Richard Morgan: Altered Carbon
Harlan Világa nagyrészt vízzel borított, viharos klímájú bolygó. Valaha a japánok kolonizálták a (khm) szláv népek szolgamunkája segítségével, de ez már régen volt, azóta kultúrák elegyedtek egyéb kultúrákkal, ezért nem is meglepő, hogy Richard Morgan regényének helybéli főhőse a kissé bizarr Takeshi Kovacs névre hallgat.
Takeshi Kovacs kemény fickó, különlegesen kiképzett katona, aki azóta rossz útra tért, ezért az első néhány oldalon a társával együtt könyörtelenül lepuffantják a kommandósok. És ahol más könyv általában véget ér, kezdetét veszi az Altered Carbon, ami meglepően kellemes ötvözete a sf-nek, a cyberpunknak és a borongós noirnak.
A 25. században járunk, ahol az embereket születésük után azonnal digitalizálják, és az agykéregbe épített tároló onnantól kezdve minden pillanatukat és emléküket rögzíti. Akiknek sok pénzük avagy megfelelő biztosításuk van, súlyos balesetük után, esetleg szeszélyből áttölthetik magukat egy másik testbe — itt „sleeve”-nek, azaz buroknak vagy hüvelynek nevezik. A börtönbüntetést a „tárolás” váltotta fel, az elítélt bűnözőkkel nem vacakolnak sokat, csak a digitalizált lenyomatukat kell elhelyezni valahol, súlyosabb esetben akár száz évre is (ha letöltéskor már régen porrá vált az eredeti test, netán valaki megvásárolta magának, hát úgy kell nekik). Régen megkezdődött már az emberiség kirajzása a Földről, azonban ez a Protektorátus betelepített bolygói közötti hihetetlen távolságok miatt meglehetősen lassú folyamat — a digitalizálásnak és a szupergyors átvételi sebességnek köszönhetően viszont a személyiségeket pillanatok alatt át lehet lőni az univerzum távoli sarkába is, ahol egy másik testbe letöltve máris mehetnek a dolgukra.
Kovacs valaha a Protektorátus elit katonai egységében szolgált: különleges küldött (Envoy) volt. A hadsereg régen rájött, miként hasznosíthatja a d.h.f. (digitalised human format) technológiát, és egy adott bolygó pacifikáláshoz elég, ha a csapatokat lesugározzák a lent várakozó burkokba; mivel az új testbe letöltött személyiségnek idő kell az alkalmazkodáshoz, megjelentek a küldöttek, akik kondicionálásuknak köszönhetően minden környezethez, fegyverhez, testhez pillanatok alatt hozzá tudnak szokni. Könyörtelen, okos és furfangos gyilkológépek, akik ezért kiszuperálásuk után nagyrészt bűnözőkként kamatoztatják képességeiket. Kovacs sem kivétel, de miután Harlan Világán pórul jár és száz év tárolásra ítélik, valaki váratlanul a hóna alá nyúl: egyszerre csak az eldugott bolygónak számító Földön találja magát egy melák testben, és egy háromszáz éves milliomos megbízására (zsarolására) nyomozni kezd...
A történet innen a noir (sőt az egyes szám első személyben mesélt noir) hagyományai szerint halad: Kovacs elkezdi felgöngyölíteni a zavaros ügyet az egykori San Franciscóban. A nyomozást vezető csinos Ortega hadnagynő utálja, Bancroft Matuzsálem felesége (az obligát szőke démon testében) elcsábítja, többször megverik, virtuáltérben kínozzák, összekuszálják a szálakat, miegymás, de Kovacs mindig visszatér, majd a végén annak rendje-módja szerint (a keményfiús, megkeseredett moralizálást is beleszámítva) megoldja az ügyet. Morgan azonban az összes klisét a saját világába helyezi, és a „burok” létezése egy csomó kellemes megoldásra ad lehetőséget. (Különösen vicces a nemdohányzó főhős műfaji hagyományokat követő cigizhetnékje, mert a burok előző tulajdonosa láncdohányos volt.) Vannak új rendőrségi ügyosztályok, mint a „Sleeve Theft”, a buroklopás, meg pótszervekkel üzletelő zugklinikák, szintetikus burkokba töltött gladiátorok, mesterséges intelligenciáknak eladott luxushotelek, egy többszörösen lemásolt bérgyilkos, és néhány igen hangulatos húzás, amit a leendő olvasók kedvéért inkább most nem taglalnánk, de összességében mégis többé teszik a könyvet egy jövőbeli klisék közé másolt Marlowe-sztorinál.
Anélkül, hogy különösebben túlmisztifikálnánk Morgan regényét, annyi biztos, hogy az Altered Carbon üde színfolt a szórakoztató scifi folyamatosan híguló kategóriájában, ahol az izgalmat manapság legfeljebb az űroperák inkább space fantasyre hajazó kliséi adják. Mielőtt bárki asimovi mélységeket várna, nem árt tudni, hogy elsősorban sf-környezetbe helyezett akciókrimi, de Morgan nem csak a bűntény kedvéért használja futurisztikus világa kellékeit, és nem rest kitérni a klasszikus sf-re is jellemző kérdésekre: miként hatnak az új technológiák majd ránk, emberekre? Mi lesz mondjuk a halhatatlan lelküket féltő katolikusokkal, akik inkább örökre tárolóban maradnak, mintsem új testet kapjanak? Milyen lehet egy háromszáz éve tartó házasság? Mi történik, ha valaki visszakapja az életét, de másik testben kénytelen visszatérni a családjához, mert a régit megvette más? (Érdekesség, hogy David Brin Kiln people című opusza hasonló alapötlethez nyúl a gólemszerű agyagmásolatokról szóló scifijében.)
A regénynek vannak hibái — például kissé túl hosszú —, de végig ügyesen egyensúlyoz az akcióval és összességében friss, szórakoztató munka. (Meg is hozta a várva várt függetlenséget a korábban tanárként dolgozó brit szerzőnek.) Takeshi Kovacs jelenleg két folytatásban tér vissza a pástra, és mindenféle hollywoodi álomprodukciókról is hallani manapság (plusz egy magyar kiadásról).
brainoiz
|
