A Király él. Mindig is tudtuk, hogy nem halt meg. Hogy nem ő halt meg. whoisnot ajánlójában a filmtörténet egyik legklasszikusabb szörnyetege csap össze egy klasszikus hőssel, aki vállalja státusza minden velejáróját. Az öregkor nem lehet akadály – de mégis az.

•

A Király él. Mindig is tudtuk, hogy nem halt meg. Hogy nem ő halt meg. Igen, Elvis itt jár köztünk. Igaz, járókerettel, de akkor is él és jár. És lenyom egy múmiát, aki a gyengék és az elveszettek lelkén élősködik, mert a Király nem lehetne király, ha nem lenne hős. Igazi hős – ennek minden velejárójával.

Annyira B film, hogy az már A.

Végy egyharmad David Lynch-féle Straight Storyt: egyenes vonalvezetésű történet, akár egy bot, de érzelmileg nagyon fogós. Emberközeli. A saját természetéből adódó fizikai, érzelmi, lelki gyengeségein felülemelkedő ember egyszerű megdicsőülésének története. Ez a leglényegesebb elem, ami az A-kategóriába emeli a Bubba Ho-Tep főhősét, aki saját elmondása szerint nem más, mint az idős, lerobbant Elvis Presley.

Eztán végy egyharmad Ford Fairlane-t. Tökösséget, vagányságot, cinizmust. Keverd bele a már kész alapba. Ez már magában érdekfeszítő: mivé lesz a nagy dumás keménylegény, ha megöregszik? Vizsgáljuk meg, hogy néz szembe hősünk az elmúlással és a vénüléssel, ami a nyugati társadalomban, azaz itt nálunk kulturális alapon, hagyományosan csak szörnyű lehet. Mint például a Zöld Lovag, akivel Sir Gawain kell szembenézzen, avagy a sárkány, amely Beowulf utolsó nagy kihívója.

Végül végy egyharmad klasszik Múmiát, a sírból visszajáró, lélekrabló, ősi rettenetet, a Holtak Királyát. Illeszd az öregedés szikkadt és szörnyű szimbólumaként – azaz az imént említett, s egyesek által pont eképp értelmezett sárkány és Zöld Lovag irodalmi csapattársaként – a történetbe, igazi B-filmes megoldásokkal, de A-kategóriás mélységgel, mondanivalóval.

Rázd össze, fűszerezd meg minden idők (szerintem) egyik legjobb soundtrackjével – melyben passzentosan találkozik a borongósabb Elvis, némi dark vadnyugat (amiről akár a Fields of the Nephilim is eszedbe juthat, ha épp olyan hangulatban vagy) és egy késhegynyi echte originál horror-témázás –; majd végül tálald nagyon eltalált színészi játékkal, operatőri és rendezői munkával, mérsékelten költséges, de B-filmhez mérten teljesen fogyasztható effektekkel.

Voilá. Az egyik legjobb B-múvi, amit valaha láttam. Azt hiszem, hazai téren sem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Világviszonylatban biztosan nem: a film jó kritikákat kapott, több díjat is megnyert – és még jópárat illett volna elvinnie.

Hivatalos weboldal: bubbahotep.com

Utóirat: Érdemes végignézni a film végén a stáblistát… 😉

[javítás: w.i.n, 07/11/23]