Christopher Moore: Biff evangéliuma
Bár azt mondják, minden idők legnagyobb bestsellere a Biblia, manapság különösen jól jövedelmező a téma, pláne, ha Jézusról van szó. Még az olyan, szigorúan bibliahű feldolgozásokkal is nagyot lehet kaszálni, mint a Passió című film, de az igazi tuti az, ha a Megváltó életének homályosabb részleteivel foglalkozik az adott mű. Csak kérdezd meg Dan Brown-t — A Da Vinci-kódból 40 millió példány talált gazdára. Az irodalmilag lapos, alapvető thriller-fordulatokban azonban gazdag kötet ugyebár azzal rázta meg a katolikus világot, hogy azon feltételezésből indult ki, hogy Jézusnak gyereke született Mária Magdolnától.
A Biff evangéliuma (Lamb : The Gospel According to Biff, Christ's Childhood Pal, magyarul az Agave adta ki 2006-ban) szerint ilyesmiről szó sincs, Jézus, avagy Józsua sosem szexelt senkivel, ellenben Biffnek megvolt Mária Magdolna mellett még egy rakás nő, széles e világról. Biff egyébként Jézus gyermekkori haverja volt, akit Léviként egy-két helyen ha megemlítenek az ókori írások (jellemzően inkább az apokrif iratok, amik valamiért kimaradtak a hivatalos Újszövetségből). Biff tehát Jézus azon éveiről ír, amikről a Bibliában nemigen olvasni (mintha a születése és 30 éves kora között mi sem történt volna). A regény egyébként 2002-ben jelent meg, és semmi jel nem utal arra, hogy a világ annyira rákattanna, mint a Da Vinci-kódra. Ennek bizonyára az az oka, hogy Moore-nak remek a humora, alapos utánajárást követően írta meg regényét és a felszínes izgalomkeltésnél mélyebben szántó filozofikus kérdéseket is feszeget. Vagy talán az a baj, hogy intelligensebben ír, hogysem az Egyház megharagudna rá. Pedig mind a zsidókból, mind a keresztényekből viccet csinál, hogy a különféle keletieket ne is említsem.
Ami azt illeti, Douglas Adams, Vonnegut, a Brian élete, valamint Kevin Smith Dogma c. filmje bizonyára mind hatottak Moore-ra, és kb. ezekkel egy szinten áll a humorosság fokának tekintetében. Helyenként olyan elvetemült és idióta Biff, hogy sírva röhög rajta az olvasó, de amúgy nem rossz srác, és tényleg jó barátja Jézusnak, a barátság régivágású értelmében. Amiben benne van az is, hogy szétszivatják egymást, meg az is, hogy megmentik egymás életét. Bizony.
A sztori egyébként annyi, hogy Biffet újra életre kelti egy angyal, hogy megírja a maga emlékiratait Jézussal kapcsolatosan. Biff pedig elmeséli, hogy is volt ez az egész valójában. Kb. 6 éves koruk körül veszi fel a fonalat, és egész a Golgotáig kíséri barátját, szóval kiderül az is, mivel töltötte Isten Fia a harmadik X előtti korszakát. Nos, elsősorban azzal, hogy hallgatott Kádár apánkra, azaz tanult-tanult-tanult. Méghozzá ekképpen: aznap, amikor Biffel közös szerelmük, Mária Magdolna kényszerből feleségül ment egy seggfej farizeushoz, elindultak a három napkeleti bölcs felkeresésére. (Gy.k.: eme trió hozott tömjént, aranyat meg mirhát Józsuának, amikor az még szalmával bélelt jászolban fekvő kisded volt.) Egyiküknél taoizmust és konfucianizmust, másikuknál buddhizmust (na meg kung-fut), a harmadiknál pedig hinduizmust tanultak. Vagyis hát inkább Józsua. Biff az elméleti tárgyakban kevésbé jeleskedett, viszont pl. végigvette egy indiai prostituálttal a teljes Káma Szútrát. Lényeg az, hogy mindezekből Józsua leszűrte mindazt, ami ma is közös a különféle nagy vallásokban, és ezt a best of jellegű esszenciát kezdte aztán tanítani a népeknek. Ez az elképzelés amúgy elég jól hangzik, de maga az író is bevallja, hogy sok ponton sántít (hogy csak egyet mondjak: az 1. században még nem létezett a kung-fu). Mindazonáltal látszik, hogy Moore a hozzáférhető apokrif iratokat is alaposan áttanulmányozta, egy rakás történelemkönyvvel egyetemben, sőt
Izraelben is járt. És így jutott arra a következtetésre, hogy abban a korban iszonyú nagy bátorság és erő kellett ahhoz, hogy valaki kiálljon, és olyanokat mondjon és tegyen, mint Jézus.
Ami az író többi művét illeti, 1992 óta összesen 9 kötettel gazdagította a világ irodalmát, bármit jelentsen is ez. Ezek közül a fentin kívül első regénye, a Practical Demonkeeping jelent meg nálunk, Ördögöd van címmel az Ulpiusnál. Főszereplője egy papnövendék, aki
otthagyja a pályát, ám az ördögétől nem tud szabadulni. Érdemes utánajárni, már csak azért is, mert egy bizonyos Howard Phillips is szerepel benne, akinek a nevéről minden rendes olvasónak Lovecraft kell, hogy eszébe jusson...
RandomSky
A szerző honlapja: www.chrismoore.com
|
