Mit is mondhatnánk? Még mi is emésztjük, de a tény attól is tény marad: a napokban lesz pontosan tíz éve annak, hogy elindult az endless. Egy egész évtized! Ha az oldal ember lenne, már vidáman biciklizhetne a háztömb körül. Pezsgőbontás, visszatekintés, papírtrombiták szentségtelen sivítása!

•

A napokban – valamikor karácsony környékén, mert természetesen nem dokumentáltuk pontosan – lesz pontosan tíz éve, hogy élesedtek az első ismertetők az endlessponthu oldalán, az azóta is védjegynek számító, sokszor változó, de mindig pazar whoisnot-dizájnba csomagolva. Az endless koncepciója egy évvel korábban született, bár ezt akkor még nem tudtuk, csak egyre dühödtebben tomboló gyűjtőszenvedéllyel rendeltünk maguknak magyarul nem beszerezhető könyveket és képregényeket erre szakosodott itthoni könyvesboltokból vagy az amazonról (és ha úgy hozta a szerencse, akkor órákat bámészkodtunk valamelyik külföldi könyváruház idevágó részlegén). Közben pedig olyan hosszú és részletes levelekben tukmáltuk egymásra ajánlásainkat, hogy végül felmerült az ötlet, mi lenne, ha esetleg másokkal is megosztanánk a felfedezéseinket. A nevet Neil Gaiman Sandman című képregénysorozatából vettük, amit mindannyian meglehetősen szerettünk, tiszteltünk és rajongva olvastuk, olyannyira, hogy eredetileg az endless még más néven egy Sandman-ismertető oldalnak indult  volna – a többi pedig már ment magától.

Az endlessen mindig olyan műveket ajánlottunk, amelyeket valamiért különlegesnek találtunk, esetleg sejtettük, hogy kevesen ismerhetik itthon. Sohasem tudtuk pontosan definiálni, mi is az oldal profilja, de olyan nagyon nem is akartuk – egy dolog azonban sosem változott. Mindig a magunk öröméből írtunk ismertetőket, és azért lelkendeztünk regényekről, filmekről, képregényekről vagy számítógépes játékokról, mert meg akartuk osztani a felfedezés örömét másokkal is. Néha ugyan felmerült a felkérésre született recenziók vagy a kőkemény, boncolgató kritikák ötlete, de végül mindig maradtunk az alapoknál.

Sok minden történt azóta. Amikor az endless elindult, talán csak az ekultura.hu, az rpg.hu és a kepregeny.net létezett hasonló célkitűzésekkel (elnézést, ha valaki kimaradt). Időközben örvendetesen változott a helyzet, hasonló célkitűzésű oldalak jelentek meg és izmosodtak nagy olvasottságú közösségekké – a teljesség igénye nélkül emeljük ki a kiváló geekzet és némi személyes elfogultsággal az sfmagot –, van már moly.hu meg rengeteg könyvesblog, ahol szerzők ajánlanak olvasnivalókat egymásnak, és ki ne hagyjuk a hetente remek ajánlókkal jelentkező magyar könyves podcastot, a Hármas Könyvelést se.

Közben az endless is megváltozott. Egyrészt külsőségekben – évekig egy kollégiumi szerveren, html-ben babrálva szerkesztgettük az oldalt egy nagyon kicsi dobozban, egy hideg tó közepén. A Visszatekintő aloldalon megőriztük a régi, minimalista honlapot, mint egy rezervátumot: azóta a cikkek nagy részét aktualizáltuk és áttettük a 2007-ben indult, blogalapú felületre, de akad bőven néznivaló az elfeledett bugyrokban is. Másrészt sem tempóban, sem aktualitásban nem vagyunk már ugyanazok. Az elmúlt években az endlessen sajnos kiütköztek az öregedés jelei, egyre lassult, kicsit nehézkesebb lett, ritkán frissült… de még itt van, és csak kicsit ködös tekintettel pislog a világba.

Az alapító tagok – req, rampion, diane, whoisnot és brainoiz, illetve a szinte azonnal segítségünkre siető Béka – mellett rengeteg szerző gazdagította cikkekkel az archívumot. Nélkülük az endless sohasem élte volna meg ezt a szép kort. Ezer hálánk mindenkinek, hogy velünk tartottak.

És természetesen köszönjük az eddigi figyelmet rendszeres és alkalmi olvasóinknak, mindenkinek, aki támogatott, kommentelt, linkelt, megosztott, mesélt rólunk vagy levelet írt a postafiókunkba (amire mindig bűnös késedelemmel válaszoltunk, amiért utólag is elnézést). Reméljük, mind a tíz év anyagát tároló archívummal, mind a jövőben megjelenő írásokkal tudunk még újat mondani…

…addig pedig egy személyre szóló dedikálás magától Neil Gaimantől még 2007-ből, amikor Budapesten járt.