Sanitarium
Régi játékokkal foglalkozó rovatunk ezúttal egy elfeledett klasszikust mutat be, ahol tébolydába zárt hősünk a jól ismert amnéziás alaphelyzetből egészen félelmetes bugyrokba keveredik: flynn a néha kislánnyá változó karakterek kálváriájáról és a túlságosan könnyű fejtörők problémájáról mesél.
•
A Sanitarium 1998-as megjelenését követően világszerte nagyon hamar kultjátékká vált, viszont a befektetők részéről várt pénzügyi siker elmaradt, ezért mára inkább csak a méltatlanul alulértékelt, vagy a felfedezetlen gyöngyszemek kategóriában célszerű keresni. A Sanitariumról egyébként úgy tartják, hogy a valaha készült legfélelmetesebb játék, és ha hajlandóak vagyunk ezt a kijelentést kizárólag a történet szempontjából vizsgálni, akkor tényleg elképzelhető, hogy van benne valami.
Ettől független a kiindulási ponthoz meglehetősen hétköznapi felvezetéssel jutunk el: egy orvos felfedez valamit, ami elviekben meg fogja változtatni a jövőt, hazafelé menet azonban autóbalesetet szenved, és a következő pillanatban már az első pályán találjuk magunkat – egy elmegyógyintézetben, betegek közt, bekötött fejjel, amnéziásan. Eleinte minden nagyon kusza, így azt sem tudjuk, kit alakítunk és mit tettünk, amiért diliházban senyvedünk. A Sanitarium már az első pillanattól kezdve eléggé hatásosan mossa össze a képzeletet a valósággal, így önmagunk és múltunk folyamatos megismerése során hol a való világban, hol fantasztikus dimenziókban boldogulva kell a kérdésekre válaszokat találnunk – ráadásul komolyan el kell gondolkodnunk azon is, vajon a félelmetes világok elmeállapotunk torz rémszüleményei-e, vagy csupán az erős idegnyugtatók átmeneti mellékhatásai.
Fejezetről fejezetre egyre jobban kibontakozik a történet, így mire például kislányként megjárunk egy groteszk vándorcirkuszt, vagy marslakó képregényhősként megmentünk egy idegen fajt, már elég sok fontos részletre fény derül. Ennek eredményeként a Sanitarium valahol félúton a kalandjátékokra jellemző felfedezésből a túlélőhorrorok védjegyeként ismert menekülésbe vált, egyszer a halhatatlanságot keresve az azték mitológiában, máskor pedig a kiutat a sárga házból. A program a klasszikus szerepjátékok (Baldur’s Gate, Icewind Dale) jól ismert izometrikus nézetét használja, rendkívül egyszerű irányítással és nem túl sok komoly kihívással. Ez utóbbi számomra a Sanitarium egyetlen gyengesége: a fejtörői nagyon egyszerűek (két-három esetben némi logikátlanságot bevetve módosul a nehézség), a párbeszédei pedig néha túlságosan monotonná válnak, például van olyan, amikor egy pályán egyszerre tíz-húsz karakternek kell feltenni ugyanazokat a kérdéseket.
Könnyedsége ellenére azonban mégsem fullad érdektelenségbe a játék, mert a történet, az elbeszélés módja és az audiovizuális effektek kiválóak. A valóság és a képzelet közti folyamatos, sodró váltások, valamint az izgalmas helyszínek fáradhatatlanul arra ösztönzik a játékost, hogy haladjon előre és fedezzen fel mindent, ráadásul a közel ötven átvezető videó meglehetősen filmszerű élményt kölcsönöz ehhez. A zene kiválóan illeszkedik a szürreális történethez (digitális vásárlás esetén bónuszként megkapjuk a játékhoz), és az ügyességi részek sem sülnek el rosszul a point’n’click kalandjátékok ismert játékmenete mellett. A végeredmény: egy minden apróságra ügyelő, mesterien kitalált történet elképesztő világokkal és szövegekkel. Ha készülne belőle könyv, azonnal elolvasnám.
Linkajánló