Íme, a pixelvilág legviccesebb nevű kalózjelöltje a valódi világ legszórakoztatóbb kalandjátéksorozatában. psychedelerium háttérinfókkal gazdagon ellátott ismertetőjében a kísértetkalózok, riposztpárbajok, remekül vívó kormányzóhölgyek és egy majmokkal zsúfolt titkos sziget felé haladunk, feltartóztathatatlanul.

•

Mottó: Nézd, a hátad mögött! Egy háromfejű majom! – Guybrush Threepwood

Mottó 2:
– Úgy vívsz, mint egy utolsó paraszt!
– Ó, milyen találó! Te meg úgy vívsz, mint egy tehén. – Guybrush riposztja egy párbajban

Tüpp-tüp-tűp-tüpp-tü-tü-tü-tü-tüp-tűpp! Tüpp-tüp-tűp-tüpp-tü-tü-tü-tü-tüp-tűpp! Valahol a Karib-tenger mélyén, 1990-ben csendült fel először a játékipar legikonikusabb intro-muzsikája. A tizenhat elkápráztató színben elénk táruló világ kamerája egy aprócska szigetre, Mêlée Island™-re közelít rá, ahol a vak őrszemre egy fiatal fiú ijeszt rá leghőbb kívánságával: „I want to be a pirate!”
Így indult hódító útjára a kalandjátékok nagy klasszikusa, a Monkey Island™-sorozat. Főhősünknek, az emlékezetes nevű Guybrush Threepwoodnak idáig négy játékon keresztül kellett megküzdenie a „hírhedt kalóz” megtisztelő címért, szerelméért, Elaine Marley-ért (aki mellesleg főállásban Mêlée kormányzója), illetve azért, hogy végre mindenki rendesen ki tudja ejteni a nevét. Pedig nem is olyan nehéz!

Guybrush eredetileg sprite-nak készült (és most ne a lenge öltözetű fantasy-tündérkékre tessék gondolni, hanem a DPaint program 2D-s pixelalakjaira), ahol a .brush kiterjesztés elé a fantáziadús programozói gárda a Guy nevet biggyesztette. Ez később megragadta Ron Gilbertnek, a játék dizájnerének a fantáziáját, így kapta a digitális keresztségben a Guybrush nevet. A Threepwood családi névben pedig P. G. Wodehouse Galahad és Clarence Threepwoodjával osztozik, amit egy vállalati szavazás keretében osztottak rá.

De térjünk inkább vissza a rövid anyakönyvi kitérőről! Mint minden mesebeli hősnek, Guybrushnak is három próbát kell kiállnia, hogy kalóz lehessen: le kell győznie Mêlée vívómesterét, el kell lopnia a Megannyi Kar Bálványát a kormányzótól, és fel kell kutatnia Mêlée legendás elveszett kincsét. Azonban alig teljesíti a rá szabott feladatot, az összes valamirevaló kalóz eliszkolt a szigetről, amint a gonosz LeChuck szelleme elrabolta a szépséges Elaine Marley-t. Nem marad más hátra, mint hogy maga eredjen szerelme nyomába, és mindeközben rátaláljon a Majom-sziget titkára.

Az úttörő jelentőségű kalandjáték szinte minden egyes tekintetében emlékezetes maradt. Finom nyelvi humora miatt a mai napig élvezetes és szórakoztató, amihez Ron Gilbert, Tim Grossman és Tim Schafer remek párbeszédein kívül hozzájárultak a Teremtő Alvin-ciklusáról (is) nevezetes sci-fi író, Orson Scott Card szóviccekben gazdag sértései és riposztjai, melyek a játék párbajai során lesznek döntő fontosságúak.

A cikkem elején már felidézett, fülbemászóan prüntyögő chiptune-ok Michael Z. Land keze és midiszerkesztő programja alól kerültek ki. Népszerűségükre pedig jó példa, hogy még tíz-tizenöt évvel a dallamok születése után is újabb és újabb remixek, feldolgozások és nagyzenekari átiratok készülnek belőlük.

A játék szereplői is egytől-egyig önálló személyiségek, akik minden mondatukkal hozzátesznek a játékélményhez. A Voodoo Lady, Guybrush első számú és igen haszontalan segítsége a játék kezdetén tippekkel látja el főhősünket, míg titkos receptek alapján főzi vudufőzeteit. Ugyanilyen emlékezetes a levakarhatatlan, tenyérbe mászó képű és modorú használthajó-kereskedő, Stan. Rámenős, hevesen gesztikuláló értékesítési taktikáinak szerves része a leendő vásárlóit hipnotikus transzba ejtő kabátmintája, ami sosem mozog. És akkor még szót sem ejtettünk a szellemkalóz LeChuckról, akinek Elaine iránti olthatatlan szerelménél már csak a bajkeverő Guybrush iránti gyűlölete hatalmasabb.

Mondhat azonban bárki bármit, a Secret of Monkey Island™ legzseniálisabb része a történet marad. A számos forrásból táplálkozó Ron Gilbert itt elegyítette ifjúkori, az eredeti Disneylandes Pirates of the Caribbeanről szerzett élményeit az Endlessen is ismertetett On Stranger Tides című Tim Powers regénnyel és a William Goldman által írt The Princess Bride-dal.

Bár a történet elvileg a kalózélet virágkorában, a tizenhetedik században játszódik, már az első részben is föltűnnek a később még fontosabb szerephez jutó anakronisztikus elemek és alakok. Ilyenek például a Coca Cola mintájára megrajzolt „Grog” üdítőital-automata, vagy a Monkey Island™ kannibáljainak hi-tech kunyhóajtaja, Mêlée vívótanárának, Smirknek a komplex masinája, illetve a számos mesterséges anyagot és ételszínezéket tartalmazó grog, amit a kalózvezérek isznak Mêlée kocsmájában. De itt hívnám fel a figyelmet a Mêlée Island™ hídján álló trollkosztümös figurára, aki George Lucas arcmását viseli magán, és az Erő segítségével szólítja magához bunkósbotját.

Hogy ezeknek mi a szerepe, a mai napig vitatott a Monkey Island™-et ismerő és szerető, netán érte fanatikusan rajongó játékosok között, de abban nem lehet vita, hogy 1990-ben a LucasArts™ hagyományt teremtett, és újabb magasságokba emelte a point-and-click kalandjátékokat, kiszélesítette azok lehetőségeit, szebb, jobb és kidolgozottabb történeteket biztosítva az új digitális médium számára.

Linkajánló:

The Monkey Island ScummBar: egy már nem túl aktív, de zseniális oldal, remek kiindulópont további portyázásokhoz