmondásában, Mitchell nagy rajongója a sci-finek, és a távoli jövőbe vetített ázsiai vagány cyberpunk-víziója külön regényként is megállná helyét. Ezt leszámítva a Cloud Atlas egyébként borongós hangulatával is nyugodtan felkerülhetne az endless.hu nem létező kötelezőolvasmány-listájára, tehát részemről lelkesen ajánlom azoknak, akik nem ijednek meg az első néhány oldaltól...

brainoiz