Dirk Gently (a sorozat)
Douglas Adams két Dirk Gently-regénye olyan ravaszul elegyítette a nyomozós-kísértetes-időutazós toposzokat (meg sok más műfajt, ami arra vetődött), hogy megfilmesítésük puszta gondolata is viccnek tűnt sokáig. A britek azonban stílusosan tréfálnak, és rögtön minisorozatot készítettek az alapanyagból – Jacktől azt is megtudjuk, milyet.
•
A BBC megint kapott egy pirospontot; tévére vitték Douglas Adams kevésbé (a Galaxis útikalauz szereplőinél kevésbé) ismert hősét, Dirk Gentlyt. Tudod, akinek a holisztikus nyomozóirodája van, és akivel eltölthettük a lélek hosszú, sötét teadélutánját.
Tudom, én vagyok a fickó, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe, de Dirk Gently a tévében ugyanaz lilában, mint Sherlock Holmes. Extrovertált/öntörvényű/formabontó magánnyomozó, aki unortodox módszerekkel dolgozva, egy földön járó, hipernormális jobbkézzel karöltve (a képzavar szándékos), az általa idegesített rendőrfelügyelővel együtt vagy annak ellenében old meg rejtélyes bűnügyeket.
Nem lenne túl sok értelme összevetni sorozatot és könyvet. Douglas Adams könnyed humort csak nyomokban tartalmazó Dirk Gently-sztorijai (és a trollok kedvéért rögzítem, hogy a DGHNy-t a harmadik legjobb Douglas Adams-könyvnek gondolom az Utoljára látható és a Galaxis útikalauz stopposoknak mögött, melyek közt az elsőséget változóan, hangulattól függően ítélem meg) nem egy lakli, üvöltöző angolról szólnak, aki gerjedelmét orrcimpaemelgetéssel és vicsor-grimaszokkal jelzi, az áldozat arcától tíz centire. Hosszan lehetne értekezni arról (a wikipedia-szócikk meg is teszi, hogyan használt fel Adams néhány elfekvő Doctor Who-ötletet Dirk Gentlyhez, de azt meghagyom a könyveket elemző karcolatoknak. Az eredeti papíron melankolikus és okos, míg a tévében kapunk egy kissé összecsapott, de összességében élvezhető és szórakoztató minisorozatot, mely a 2010. decemberi pilot és a 2012. márciusi három epizód terjedelmét tölti meg némi scifivel, némi nyomozással, néhány jól ülő poénnal és pár könnyen megpiszkálható hibával, amitől a néző egyből okosabbnak érzi magát (mert ha a gonosz amerikai állami szervezet figyel meg műholdról, az miért pont a Pentagon. A Pentagon. Nem a CIA, az NSA vagy az NRO, nem. A PeNTaGoN. Illetve a sorozat nem direkt adaptáció, inkább csak felhasználja az alapanyagot. Ahogy Adams is tette, ld. fent.)
Egyébként nem csak nekem jutott eszembe a Sherlock-párhuzam: most látom, hogy a Guardian és egy kupac más oldal ajánlójában [Igen, ahonnan lopom az eredeti ötleteimet. Pontosan ez az a cikk, ahol be lehet és kell vallani. Ha szörnyülködsz, Dirket meg se nézd, el se olvasd.] leginkább a másik nyomozós bromedyvel vetik össze, és milyen igazuk van. A Sherlock eleganciája és komolysága mellett látszanak a Dirk Gently igazi értékei: a komolytalanságba hajló könnyedség, az úgyis-minden-rendben-lesz hangulat, sőt a színek, kezdve az iroda orvosságzöld falára felkent fehér folttal, ami a zsarusorozatok felírós tábláit karikírozza.
A színészek viszont elkerülik a túlzásokat és karikatúrákat: Gently természetesen nem lehet visszafogott vagy átgondoltnak tűnő, de a mellékszereplők, a partner/asszisztens MacDuff és orvos barátnőjének hétköznapisága pontosan az a háttér, ami előtt Dirk Gently alakításai eladhatóak.
Megvallom, nekem a kötelező morcoszsaru volt a kedvencem. Jason Watkinsra az egyszeri geek a brit Being Human vámpír/rendőreként emlékezhet. Detective Inspector Gilks szerepében ugyanaz a professzionális rosszindulat csillog apró, savószín disznószemeiben, de ezt fenntartja Gentlynek, nem terjeszti ki a körülötte lévő összes emberre (és vámpírra).
Befejezésképpen ajánlani szeretném tehát Dirk Gentlyt mindazoknak, akik értékelik a kaotikus játékosságot; nem kérnek számon minden piszlicsáré dramaturgai fordulatot, vagy egyáltalán a newtoni fizikát és az arisztotelészi logikát egy szórakoztató sorozattól. Kár, hogy nem folytatják (annak ellenére sem, hogy a pilot a csatorna nézettségi átlagának háromszorosával nyitott). A főszereplő Stephen Mangan május 28-án írta ki twitterére a megszűnés hírét. Ki tudja, hogy a rajongói visszajelzések hatására megváltozik-e ez a döntés.