endless.hu
slipstreampunk gateway

Az endless.hu 2003-ban alapított művészeti portál, mely a fikcióstérben végez mélyfúrásokat. Az igényes fantasztikumhoz szeretnénk közelebb vinni olvasóinkat: könyv-, film-, és képregény-tippeket adunk, elsősorban az angol-amerikai, esetenként a hazai kiadványokból válogatva. Az endless alapítói és szerkesztői olyan írók, szerkesztők, fordítók, akik kiadói lobbistákként is próbálják előmozdítani a progresszív fantasztikum ügyét.

Az endless több szempontból is különbözik a hazai irodalmi portáloktól:
A) Az endless nem irodalmi portál. No nem azért, mintha nem irodalommal foglalkozna (remélhetőleg mindenki túl van már azon a vitán, hogy a SF „művészet”-e), hanem mert messze elkerüli a magyar irodalmi élet minden szegletére jellemző szektás sznobizmust.
B) Az endless távol tartja magát a fantasy-n és SF-n belüli szektáskodástól is. Azért ajánlunk műveket, mert színvonalasnak tartjuk őket, és mert tiszteljük egymás véleményét. Ennyi. Egyetlen célunk, hogy ezáltal érdekes élményekhez segíthessünk másokat.
C) Az olvasói visszajelzések alapján az endless a fenti célt konzisztensen hatékonyan tölti be. Reméljük, ez a jövőben is így marad.

Miért van a legtöbb ismertetett könyv/képregény angolul?
Azért, mert szerintünk a legjobb fantasztikum többnyire ma is angol nyelven születik (avagy válik világszerte ismertté). Ennek bizonyára sok oka van, az egyik a hagyomány, a másik a nagy és jól működő piac, a harmadik pedig az angolszászokra jellemző nyitottság, ami megakadályozza az olyan görcsösen túlművelt értelmiségi neurózisok kialakulását, melyek pl. a hazai művészeti szcénák jó részét megbénítják. Az igazán progresszív SF és fantasy azonban sokszor a hazájában sem túl ismert, hozzánk pedig legfeljebb véletlenül szivárog be: ezen próbál változtatni az endless.

Hogyan lehet bekerülni a cikkírók közé?
Írni kell egy rivjút, ami vélhetőleg tetszeni fog a szerkesztőknek, és el kell küldeni nekünk. Volt már példa rá, hogy a semmiből felbukkant cikkírók felkerültek az oldalra, ezért mindenkit biztatunk, aki talált valami érdekességet, hogy próbálkozzon. Ígérni viszont nem tudunk semmit, mert mi is csak a szubjektív szempontrendszereinknek engedelmeskedünk.

Mennyi pénz jár a publikálásért?
Az endlessnek a tárhelybérlésen kívül semmi kapcsolata nincs a pénzzel, mindenki ingyen és lelkesedésből dolgozik. Illetve néha inkább frusztrációból, mert közben mindannyiunknak van rendes állása (többnyire nem is egy). De hát ilyen a kommunizmus.

Mit üzentek a rajongóknak?
Olvassatok többet.

Egyéb érdekesség?
Az endless kedvenc itala a meggyes sör, kedvenc férfiszínésze Robert de Niro. Szabadidejében jetskizni és sudokuzni szeret.

Az endless-brigád:

Aktív(abb) állomány

BRAINOIZ
brainoiz, azaz Juhász Viktor kínosan ritkán publikáló szerző, de legalább többféle stílusban ír, legyen az fantasy, sf vagy modern fantasztikus izé. Több mint tíz éve fordít könyveket magyarra, habár ezt (is) félgőzzel műveli, amióta játéktervező plusz angol nyelvű szövegíró a NeocoreGames  nevű cégnél, ahol főleg számítógépes stratégiák készülnek. Még mindig úgy gondolja, hogy a fentieket egy kedves barátja foglalta össze a legviccesebben, amikor a „poshmoderndarkfantasysikeríró/fordító” titulussal ajándékozta meg. Maga brainoiz  is egy megadark-póz szerepjátékból továbbörökített netes persona, nem mintha a valódi énje valaha nagy titok lett volna. Egyéb: blog + bibliográfia.

DIANE
diane évekig gyűjtögetett leginkább haszontalan, de néha érdekes bölcsészdiplomákat az ELTE-n, belsős és külsős szerkesztőként dolgozott különböző kiadóknál, majd megcsinált egy (végre hasznos!) nemzetközi könyvkiadás-menedzsment mesterképzést külföldön, de ott túl sokat esett az eső, ezért jelenleg ismét a hazai könyvkiadásban dolgozik.

Emellett hobbiból továbbra is barátai novelláit, regényeit szerkesztené (ha írnának), illetve magánszorgalomból különböző könyvszakmai szervezkedésekben vesz részt. Érdekes módon semmiféle vonzalmat nem érez az irodalommal kapcsolatos kreatív(abb) pályák iránt, és ezért őszintén hálás a sorsnak. Határozottan nem akar újságíró, regényíró, költő, még csak fordító sem lenni, inkább rendszerező, rendezgető, javítgató, és nem alkotó, létrehozó típus.

Hisz az alkalmazott irodalomban (és most már az alkalmazott nyelvészetben is), és bár nem tagadja teljes egészében az irodalmi kánon létjogosultságát, meggyőződése, hogy a Tonio Kröger mellett agysejtpusztulás nélkül is megfér George R.R. Martin vagy a Transmetropolitan, sőt jót tesz.

Tanulmányai ellenére renegát és idealista módon hisz abban, hogy irodalomról és könyvekről lehet és érdemes úgy beszélni, hogy azok is megértsék és hozzászóljanak, akik esetleg nem végeztek magyar vagy esztétika szakon.

Tizennégy éves kora óta szerepjátékozik, whoisnotnak köszönhetően szinte össze sem lehet számolni, hányat próbált már ki, szereti a gondolatkísérleteket, a képregényeket, az animéket és a nyugalmat.

RAMPION aka DIGITÁL DANCI (T-0.000005-GAMMA modell)
rampionnak kiskorában egyszerre tetszett Mozart és Tolkien. Azóta úgy érzi, hogy erre valahogyan mindenképp reflektálnia kell. “A későkapitalizmus problémáinak megoldására egyedül a populáris kultúra képes.”

W.I.N
Volt szerkesztő, webdesigner és art direktor, majd egy ideig játékmagyarító. Mostanság kliens-oldalon fejleszt egy gibsoni léptékű megakorporációnál, illetve hébe-hóba könyv- és magazin-borítókat tervez. Egyébként író és kockahajigáló mesélő, s mint ilyen, William Blake és David Lynch tehetségének lelkes irigye. Természetfeletti elemekkel (fhtagn?) fűszerezett, rövid történeteiben az embereken kívül legszivesebben a taóról és a mágiáról beszél, noha nem igazán tudja, mik ezek.

+1:

Tartalékos állomány

BÉKA (inaktív)
1972-ben született nem Budapesten. 1997-ben végzett filozófia-angol szakon a KLTE-n, ahol néhány félév történelmet is hallgatott. Ahhoz képest, hogy eredetileg távközléstechnikai műszerész szakmát szerzett, ez tulajdonképpen méltányolható teljesítmény. Az örök egyetemista pályát megcélozva kibulizott magának egy PhD ösztöndíjat kortárs amerikai politikai filozófiából, aztán rájött, hogy éhező fordítónak mégiscsak jobb lenni, mint éhező filozófusnak, így csak a pénzt vette fel, a disszertációjával mindmáig adós maradt. (Igaz, ma már kamatostól visszafizetne mindent a fokozatszerzési eljárás során.) De közelednek a nyugdíjas évek, és akkor… majd akkor.

1991 óta fordít sci-fit (Dan Simmons, Greg Egan, A. D. Foster), fantasyt (J. R. R. Tolkien, Tad Williams, G. R. R. Martin), történelmi regényt, gyerekkönyvet és krimit, vallástörténetet és bibliai régészetet, alkalmasint filozófiát, de elmerészkedett a megváltozott tudatállapotok profetikus (Timothy Leary) és analitikus (Normann E. Zinberg) megközelítésének ingoványos talajára is. Az ő fordításában jelent meg Kurt Vonnegut utolsó könyve (A hazátlan ember), de az csak rosszindulatú pletyka, hogy a szerző a magyar fordítás miatt hunyt el nem sokkal ezután (sajnos).

2000 óta egy nem sf/f érdekeltségű kiadó állandó munkatársa és az utóbbi időben szerkesztője. Debrecen környékén él. Ha életnek lehet ezt nevezni.