Bizony, már a Da Vinci-kód előtt is rejtettek üzeneteket híres festményekbe, csak sokkal ügyesebben csinálták: Arturo Pérez-Reverte újabb csavaros története megint Madridba kalauzolja az olvasót, egy történelmi rejtély és egy sakkjátszma körül bonyolódó krimi közepébe.

 

•

Juliának, a fiatal restaurátornak eddig álmában sem jutott eszébe, hogy egy régi kép előkészítése során váratlanul egy igazi rejtély kulcsára bukkanhat. A németalföldi festő, Van Huys 15. század végén készített festménye ugyanis különös üzenetet hordoz, és a kép alá rejtett Quis necavit equitem felirat nem egy egyszerű fejtörő, amit a művész az ő játékos kedvében illesztett bele a kompozícióba.

Az alapvető kérdés, amit Juliának meg kell válaszolnia, nem kevesebb, mint hogy valójában milyen rejtélynek kapta meg a kulcsát; a latin mondat egyik lehetséges értelmezése „Ki ütötte le a futót?” (angolul ez kicsit jobban jön ki ,,mint Who killed the knight“) és mivel a festmény a „Sakkjátszma” címet kapta, logikus feltételezés lenne a lefestett lovagok közötti játékban keresni a kulcsot. Julia azonban hamar rájön, hogy kénytelen átfogalmazni a kérdést, úgy is, mint „Ki ölte meg a lovagot?”, és a képen látható történelmi személyiségek bizony egy ötszáz éves gyilkossági ügy szereplői. És amikor úgy dönt, hogy megpróbálja tisztázni a különös ügyet, kénytelen lépésenként visszafejteni a partit, hogy fény derüljön Roger de Arras halálnak igazi történetére.

A helyzetet azonban meglehetősen kísértetiessé teszi, hogy a való élet mintha utánozná a kezdetben merész gondolatkísérletnek induló ötletet: Julia gyilkossági ügybe keveredik, és helyzete napról napra elkeserítőbbé válik. Valaki az életére tör, és ez az illető a jelek szerint megpróbálja a végigjátszani a lefestett sakkpartit, de Juliának sejtelme sincsen, miért — az egyetlen megoldás az, ha ő is helyet foglal a képzeletbeli tábla mellett.

Hiába segítenek Juliának a barátai — a műkereskedő César, aki Julia barátja, pót-édesapja és gyóntatója egy személyben, vagy Menchu, a galériatulajdonos barátnő és Munoz, a sakkzseni kisember —, a veszedelmes játék kiagyalója a jelek szerint egyre közelebb férkőzik hozzá. Vétek lenne több részletet elárulni, hiszen a fokozódó iramban száguldó regény bizony vesz néhány váratlan kanyart, egészen a megdöbbentő lezárásig.

A flamand tábla rejtélye krimi, és — a szerző jó szokása szerint — kiemelkedő darab. Játék a játékban, némi kultúrtörténet és thrillerbe illő tempó, az elmaradhatatlan és meghökkentő fordulatokkal a legvégén. Nem csoda, hogy megjelenése után azonnal meghozta a szerzőnek a világhírt.

Magyarul megjelent A flamand tábla rejtélye címmel a Helikon kiadónál, Dobos Éva fordításában (1996).