Az elfogultság szól belőlünk, de Dan Simmons Hyperionja az a regény, amit nem lehet eleget ajánlani. rampion ismertetője az endless homályba vesző kezdeteiből előásva kettős funkciót lát el: megpróbál újabb olvasókat toborozni a kilencvenes évek scifijének kiemelkedő darabjához, másrészt alapoz egy kicsit a sorozattá terebélyesedő indítóregény további részeiről szóló cikkekhez.

Ezt a kötetet aligha kell bemutatni, hiszen elég rég jelent meg, és hál’ istennek magyarul is hozzáférhető (Békési József nagyszerű fordításában) (mely most nincs előttem, ezért angolul fogom idézni a neveket). Mégis, ismertség ide vagy oda, miután pár hete, jókora késéssel végigolvastam a Hyperiont (barátaim unszolására, akik extázisban adták kézről kézre a példányomat, és azzal fenyegettek, hogy elmesélik az egészet), úgy éreztem, muszáj pár sort írni, ha másért nem, figyelmeztetésképp, hogy aki netán lemaradt róla, az szaladjon a boltba izibe. Miért is?

Dan Simmons horror-íróként már tisztes hírnévre tett szert, mikor 1989-ben egyszer csak előrukkolt ezzel a megalomán neobarokk horror/fantasy űroperával, mely azóta kvartalógiává (vagy hogy a fenébe is hívják a négyrészes trilógiát) dagadt, és íróját rögvest a legnagyobb kortárs sci-fi szerzők panteonjába katapultálta. Egyébként a kötetek közül az első kettő (a Hyperion és a Fall of Hyperion), mint látni fogjuk, gyakorlatilag egyetlen regényt alkotnak, ezért érdemes egyszerre beszerezni őket, hacsak nem akar ember heteket-hónapokat kellemesen sajgó, mardosó kíváncsiságban eltölteni.

Miért is?… Valamikor a messzi-messzi jövőben vagyunk, az emberi Hegemónia uralja a csillagokat, és egyre újabb kolóniákat szippant be teleport-kapukkal összekötött óriásrendszerébe, melyet egy önálló életre kelt, MI-társadalommá változott számítógépes rendszer, a TechnoCore tart össze. A Hegemónia a regény kezdetén épp összeomlani készül: támadásba lendülnek a perifériáin tanyázó furcsa idegenek, az Ousterek, és többen azt rebesgetik, hogy a TechnoCore le akar szakadni az emberi civilizációról. Az elszabaduló káosz közepette hét zarándok indul útnak egy fából készült katedrális-űrhajón a Hyperion bolygó felé, ahol a Shrike nevű nem evilági, csupafém gyilkológép tanyázik a titokzatos, antientrópia-mezőkkel védett Idősírok között. A Fájdalom Uraként is ismert lény időről időre zarándokokat fogad (mindig prímszámút), akik közül egy kivételével mindenkit lemészárol, a túlélőnek viszont teljesíti a kívánságát. Hét zarándokunk közül mindnek megvan a maga tragédiája, a maga kis keresztes hadjárata — s mialatt az út során elmesélik, mit kívánnának és miért, történeteikből lassan feltárul az olvasó előtt a Hegemónia világa, szembesülünk a Shrike-kal, és megsejthetjük, miféle politikai játszmák előzték meg a Hegemónián lassan végigsöprő kozmikus háborút. Időközben hőseink megérkeznek a Hyperionra, eljutnak a Fájdalom Völgyének bejáratáig, s mikor meghajnalodik, elindulnak a Shrike lakhelye felé, mint Dorothy kis csapata az Oz, a nagy varázslóban — és a könyv véget ér.

A folytatás állítólag zseniálisan fogja össze és varrja el az egyes szálakat, libbenti fel a fátylat arról, hogy milyen erők is dolgoznak a háttérben, mi is a Shrike és mit rejtenek a jövőből visszafele utazó Idősírok.

A Hyperion gyakorlatilag a Canterbury mesék koncepcióját emeli át egy sajátos űropera-környezetbe. Zseniális ötlete, hogy az egyes történetekben a populáris műfajok valóságos arzenálja vonul fel: horror (a Pap története), háborús sci-fi (a Katona), melodráma (a Tudós), detektívregény (a Nyomozó), szerelmi történettel megspékelt politikai intrika (a Konzul), sőt, akad egy dekadens művészregény is (a Költő). Mindehhez vegyük hozzá Simmons horroron edzett, erőteljes stílusát, beteg ötleteit az űrhajó-méretű fákról, elektromos viharok által szaggatott fémerdőkről és avatár-szerű gyilkológépekről, és máris előttünk a 90-es évek egyik legnagyobb sci-fije. Figyelmeztetés: a könyv rögtön a mélyvízbe dob, vagyis úgy tesz, mintha már eleve ismernénk az idegen világ intrikáit és fogalmait — ez zavaró lehet, de érdemes kitartani, mert a későbbiekben minden szépen kiderül. Hajrá!

Megjegyzés: a Hyperion magyarul két kötetben jelent meg a Cherubionnál, 1.Titánok lázadása ill. 2. A Fájdalom Ura címmel. Megjelent a folytatás is, a Fall of Hyperion, szintén két részben: Hyperion bukása — 1. A Fájdalom Völgye ill. 2. A bukás. A sorozatot elvarró és átértelmező harmadik illetve negyedik regény, az Endymion és a Rise of Endymion megjelenése sajnos évek óta várat magára.