Neil Gaiman
Az endless már-már ősködbe burkolódzó indulásakor első portrénk illendő módon azt a szerzőt mutatta be, akinek az oldal alapvetően a nevét köszönheti. Neil Gaiman, a modern fantasy bőrdzsekis mestere ma már talán ismertebb itthon, mint akkoriban, de egy kis áttekintés sohasem árt, ráadásul mindenféle aktualitásokkal, például egy interjúval tettük frissebbé az egészet.
•
Neil Gaiman regény-, forgatókönyv-, mesekönyv-, képregényíró. 1960-ban született Angliában, jelenleg Amerikában él.
Pályafutását kritikusként és rock-újságíróként kezdte. Amikor barátjával, a festő-grafikus-designer Dave McKeannel elkészítették a Violent Cases című füzetet, majd később a Black Orchid névre keresztelt sorozatot, már látszott, hogyan képzeli el Gaiman a „felnőtt képregényeket”. A kezdeti elismerés hamar megérkezett, a teljes, átütő sikert azonban a DC/Vertigónál megjelenő Sandman sorozat hozta meg. A Sandman sötét, misztikus, formabontó világa (az egyik epizód még World Fantasy Díjat is nyert) azonnal kultikus népszerűségre tett szert (különösen az egyetemisták körében), és az egész világon ismertté tette a szerzők nevét. Gaiman takarosan lezárta a sorozatot, de 2003-ban még megjelentetett egy gyűjteményes kötetben hét rövidebb történetet (ez volt az Endless Nights).
Természetesen azóta sem hanyagolja a képregények világát (az utóbbi években minisorozatokat írt a Marvelnek, ilyen az alternatív Erzsébet-kort bemutató 1602 és a régi klasszikus feldolgozása, az Eternals), de manapság inkább regényíróként tevékenykedik.
Első nagy prózai dobása a BBC Neverwhere című sorozata volt, melyet először leforgattak, majd Gaiman könyvformában is megírta. A sziporkázóan ötletes, komor története Felső-London (a mindennapi emberek világa), illetve Alsó-London (a metróhálózatra épült fantasztikus birodalom) között bonyolódik. Novelláit először a ma már ritka kincsként keresett Angels and Visitations antológiában jelentette meg, amelynek bővített, második kiadása Smoke and Mirrors címen jelent meg. A világhírű Korongvilágot életre keltő Terry Pratchettel közösen írt Good Omens című apokalipszis-paródia felkerült a BBC „Top 100 Big Read” listájára. 2001-ben jelent meg az American Gods, Gaiman eddigi legvaskosabb, legsikeresebb könyve, amely az Egyesült Államok spirituális életéért vívott szürreális küzdelemről mesél, elfeledett istenekkel, intrikával és hihetetlen helyszínekkel fűszerezve.
Gaiman sötét tónusú mesekönyveinek közös jellemzője, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek számára élvezetes olvasmányt jelentenek. A Stardust (különösen a Charles Vess illusztrálta kiadás) a viktoriánus tündérmesék hagyományait idézi. A Mr. Punch és a The Day I Swapped My Dad For Two Goldfish meglehetősen furcsa képeskönyv vagy képregény kisebbeknek — a hatás nem elhanyagolhatóan Dave McKean képeinek is köszönhető.
A szintén díjnyertes Coraline ifjú főhősnője egy titokzatos ajtón át otthonának torz tükörképébe jut, ahol ki kell kiszabadítania szeretteit. Ezt a művet is McKean illusztrációi díszítik, akárcsak a Wolves in the Walls című szépséges képeskönyvet, amely a falból kiszabaduló farkasokról mesél.
Az Anansi Boys ismét regény, ami a klasszikus Woodhouse-humor brit fanyarságát keveri fantasyvel (és pókokkal, persze), a Fragile Things pedig egy jó antológiához hűen igazán sok mindent vonultat fel a detektívtörténettől kezdve a zombikon át.
Képregényfronton az utóbbi néhány évben már kevesebb újdonsággal szolgálhatunk. Gaiman az Endless Nights óta inkább csak minisorozatokban utazik, a Marvelnek kettőt is készített: az egyik az 1602 címet viselő igen érdekes vállalkozás, ami a Marvel-univerzumot helyezi át a reneszánsz Angliába, Erzsébet királynő uralkodása idejére, X-menekkel és egyéb, maszkot vesztett szuperhősökkel együtt. A másik projektje egy régi Kirby-sorozat, az Eternals feltámasztása volt, ez egy modern környezetbe átemelt, de klasszikusan régi stílusú történet a szuperhősök és az istenek közötti gyanús hasonlóságokról.
Ne feledkezzünk meg a Mirrormaskról sem. Dave McKean és Gaiman (újabb) közös munkája ezúttal egy élőszereplős, de nagyrészt animációs film, nagyon emlékezetes látványvilággal. És ha már a filmeknél tartunk, 2007 nyarán érkezett a mozikba a Stardustból készült film, igazi sztárparádéval.
Gaimant sajátságos stílusa, formabontó ötletei és fantáziája nem érdemtelenül emelte a műfaj (persze melyik műfaj is ez pontosan?) legsikeresebb szerzői közé, de nagyon szimpatikus vonása az is, hogy a honlapján üzemeltetett blogban évek óta szoros kapcsolatot tart olvasóival. Az oldal eredetileg az Amerikai istenek promóciós blogjának indult, de megmaradt utána is, és azóta majdnem naponta frissül, kulisszatitkokat mutat be vagy válaszol az olvasók kérdéseire.
2007 nyarán Gaiman Magyaroszágon járt, igaz, nem szerzői státuszban, hanem egy filmforgatás vendégeként. Az index.hu interjút készített a szerzővel, ami egyébként itt olvasható.
Magyarul megjelent művei:
Tükör és füst [Smoke and Mirrors], Benefícium, 1998 (ford. Horváth Norbert, Csigás Gábor, Papp Cseperke, Laczkó Krisztina)
Elveszett próféciák [Good Omens], Benefícium, 1998 (ford. Horváth Norbert)
Amerikai istenek [American Gods], Szukits Kiadó, 2003 (ford. Juhász Viktor)