A mágikusan posztszovjet Őrség-sorozat harmadik regényében a címhez méltóan felpuhul a fény és a sötétség közötti határ. Jack szlávosan vívódó vallomása egyszerre ad áttekintést a könyvről és az endless-szerzők heroikus küzdelméről az ismeretterjesztés érdekében.

•

A Homályőrség (Twilight Watch vagy Dusk Watch, esetleg Сумеречный Дозор, ha ruszofil vagy) az Őrség-tetralógia harmadik kötete.

A szerző most a plafont nézi, és próbálja kitalálni, hogyan folytassa ezt az elég gyengének ígérkező írást.

A Homályőrség, akárcsak az Éjszakai Őrség és a Nappali Őrség kötetek, három egymáshoz kapcsolódó nagyobb részből áll, melyek…

…melyek, melyek, melyek… A szerző kezd kétségbe esni.

Melyek során főhősünk, Anton Gorogyeckij szédítő magasságokba emelkedik, hogy aztán útja pokoli mélységekbe vezessen. Anton őrült ámokfutása tragikus következményekkel jár mind a Mások, mind a hétköznapi emberek számára…

Háhá, megvan a lendület, vigyorog a szerző. Most pedig hagyjuk abba az ökörködést.

Szóval. Anton orosz. Meg is látszik rajta. A Homályőrségben mintha valamivel többet moralizálnának, mint az előző kötetekben, de ez feszültségépítő elem és a megoldás része egyszerre. A három részben lépésről lépésre bontakozik ki előttünk a bonyodalom, miközben Lukjanyenko nem riad vissza attól, hogy kissé hatásvadász húzásokat használjon.
Az első történet egy névtelen levél körül bonyolódik, amely szerint egy Másik titkokat ad ki egy hétköznapi embernek. Anton álruhában jelentkezik be a levél feladóhelyén lévő lakókomplexumba, hogy Sötét ellenpárjával, egykori barátjával, a vámpír Kosztyával együttműködve leplezzék le az árulót, akit végül nem kapnak el – bár gyanúsítottak vannak, a szituáció az Éjszakai Őrség javára fordul.

Második történet. Az Őrség magas rangú (Antonnak már karrierje van, bizony, és családja, mindjárt odaérek) varázslójának viszonylag hétköznapi kalandjával indul, mely felrajzolja a közelgő katasztrófához szükséges alaphelyzetet. Anton egy Moszkva környéki faluban nyaral családjával, azaz a nála jóval komolyabb képességekkel rendelkező Szvetlanával és kétéves lányukkal, Nágyával, akiből nem sokára – de csak a következő könyvben − minden képzeletet felülmúlóan erős varázsló lesz. Ott van még Anton anyósa is. Jelzésértékűen van anyósvicc is.
Néhány farkas megkerget két falubeli gyereket, akiket megment egy gyönyörű erdei nő, Anton pedig elkezd farkasembereket és boszorkányokat hajkurászni. Arina, a boszorkány kemény diónak bizonyul: jóval tapasztaltabb és erősebb, mint a magányát megzavaró Anton, és mindent megtesz azért, hogy megőrizze titkait: a kommunizmus – amely a Mások szociológiai kísérlete volt – elindításának körülményeit és a legendás varázskönyvet, a Fuarant, amelyen megfordul a világ sorsa. Arina Nágya elrablásától sem riad vissza, de menekülését végül nem ennek, hanem Szvetlana megértésének köszönheti.

A harmadik részben az állítólagos Fuaran utáni hajsza (és egy vonat, tudod, az az igazi posztszovjet) Közép-Oroszországba viszi Antont, Kosztyát és néhány inkvizítort, hogy a végső, nagy csata a könyvet birtokló Másik és Anton között a Bajkonur Űrközpont falai között menjen végbe. Gondolom, nem meglepetés, hogy többé-kevésbé hepiend lesz a vége. Ennek a könyvnek. Hogy a befejező Végső Őrségben mi történik… Megnézhetjük a wikipedián, de szerintem sokkal jobb, ha titok marad, míg rá nem teszem a kezem a könyvre.

Szándékosan próbálok homályos maradni – a regényben is egyre jobban belebonyolódunk a Homály és a varázslók világának erkölcsi kérdéseibe, miközben a kalandok sorjáznak egymás után. A szereplők kétdimenziós alakokból élő személyiséggé válnak: Anton távolról sem Raszkolnyikov, csak egy zenerajongó, fiatal családapa, akinek néha problémái vannak a munkájával, Szvetlana pedig egy karrierjét elhagyó családanya, aki sosem tesz szemrehányást szakmailag gyengébb férjének. Még Geszer, az Éjszakai Őrség vezetője is egyre több emberi vonást és esendőséget tanúsít. Zabulon, a Nappali Őrség vezetője viszont ebben a könyvben épp csak jelzésértékű, egy görög kórista a háttérben, mondhatni. Sajnos. Sajnos, mivel egy jó gonosz mindig szórakoztatóbb, mint egy ostoba gonosz. Kár, hogy ő most nem kavar, de nagy elvárásaim vannak a Végső Őrséggel kapcsolatban.

Linkek:
Az Éjszakai Őrség az endlessen

és

a Nappali Őrség az endlessen (remélem, hogy jó a fordítás, és nem a mostanában egyre gyakoribb nyelvi bukdácsolással kell megküzdenie az olvasóknak. Ezzel kapcsolatos kommentet örömmel fogadunk, akár ide, akár az adott cikk alá).