Mihez kezd az a szerző, aki nagyon hosszú ideig hizlalja terjedelmessé az első regényét, majd a hatalmas sikerre való tekintettel hirtelen már nem jut tíz éve a folytatásra? Susanna Clarke megoldotta a dilemmát, és kisebb terjedelemben, de a tőle elvárt magas színvonalon tér vissza a vadregényes angol tájakra 19. századi kisasszonyok, buta arisztokraták és ravasz tündérek közé… ezúttal jóval kevesebb lábjegyzettel.

Miután Susanna Clarke első regénye, a Jonathan Strange & Mr. Norrell talán még a kiadó számára is meglepő módon hatalmas sikert aratott világszerte, az írónő néhány interjúban megpendítette egy esetleges folytatás lehetőségét. A terv tulajdonképpen teljesült is meg nem is: akik újabb kilencszáz sűrűn szedett oldalra számítottak, azoknak be kell érniük a Ladies of Grace Adieu kétszázötvenével, és nem regény, hanem egy remek novelláskötet formájában. A kötet egyik írása sem folytatja ott, ahol (az egyébként lezárt) Jonathan Strange & Mr. Norrell abbahagyta, viszont abban az értelemben mégis a regény utóda, hogy ugyanabban a 19. századi, mágikus Angliában játszódik, és mind témaválasztásában, mind szereplőgárdájában szorosan kapcsolódik az előző műhöz. Ez nem is meglepő, tekintve, mennyi finoman felskiccelt ötlet lapult meg a regény egy-egy odavetett félmondatában. Azt most meg nem tudom mondani, mennyit dolgozott ki ebből a Ladies of Grace Adieu, és mennyire olvashatunk teljesen új történeteket, amelyek lehettek volna lábjegyzetek korábban, de ez nem is számít.

Míg a Strange and Norrell elsősorban Londonban és a kontinensen játszódott, e kötet írásai a mesés vidéki Angliába visznek el. Méregzöld legelők, magányos kúriák és fekete kőből rakott kunyhók, kihalt, esős lápvidékek meg világtól elzárt, belterjes, de nagyon takaros falvak világa ez (olyan nevekkel, mint Allhope, Lickerish Hill vagy Grace Adieu). A szereposztás a Jane Austen-i regény miliőjét idézi: tisztességes férjre vágyó úrilányok, háborúból hazatérő kapitányok és mogorva földesurak, orvosok és lelkészek, királynék, tündérurak és varázslók.

A kötet írásai a regényből ismerős helyzeteket járják körbe. A napóleoni háborúk brit mindennapjaiba simuló természetfelettivel foglalkoznak, és a képzeletbeli látómező szélén éppen csak észrevehetően, de örökké ott lapul a nagyon idegen és nagyon veszélyes tündérvilág, ahová nagyon könnyű áttévedni, de rendkívül nehéz onnan visszatérni.

A témák változatosak: Mi történik akkor, ha egy idilli angol falucska tiszteletreméltó hölgyei a mágia művelésébe kezdenek (annak ellenére, hogy tisztes úrhölgyeknek nem ildomos effélékkel foglalkozniuk)? Milyen kalandokat él át egy zsidó orvos és egy tündér egy angliai utazáson? Hogyan vágja ki magát tündérmesékből ismert kínos helyzetéből egy talpraesett lány? Egy történetben felbukkan maga Jonathan Strange is, egy remek mese-parafrázis pedig személyesen a Hollókirály, John Uskglass (legendaszerűen elnagyolt) életébe nyújt bepillantást.

Külön érdekesség, hogy a The Duke of Wellington Misplaces His Horse című rövid novella egyszerre kapocs a Strange & Norrell egyik igen fontos mellékszereplője és a Neil Gaiman által megteremtett Stardust világa között (az írás egyébként a szerző honlapján elolvasható).

A regény hangulatát nagyban befolyásoló, jellegzetesen 19. századi angolság itt is visszaköszön, de Clarke kicsit kísérletezik is: a novellák egyéni és kiváló stílusgyakorlatok, igazi modoros naplórészletek vagy levelek, sőt akad egy korabeli, jellegzetes helyesírási hibáktól hemzsegő, egyes szám első személyű elbeszélés is (recenzori részvétem a fordítójának).

Akinek tetszett a Strange & Norrell, annak mindenképpen érdemes lecsapni a Ladies of Grace Adieu-re, aki sokallta a regényt, az adhat újabb esélyt a szerzőnek, de szerintem kezdésnek is ideális (a két könyv közötti kapcsok inkább pluszt adnak a regényt ismerőknek). A kötetet egyébként a kiváló Charles Vess illusztrálta, aki már a Stardust és a World Fantasy-díjas Sandman-epizód megrajzolásával bebizonyította, hogy ez a szecessziós tündérvilág nagyon jól áll neki. A puhafedeles kiadás 2007 szeptemberében látott napvilágot (az illusztrációkat szerencsére tartalmazza), de a 2006-os keményfedeles, vászonkötéses, rendkívül igényes változat lényegesen jobban mutat a könyvespolcon.