Amikor a spanyol kalandregények mestere még csak az oroszlánkörmeit próbálgatta: Pérez-Reverte korai kosztümös regénye egy kosztümös korszak végéről, sok ármánnyal, arisztokratával és még több szakkifejezéssel.

 •

Madrid, 1868: Don Jaime Astarloa egy kihalófélben lévő társadalmi osztály utolsó képviselője. Tökéletes úriember, csalódott és magányos férfi, de mindenekelőtt vívómester — egyike azoknak a valaha hatalmas megbecsültségnek örvendő embereknek, akik a 19. század második felében mindössze évszázados hírnevük maradványaiból éldegélnek. Don Jaime a madridi arisztokrácia ifjabb és idősebb tagjait okítgatja a tudományára, amely a lőfegyverek kultuszának korában egyre feleslegesebbnek látszik, és hasztalanul próbálja papírra vetni a vívás művészetéről szóló tanulmányát. Szabadidejében pedig, mint megszámlálhatatlan idő óta mindig, megcsontosodott baráti társaságában üldögél egy kávéházban.

Egy napon azonban felkeresi egy rendkívül csinos és — természetesen — felettébb rejtélyes hölgy, Adela de Otero, aki szeretné megtanulni a mestertől azt legendás és titkos szúrást, aminek Európa vívószalonjaiban a hírnevét köszönheti. Don Jaime habozik — hiszen egyrészt micsoda hallatlan dolog az, hogy egy nő vívótőrt merészeljen a kezébe venni, másrészt a hölgy szemmel láthatóan különös titkokat rejteget – remekül vív és szemlátomást szándékában áll valaki ellen felhasználni azt a bizonyos titkos, védhetetlen szúrást. A vívómester végül beadja a derekát, és ezzel belecsöppen egy kusza gyilkossági ügybe — a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy az ősz mestert nem hagyja érzéketlenül Adela de Otoro személyes varázsa… A regény Don Jaime nyomozásának és a kellemetlen következményeknek a története.

A Vívómester a szerző korai műve, de már magán viseli a Pérez-Reverte-féle stílusjegyeket. A meglehetősen egyszerű krimiszál ugyanis szépen kidolgozott jellemábrázolással párosul, és mindehhez a 19. század második felének zavaros spanyol történelme szolgáltatja a hátteret — no meg persze Madrid, a nyüzsgő világváros szépen felvázolt tablója. Alaposan megírt, nem túl bonyolult krimivel van tehát dolgunk, ami nem a szerző legfigyelemreméltóbb munkája, de ennek ellenére élvezetes olvasmány.

Magyarul megjelent A vívómester, avagy a nő árnyéka a férfiszíven címmel az Európa Kiadónál, 2003-ban.