Ős-ős rétegekből előbányászott cikkünk mostanában lenne születésnapos. Hogyan néz ki az Amerikai Egyesült Államok szíve? Mi történik az istenekkel, ha már senki sem figyel rájuk? Érmetrükkök, mítikus lények és egy furcsa vándorút Amerika útmenti látványosságai között Neil Gaiman raklapnyi díjjal jutalmazott regényében.

 

•

Árnyék (az eredetiben Shadow, csak a rend kedvéért) három évet húzott le a börtönben, de szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbalesetben meghalt. Amikor hazafelé tart a temetésre, különös körülmények között találkozik egy még különösebb idegennel, aki Szerda (Wednesday) néven mutatkozik be neki, és egyértelműen több annál, mint aminek látszik. Árnyék élete egyre furcsább fordulatokat vesz, amikor nem csak felesége haláláról tud meg kiábrándító részleteket, hanem maga a halott Laura is felbukkan a nyomában; új munkaadója, Szerda úr kíséretében viszont még bizarrabb társaságba keveredik.

Szerda nem más, mint

Odin

, aki Amerikát járja, hogy hozzá hasonlóan elfeledett istenségeket toborozzon a küszöbön álló gigantikus csatába — és ellenfelei sem tétlenkednek, hiszen Amerika új urai, az Internet, a hitelkártyák, a televízió és egyéb modern istenségek végső csatát akarnak mérni a feledésbe merült hatalmakra. Vihar készülődik, mind a valós világban, mind az istenek között, és ez a vihar, mint motívum, végigkíséri az egész könyvet, hogy aztán a csúcsponton hatalmas égzengéssel kirobbanjon az égiháború — nem kevés meglepetést okozva mindenkinek. Árnyék kezdetben ugyan bizonytalanul botladozik a számára hihetetlen közegben, de kezdeti szerepe, az „istenek sofőrje” lassan kezd átértékelődni, míg a végén — természetesen — ki nem derül, hogy számára különleges pozíció jutott ebben a játszmában… amiért akár az életével is fizethet. Mivel Gaiman bevallottan hisz a meglepetésekben, itt is akad csavar bőven, egészen a legvégéig.

Az Amerikai istenek bizarr útiregény, utazás az Egyesült Államok szívébe, mind valóságosan, mind képletesen, vándorút abban az országban, ahová minden telepes magával hozta saját istenét; de egyben egy angol író gunyoros, görbe tükre is a mai Amerikáról. Gaiman a Sandmant idéző panteont sorakoztat fel szereplőgárda gyanánt: egyiptomi és indián, viking és orosz isteneket és ezernyi más kultúra hatalmasságát, jó, gonosz vagy közömbös entitásokat. A könyv egyik legerősebb vonulata a köztünk élő, elfeledett hatalmak szomorkás bemutatása. Háttérként az „útmenti Amerika” szolgál, benzinkutak, bazári látványosságok, motelek és gyorsbüfék, néhány felvillanó metropolisz és egy titokzatos hegyi kisváros, nem is beszélve azokról az igazán hihetetlen helyszínekről, amelyek olykor a puszta fantázia, máskor az ötletes amerikai nép alkotásai. Az Amerikai istenek Gaiman eddigi leghosszabb és legsikeresebb könyve. A Hugo-, Nebula-, Locus- és Bram Stoker-díjat nyert regényhez azóta rövid folytatás is megjelent a Robert Silverberg szerkesztette Legends 2. antológiában (már a Fragile Things című antológiában is elolvasható), és egy nagyon laza szálakkal kapcsolódó nem-folytatás, az Anansi Boys is napvilágot látott.

Magyarul megjelent a Szukits kiadónál, 2003-ban, Juhász Viktor fordításában.

(Megjegyzés: személyes elfogultság miatt a szöveg a magyar kiadás alapján készült.)