Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Posted In: Catherynne M. Valente, könyv

A Tündérföld-sorozat második kötetének magyar megjelenése alkalmából nyerw spoilermentes ismertetővel mutatja be az amerikai írónő zseniális ötletekben tobzódó (mese)regényét, ahol egy igazi alvilági utazáshoz illő módon élő árnyékok és szívet növesztett hősök csapnak össze, a felnőtt olvasók pedig újabb rejtett rétegeket fedezhetnek fel maguknak.



The_girl_who_fell_beneathValente veszélyesen addiktív szerző, ha ifjúsági regényt ír, ha nem. A lány, aki körülhajózta Tündérföldet egy sorozat ígéretes kezdete volt, a 2014-es Könyvfesztiválra pedig megjelent magyarul a folytatás, szintén a Cicero Könyvstúdió gondozásában. Az Ana Juan által jegyzett borítódizájn és a kötet illusztrációi szinte teljesen megegyeznek az eredetivel, maga a szöveg pedig az első kötet narancs-vöröseinél sötétebb színekkel festi meg Szeptember második útját. Mivel az első kötetben Szeptember feláldozza árnyékát, és nélküle tér haza, sejthető volt, hogy ebből még nagy baj lesz. A visszatérés oka, hogy Halloween királynő, főhősnőnk árnyéka Alsó-Tündérföldén átvette az irányítást, és Alávaló alattvalója segítségével varázstalanítja azt a vidéket, melyet az első részben Szeptember körülhajózott. A megoldandó probléma adott, és Szeptembernek sajnos bizonyos okok miatt új segítőtársakra és régi ellenségekre is szüksége van, hogy véghezvigye küldetését.


Az első kötetnél letisztultabb cselekményszövés és a szöveg kisebb mértékben (de még mindig eléggé) burjánzó érzékisége lehetőséget ad egy olyan meta jellegű olvasatnak, melynek középpontjában a kamaszkor kezdete, az apa utáni vágy és a fejlődésnek induló szexualitás, valamint a mese morfológiája (á la Propp) és narratívalehetőségek állnak. Szeptember ugyanis szívet növesztett időközben (az első részből tudhatjuk, hogy a gyerekeknek az még nincsen), és ez rengeteg hibalehetőségre is okot ad. Az egész történetet a vágymágia itatja át, mely Alsó- és Felső-Tündérföldön is erős varázslatnak számít. Szeptember, pontosabban a vele voltaképpen azonos árnyéka önmegvalósít és vágybeteljesít, de ez olyan jellegű áldozatot követel, melyet a szabályokat betartó, lelkiismeretes főhős nem engedhet meg.


september3A pszichológiai oldal mellett a bölcsészolvasók kedvéért a szöveg meseként önmagára is reflektál, és feltár néhányat az ismertebb narratívatípusokból. A történet egyes fejezeteiben az első kötethez hasonlóan betekintést nyerhetünk a mesevilág működésébe és törvényszerűségeibe, de annál sokkal mélyebben megismerhetjük azt a hóbortos, a hősi és a halk phyzika által. Mindezt Szeptember útja során rengeteg meghökkentő és kreatív epizód egészíti ki, melyek szokatlanságuknál fogva sokáig meg fognak maradni az olvasóban.
Az első kötet tobzódásának elhalványulása nem teszi szegényesebbé a szöveget, sötétebbé azonban igen. Bizonyos értelemben az alvilágban járunk, az árnyékos oldalon. Mivel az Unwritten óta tudjuk, hogy minden történet Orfeusz-történet, itt is egy aláereszkedés történetét olvashatjuk. Allegóriaként vagy tudatregényként olvasva Szeptember alászállása egyfajta belső, jungi-freudi utazás a személyiség mélyére, ahol sokkal alapvetőbb (és zabolátlanabb) vágyak uralkodnak, mint odafent.


Ennek ellenére ez itt egy meseregény, az okosabbik, vonzóbbik és szebbik fajtából, mely a fentiek keltette látszat ellenére saját szabályokat ír, és ezek szerint is működik. Tündérföld jelentős része azonban még mindig feltáratlan marad, mint ahogyan Szeptember személyiségének fejlődése is a homályos jövőbe kanyarog. Rengeteg potenciál van a folytatásokban, Catherynne M. Valente pedig a kortárs fikció egyik legzseniálisabb szerzője. Pont.

Linkajánló

A magyar kiadás

 Ana Juan csodálatos honlapja