Zanza #1

Posted In: könyv, zanza

Új rovatunkban szakítunk évtizedes hagyományunkkal, és ajánló-mashuppá gyúrt könyvismertetőkkel zúdítjuk nyakon olvasóinkat, bár maradunk a fantasztikus és szokatlan irodalomnál. Debütáló zanzánkban Vid kalandozik Mexikóvárostól R’lyehig, útitársként pedig nekromantákat és programozókat visz magával.

Silvia Moreno-Garcia: Signal to Noise

Mexikóvárosban játszódó coming of age regény, félig a már felnőtt, félig pedig a kamasz Meche szemszögéből. A megkeseredett, felnőtt nő apja temetésére érkezik haza 2009-ben Oslóból és fokozatosan derül ki az ifjú Meche elbeszéléseiből, miért menekült Európába.

Nyolcvanas évek, varázslat és boszorkányság zene segítségével, számomra nem túl szimpatikus főhőssel, hihető és komplex személyiségű szereplőkkel. Kiváló írás, és bár a főszereplő néha ellenszenvesen viselkedett, nem tudtam letenni, amíg meg nem tudtam, mi lett vele és a volt barátaival 2009-re és mi is történt 1988-ban.

 Austin Grossmann: Yougrossman_you

Programozóként nem állt messze tőlem az alapötlet, és a szereplők is ismerősek voltak: nyolcvanas években egy felnőtt nerd játékokat készítő céghez jelentkezik, aztán persze konfliktus. A legújabb játékukban felbukkan egy óriási bug, ami valamiért ismerős lesz a programozók számára. A stúdió alapítói és menedzserei valamikor egy baráti társaság tagjai voltak, amiből főszereplőnk az évek folyamán kiesett, a cég fő alapítója pedig évek óta halott, de valamiért azt gyanítják, hogy köze van a bughoz, ami ellehetetlenítheti a játék kiadását.

Elkezdődik tehát a bughunt, aminek során megtudjuk, hogyan készül egy játék, ráadásul a főszereplőnk szembenéz a múltjával és persze rengeteget játszik.

Gamer vagy? Mindenképp olvasd el.

 “Q: Can the player cut down a tree?
A: No.
Q: Why not?
A: What if they dedicated their life to cutting down all the trees in the whole game?
Q: Exactly what kind of an asshole is this person?”

 Randy Henderson: Finn Fancy NecromancyFinn-Fancy-Final-Tor-Cover_RH

Van, amikor az ember valami könnyedre vágyik, de mégsem egy limonádéra, hanem olyasmire, ami okos, letehetetlen, és még a szereplők is szerethetők. Ez a regény pont ilyen – van benne varázslat, különös élőlények, aranyos főszereplő (felnőtt testben egy kamasz srác, akit húsz évre bebörtönöztek engedélyezetlen nekromanciahasználatért, ártatlanul), pont kellően agyament és pörgős, az író első regénye, annak viszont tökéletes. Pár órányi önfeledt hülyéskedés.

 Ruth Ozeki: A tale for the time being

Japán, zen buddhizmus, idő fogalma, Schrödinger macskája és kvantumelmélet – meglepő és nagyon okos regény. Ruth, a regény egyik szereplője (és az írónő maga) Kanada egyik öblében rátalál egy Hello Kittys dobozra, ami egy régi órát, francia nyelvű iratokat és egy angol nyelvű naplót őriz. A naplót Nao, egy tokiói diáklány írta és folyamatosan ki-kiszól a napló elképzelt olvasójának, aki egyrészt ugye Ruth, a napló megtalálója, másrészt pedig mi magunk.
Tetszett, ahogy összefonódik a történet a valósággal, és összekuszálódott a múlt és a jelen. A történet csillagos ötös, a szereplők megvalósítása nemkülönben, faltam az oldalakat. Nem tudom, hogyan sikerült a magyar fordítása, de miközben olvastam, azon gondolkodtam, mégis miképpen lehetne lefordítani magyarra – számomra néhol lefordíthatatlannak tűnt. 

Cthulhu Lives!cthulhu lives

A Ghostwood Books legújabb antológiája főhajtás H. P. Lovecraft előtt, remek novellákkal, és még az endless egyik szerzője is szerepel benne [egyúttal a kötet borítóját is készítette: az illető nem más, mint alapító tagunk és a honlap dizájnját is biztosító whoisnot, azaz Csigás Gábor, akinek ezúton üzenjük, hogy nagyon büszkék  vagyunk rá – a szerk]. A Red Phone Box után azt hittem, hogy ez is egy majdhogynem egybefüggő történet lesz, de nem, különálló novellák szerepelnek benne, mindegyik kapcsolódik valahogyan a Lovecraft és követői történetei által kialakított mitológiához. Nagy különbség az eredeti lovecrafti történetekkel szemben, hogy a Cthulhu Lives! nem annyira “kozmikus”, a novellák jobban fókuszálnak az egyes szereplőkre. Szerencsére az íróknál nem merült ki a horror a belezésben, hanem tényleg borzongató történeteket alkottak – az egyik kedvencem az Universal Constants Piers Beckleytől, amelyben a Large Hadron Colliderben történnek megmagyarázhatatlan események.
Csápok, végtelen és iszonytató űr, elmondhatatlan rémekkel az éjszakában. (Iä, iä!)