Ne aggódjon senki, ha Rorimack kedvcsinálója után úgy tűnik, hogy a Szervezet szól hozzá a telefonból, netán minden mozdulatát követik a Szemek. Pörgős ismertető egy még pörgősebb könyvről, amit maga Christopher Moore ajánlott az olvasóknak. Szoruljon csak körülöttünk az összeesküvés-elméletek hálója.

•

Íme egy borító, amit az ember nem bír kiverni a fejéből, és egy szöveg, ami első beleolvasásra őrültségnek tűnik: ennyi kell ahhoz, hogy Matt Ruff rajongójává váljunk. A kötészetileg is egyedi könyvet jó kézbe venni, szerencsére a belbecsben sem fogunk csalódni.

A történet a lehető legegyszerűbb helyszínen kezdődik: fehér szoba, fehér falak, a fehér asztal egyik oldalán Jane Charlotte, a túloldalon Dr. Richard Vale. Charlotte gyilkosság vádjával helyezték őrizet alá. Beismeri tettét, de azt mondja, hibázott: Richard Dixon nem volt Rossz Majom.

Lassan megismerjük Jane Charlotte világát, ami középúton helyezkedik el a paranoiás skizofrénia, egy elszabadult paródia, egy mániákus hazudozó meséje és a véres valóság között. Lassan csepegtetve kapjuk az információkat arról, amint Charlotte felfedezi, hogy az iskolai gondnok maga a Halál Angyala, az áldozatokat halmozó pedofil gyilkos. Már-már azt hihetnénk, thrillert olvasunk, amikor előkerül egy narancssárga műanyagpisztoly, amely szívrohamokkal van töltve.

És következnek a napilapok rejtvényei, amelyek direkt Charlotte-nak üzennek, az utcai telefonok, ahol a vonal túlsó végéről a Szervezet emberi üzennek, meg egy titokzatos érme Omnes Mundus Facimus felirattal. Főszereplőnk ebben az élő összeesküvésben tengeti napjait, mígnem huszonkét évesen lehetőséget kap: próbaidős lehet a Javíthatatlan Személyek Végleges Kezeléséért Felelős Osztályának – egyike lesz a Rossz Majmoknak. Az ügynököknek, akiknek célja elintézni azokat a rosszmajmokat, vagyis velejéig romlott embereket, akiknek léte káros a társadalom számára. Vagyis fizikai síkon folytatják a harcot a földi gonosszal.

Feladatról feladatba csöppenünk, és Charlotte éppen csak annyival toldja meg aktuális meséjét, amit még beveszünk neki. Pláne, hogy nagyjából a hivatalos változattal is megegyezik. Nagyjából. Előkerülnek a mandrill-bombák, a Szemek, amelyek poszterekről, újságból, de akár egy papírpénzről is figyelhetnek minket, meg persze a gonoszok szervezete, ahol rendkívüli karriert fut be egy fiú: Philip, Charlotte fiatalon eltűnt öccse.

Ruff szövege pergős, humoros, és még akkor sem tudjuk abbahagyni, amikor attól tartunk: a végső poén rajtunk csattan. Sajnos Charlotte látszólag élőben rögtönzött meséje olyan kényszerpályára löki a regényt, ahonnan nem lehet kiszállni, hiszen az x-drog hatása alatt repülő-teleportáló ügynököket nehéz túllicitálni, de ezzel együtt kellemes órákat tölthetünk a majmok társaságában.

Linkajánló: a szerző honlapja