A Jane Austen klasszikus regényéből készített romantikus-zombis remix kiválóan példázza, mi minden történhet egy művel, ha lejár a szerzői joga, illetve mi lehet az új trend a dögunalmassá váló vámpírok után, egyúttal felháboríthatja azokat, akik féltik a nagybetűs irodalmat. isolde ismertetőjéből azért kiderül, hogy annyira nem kell komolyan venni a dolgot.

•

Valójában a cím mindent elmond, amit erről a könyvről tudni érdemes, a Büszkeség és balítéletről van szó, zombikkal. Bizonyára manapság is akadnak, akik szeretik a viktoriánus angol romantikus irodalmat, és vannak olyanok is, akik kedvelik a trash-horrort, ez a könyv pedig a fenti két csoport metszetének készült. És valóban vicces.
Grahame-Smith egyszerűen minden tiszteletet nélkülözve fogta a Jane Austen-regény eredeti szövegét, és gátlástalanul beleírt egy rakat zombit meg nindzsákat.

Grahame-Smith szerint “a Büszkeség és balítélet remek alapanyag volt a zombihorrorhoz, mivel szerepel benne talpraesett, nagyszájú hősnő, jóképű, szófukar hős, plusz egy teljes hadtest állomásozik a környéken, bár nem tudjuk miért, és a szereplők állandóan gyalogolnak vagy lovaskocsival utaznak egyik helyszínről a másikra. Egyszerűen vérontásért és agyatlan erőszakért kiáltott a történet.”

A regény hűen követi a Büszkeség és balítélet eredeti történetét. Adott az angol vidék, csakhogy egy olyan angol vidék, ahol a sajnálatos események óta agyevő zombik (“the unmentionables”) kóborolnak éhesen. Akit megharapnak, az maga is zombivá válik, mint ez lenni szokott. Ilyen körülmények között éldegél a Bennet család: Mrs. Bennet egyetlen célja, hogy kiházasítsa leányait, ezt azonban kissé nehezíti a tény, hogy Mr. Bennet zombiölő harcosokká képezte ki a kis csapatot. A Bennet-lányok a Távol-Keleten tanultak harcművészeteket, de kiválóan kezelik a lőfegyvereket is, ami annyira nem nőies. A környéken házat vesz egy bizonyos Mr. Bingley, aki gazdag és jóképű. Mrs. Bennet közreműködésével a leányok találkoznak is vele, illetve mogorva haverjával, Mr. Darcy-val egy bálban. A bál során zombik támadnak a vendégseregre, a Bennet-leányok a Pentagram of Death nevű formációjuk segítségével lekaszabolják az élőholtakat, Jane Bennet és Mr. Bingley között gyengéd szálak szövődnek, Elizabeth Bennet és Mr. Darcy pedig első látásra utálják egymást.

A folytatásban is pontosan ugyanaz megy, mint az eredeti regényben, ügyesen beleszőve a zombiszálat. A kedvenc jelenetem, amikor Mr. Darcy megkéri Elizabeth kezét – az eredeti párbeszéd is eléggé drámai, feszült, udvarias és visszafogott brit modorban azért jól kiosztják egymást. Itt viszont mind Elizabeth, mind Mr. Darcy profi harcos, így a beszélgetés során végig élethalálharcot vívnak, és a lelkizés egy klassz, pörgős akciójelenet közepette zajlik, japán kardok, csattanó talpélek, piszkavas és ripityára tört bútorok főszereplésével.

Nagyon vicces könyv, főként amiatt, hogy az eredeti, régies nyelvezet (tehát az eredeti szöveg) megtartásával sikerült beleírni a zombikat, és mert az akciójelenetek a legtöbb esetben semennyire nem lógnak ki a történetből. Furcsa módon a karakterek is tökéletesen beleillenek a szerepükbe, Elizabeth Bennet személyiségét ismerve cseppet sem meglepő, hogy muskétát hord a harisnyakötőjében. Külön szerettem az illusztrációkat és azok feliratait. Óvatosan jegyzem meg, hogy szerintem a Büszkeség és balítélet első olvasásra nem unalmas, inkább bájos, meg az ember izgulhat, hogy most összejönnek-e vagy sem, de ha már ismered a történetet pontról pontra, akkor másodszorra már nem biztos, hogy leköt, és ezen a zombik csak néhol segítettek. Néha ellaposodott és nem történt semmi, csak teáztak meg zombikkal verekedtek már megint. Az alapötlet nagyon klassz, a megvalósítása is szórakoztató, hangosan nevetős részekkel, de épphogy kitartott a könyv végéig.

Lesz folytatása, aminek a világon semmi értelmét nem látom (Elizabeth Bennet korábbi éveiről fog szólni), valamint készül belőle film Natalie Portmannel, az jó ötletnek tűnik.
(Magyarul megjelent Büszkeség és balítélet meg a zombik címen az Athenaeum kiadónál.)

Szerkesztői megjegyzés: a klasszikus romantikus regények mixelése (mashupja) még klasszikusabb szörnyekkel sikeres vállalkozásnak bizonyult, ezért azóta megjelent a szintén Jane Austen-regényen alapuló Sense and Sensibility and Sea Monsters, az Értelem és érzelem tengeri szörnyekkel, a következő pedig az Android Karenina, Tolsztoj klasszikusa steampunk robotokkal.