A sokszorosan díjnyertes brit szerző első alkalommal kalandozott a sci-fi területére – brainoiz ismertetőjéből pedig megtudjuk, milyen eredménnyel. Közben megismerhetünk egy újabb nagyon furcsa metropoliszt, és kiderül, hogy a távoli jövőben, az univerzum peremén is lesznek kattogó, lomha vonatok meg nyelvészek.

•

China Miéville-ről nehéz lenne azt állítani, hogy egy kaptafára gyártja a regényeit. Írt már gőzpunkba oltott gigantomán fantasy-antitrilógiát, többféle urban fantasyt – egy hagyományosat, egy antológiát, egy különösen őrültet és egy ifjúságit –, volt egy kafkai-borgesi ihletésű modern krimije is, ennek ellenére a szokásosnál nagyobb váltásnak tűnt, amikor kiderült, hogy a 2011-es Embassytown hagyományos science fiction lesz. A 2010-es Kraken bizonyos motívumaiból vagy a szerzővel készült interjúkból azt ugyan lehetett sejteni, hogy Miéville igazi geek, akitől egyáltalán nem áll messze a klasszikus sci-fi, de attól még sokan érdeklődve várták, vajon mit hoz ki egy tudományos-fantasztikus történetből.

Az Embassytown első pillantásra rögtön hozza az elvárt elemeket, vannak benne bolygók, űrhajók, hipertér és idegen fajok. Persze mindez még nyugodtan lehetne üres körítés is, de nem az – az Embassytown a szó klasszikus értelmében vett sci-fi, ahol a környezet nem egyszerű díszlet, ami bármikor lecserélhető, hanem az alapvető probléma kibontásához szükséges eszköz. Mivel Miéville-ről beszélünk, nem meglepő a sajátos hangulat, azonban ez a regénye sokkal lényegre törőbb és filozofikusabb, mint az eddigiek. A kitalált világ nem nyomja el a történetet, az ötletei továbbra is frissek, de most visszafogottabbak, ráadásul nem szökőárként zúdulnak az olvasóra.

Az Embassytown egy éppen csak felskiccelt űrbirodalom peremvidékén játszódik valamikor a meghatározatlan jövőben. Az Arieka nevű bolygón járunk, ahol az emberek békés diaszpórát alkotnak egy szó szerint élő város közepén, mint az őshonos faj vendégei – angolul Hostnak nevezik őket, magyarul ők a Gazdák. Az idegen fajjal kizárólag a különleges, emberi Nagykövetek [magyar fordításban már Konzulok – a szerk] képesek kommunikálni, akik a kezdeti nehézségek után már jó ideje rutinszerűen látják el a feladatukat. Szóval minden unalmasan és rendezetten csordogál a határvidéken, egészen addig, amíg egy új és szokatlan küldött nem érkezik a bolygóra, amitől hamar elszabadul a pokol.

Az Embassytown rögtön a történet közepébe hajítja az olvasót, és mivel mind a háttérsztori, mind a világ fokozatosan áll össze, kell idő, amíg letisztul néhány dolog, viszont így legalább megvan a rádöbbenés öröme, amikor fény derül az addig csak tippelt magyarázatokra. A regény főhősnője Avice Benner Cho, az egykori navigátor egyike azon keveseknek, akik kijutottak Embassytownból, és vissza is jöttek. Avice egy immerser, aki képes a hajók irányítására az immer nevű szubtérben, ahol a csillagközi utazás bonyolódik. (Az immer a német „mindig” szóból származik, ellentétben a manchmallal, aminek a jelentése „néha”, és itt a normál teret jelöli). Hősnőnk egyben az Embassytown narrátora is, és miközben az egyik szálon adagolt visszaemlékezéseiből megismerjük élete történetét, egyúttal az említett űrbirodalomba is bepillanthatunk – igaz, a németes nevű bolygókból és szektorokból legfeljebb pár lepusztult űrkikötő és néhány idegen faj látszik. A fókusz ugyanis Embassytownon van, ami egyszerre a legjellegtelenebb és legkülönösebb település az ismert univerzumban.

Első pillantásra igazi Miéville-városban járunk, egy szerves metropolisz közepén megbújó diaszpórában, ahol az éltető légbuborékon kívül lélegző épületek, vándorló gyárak és organikus masinákat termelő szülőcsatornák vannak. Viszont bármennyire adná magát a környezet egy sci-fibe mixelt Új-Crobuzon megalkotására, Miéville a hangulatfestést leszámítva nem túl sokat időzik Embassytown – vagy az idegen bolygó – részletes leírásával. A történet nem a város, hanem sokkal inkább a lakói körül bonyolódik.

Az Embassytown a nyelv és a kommunikáció témáját járja körül. Ez nagyon sok sci-fiben nem probléma, hiszen a megszokott sablonok szerint a legtöbb idegen faj beszéli az angolt, vagy ha nem, hát elég bekapcsolni a fordítókészüléket. De mi van akkor, ha a puszta szavak nem elegendőek ahhoz, hogy két faj megértse egymást? A két szájszervvel rendelkező vendéglátó faj számára a gondolat és a beszéd egy és ugyanaz: aminek nincsen megfelelője a nyelvben, az nem is létezik, és fordítva is igaz: csak arról tudnak beszélni, ami létezik, ezért bonyolult hasonlatokat kénytelenek teremteni a kiválasztott emberek bevonásával. Viszont mi történik, ha az idegenek megpróbálnak megtanulni hazudni? Mi lesz, ha a nyelv váratlanul drasztikusan befolyásolja az elmét? És egyáltalán, hogyan lehet függő egy város?

Az Embassytown lassú sodrású, nehéz nyelvezetű, elmélkedős regény, ami sokban idézi a science fiction filozofikusabb irányzatát. A könyv néha egészen zseniális – az élő mondatrészekként funkcionáló emberi telepesek koncepciója például, vagy az Arieka őslakosai, akik tényleg minden porcikájukban idegenek, és nem néhány csáppal meg redővel idegennek álcázott emberek, a regény közepétől erősödő apokaliptikus szál pedig mesterien meg van írva. Néha azonban rettenetesen  sterillé válik a történet, ami egyébként illik a hangulathoz, de lehet, hogy egyesek számára ettől kissé vontatottnak tűnik majd a szöveg.  A regény kritikai fogadtatása kifejezetten pozitív (Ursula K. Le Guin Swifthez hasonlítja, mások Derridát emlegetik az alaptémával kapcsolatban), amit teljesen megértek, pedig személy szerint biztosan nem ez lesz a kedvenc Miéville-könyvem, bármennyire is kiválónak találom. Ennek nagyon szubjektív okai vannak – egyrészt a nyelv társadalmi szerepe köré épített alapötlet és úgy egyáltalán a nyelvészkedés nem igazán hoz lázba, másrészt pont azt a harsány ötletparádét hiányolom belőle (ld. Kraken), ami másoknak éppen az eddigi Miéville-művekben tűnt túlzásnak. Aki viszont kedveli a magvas, elmélkedős sci-fit, mindenképpen tegyen vele egy próbát.

[Szerk. utóirata: a regény időközben – 2013 márciusában – megjelent magyarul is, Konzulváros címen az Agave kiadónál. Részlet, egyebek itt.]