Andy Weir: The Martian

Posted In: Andy Weir, könyv

Az utóbbi évek sci-fi termésének aktuális sikerregényében a “tudományos” valóban a “fantasztikus” méltó párja. Jack ismertetőjéből az is kiderül, miként lehet egy Marsra helyezett, egyszemélyes kamaradrámából feszülten izgalmas sztorit teremteni.

martian_kiemeltAz elsőkönyves Andy Weir nem az első, aki űrhajóst tett a Mars felszínére, hogy Robinson Crusoe-t játsszon vele. No Man Friday címmel jelent meg az első hasonló témájú regény 1956-ban. Az első film 1964-es: Robinson Crusoe a Marson (milyen eredeti). A késő harmincas olvasók első VHS-élményei közé tartozott a Kedves ellenségem. A regény alapötlete tehát nem túl eredeti. A megvalósítása… nos, az annál inkább.

A sztori: az első, hatfős Mars-misszió néhány napot tölt a bolygón, amikor viharba kerülnek, és a vészforgatókönyvnek megfelelően  dolguk végezetlenül el kell hagyniuk a felszínt. Mark Watney-t, a csapat mérnök-botanikusát a felszerelés egy kósza darabja leveri a lábáról, az űrruhája megsérül, és társai kénytelenek hátrahagyni a halottnak hitt kollégát. Aki persze néhány percen belül talpra áll, és nekilát megküzdeni a bolygóval.

Andy Weir remek könyvet írt, nagyszerűen egyensúlyoz: egyszerre kell életben tartania a hőst és az olvasó figyelmét. A történetvezetés felvonásszerű, jól elkülöníthető feladatok köré épül. Az űrhajós először természetesen a közvetlen túlélési feltételeket teszi rendbe, majd hosszútávú terveket sző (a következő Mars-misszió hamarosan érkezik, mindössze négy év és 3200 kilométer választja el őket), és közben a marsi levegőhöz mérhetően száraz humorral kommentálja az eseményeket.

A könyv elején rendkívül kényelmes megoldásnak tűnt, hogy az űrhajós egy mérnök-ezermester és pont botanikus, de a botanikusság végül nem sokat fordított a történeten: mindössze annyi növénytermesztési szaktudás villan meg, amennyit bárki felszed egy konyhakerttel rendelkező rokon mellett. A technológiai rész viszont elég belemenős: nyilvánvaló párhuzam az Apolló 13, ahogy hősünk a marsi környezetet és az elérhető szak- és vegyi anyagokat felhasználva nem meglepő módon túléli az 549 marsi napig tartó kalandot, hogy egy lusta, földi délutánnal zárulhasson a könyv. Természetesen vannak ugrások: a narratíva néha kihagy néhány napot, esetleg hetet, hogy aztán esetleg a marsbázis falát alkotó mikroszálak másodperceit taglalja bekezdéseken keresztül – egyszerű, kézenfekvő és hatásos feszültségkeltés.

martianA Martian azon kevés könyv közé tartozik, amely végig marokra fogja a figyelmet, és nem engedi el. Az a ritka ágyban-orra-koppanós sci-fi, amelyen érezni a befektetett energiát. Weir egyik interjújában arról beszél, mennyi idejét vitte el annak a szimulációs programnak a megírása, amellyel modellezte a Föld és a Mars közti űrrepülés mechanikáját. Egyetlen részlet tűnik csak hihetetlennek, amely emberfelettivé teszi Mark Watney-t. Egy pillanatra nem adja fel. Nem volt egy darab mondata, ami kételyről, aggodalomról, sötét gondolatokról szólna. Vagy hazajut a Földre, vagy meghal a Marson, ez tiszta, de nincs félelem, önsajnálat, jajjmilesz. És ettől szerethető, hiszen egy űrhajós ilyen, legalábbis a porba ragadt többi ember szemében: több, mert felment az égbe, és megnézett minket. Aztán visszajött.

A kiadás története egyébként önmagában is sikersztori. Az éveken át tartó munkát a kiadók és irodalmi ügynökök elutasításai követték, míg Weir közzé nem tette a honlapján, ingyen. Rajongói kérésre elkészítette a kindle-változatot, 99 centért, a minimális amazon-áron. 2012 szeptemberében járunk ekkor. Aztán elkezdtek gyűlni a letöltések, jött egy hangoskönyv-kiadó, majd egy komoly, neves, hatszámjegyű összegekkel dolgozó kiadó. Pillanatnyilag (legalábbis a pletykák szerint) Matt Damont akarják leszerződtetni a címszerepre. Célszerű lesz minél előbb megvenned a Martiant, hogy majd 2016 táján sznoboskodhass. “A könyv jobb volt”.

(És tényleg. Jobb volt. Ha másért nem, mert nincs benne szerelmi szál. A filmben lesz, fogadok.)