Mivel a ludens rovatban regényként vagy filmként is működő számítógépes játékokról írunk, az Alan Wake tulajdonképpen tökéletes alapanyag: a tévésorozatként építkező játék, ami egy írói válsággal viaskodó szerző rémálomba illő története. Mielőtt eltűnnénk egy posztmodern buborékban, gyorsan át is adjuk a szót fat.mannak, aki a Twin Peaksbe helyezett stephenkinges pszichothrillerekről és az elvárásokról mesél.

Régi játékokkal foglalkozó rovatunkban most egy igazi klasszikus következik, ami valaha játékosok ezreiben lobbantotta fel a a romtemplomok és a szexis régészlányok iránti lángoló lelkesedést. Mivel Lara Croft kalandjait pont mostanában indították újra, ez remek alkalomnak tűnt arra, hogy flynn egyszerre nosztalgiázzon és hasonlítgasson egy kicsit.

Játékrovatunk újabb alanya ismét azt az elcsépeltnek ható igazságot bizonyítja, hogy öreg játék nem vén játék: flynn nagyon alapos ismertetője ezúttal a lecsúszott galaktikus magándetektívek, a nagyon őrült bolygók és a csavaros mellékküldetések világához csinál kedvet.

Régi játékokkal foglalkozó rovatunk ezúttal egy elfeledett klasszikust mutat be, ahol tébolydába zárt hősünk a jól ismert amnéziás alaphelyzetből egészen félelmetes bugyrokba keveredik: flynn a néha kislánnyá változó karakterek kálváriájáról és a túlságosan könnyű fejtörők problémájáról mesél.

Stílusosan november ötödikére időzített cikkünkkel a napra pontosan 15 évvel ezelőtt megjelent klasszikus kalandjáték, a Broken Sword-sorozat első része előtt tisztelgünk. Hatalmas idő ez egy számítógépes játék esetében, viszont flynn ismertetőjéből az is kiderül, hogy a kézzel festett hátterek, a csavaros történetvezetés és a remek szereplőgárda kellően tartósít.

Fiktív városokat bemutató kalauzunk aktuális részében egy legendásan ijesztő játéksorozat állandó helyszínét nézzük meg pislákoló zseblámpánkkal. Következzen flynn ismertetője a Silent Hill második részéről, amikor ezt a kedves kis települést még nem rontotta el a következő részekben érkező lármás látogatók hada.

Bizonyos játékokról nagyon könnyű úgy mesélni, mintha könyvek vagy filmek lennének. Tapsi ismertetőjében szó esik a késő középkor sajnálatos közbiztonságáról, a szentek, templomosok, alkimisták és lovagvárak varázsáról, és arról, hogy az is lehet szórakoztató, ha öklömnyi pixelekkel jön el a világvége.

A cikk szerzőjének és a szerkesztőség még legalább két tagjának egybehangzó véleménye szerint ez a legendás Monkey Island-széria leghangulatosabb epizódja, abból az időből, amikor a számítógépes kalandjátékok a hozzájuk illő rajzfilmes stílusban pompáztak. Párbajok, kalózok, milliónyi poén, utalás és végre szinkron!