Amióta a vámpírok után a vérfarkasokat is levadászták a paranormális-romantikus művek szerzői, hogy  kockásra gyúrt hasú tiniket gyártsanak belőlük,  öröm látni olyan  műveket, ahol még teliholdtól rettegő, mellesleg nihilista, alkoholista, mégis szimpatikus szörnyfélék. fat.man ismertet.

•
„Te vagy az utolsó. Minden erőforrásunkat rád irányítjuk. Nem maradt más rajtad kívül. Rajtad a világ szeme.”

Végre!

A felkiáltás annak szól, hogy Glen Duncannak sikerült olyan modern vérfarkast megalkotnia, aki valós érzelmekkel bír, felismeri tettei szörnyűségét, és megfásulva ugyan, de próbál emberhez méltó életet élni, miközben tisztában van esendőségével és gyarlóságával is. Ez ugyan nem túl egyszerű, hiszen Jake Marlowe már elmúlt kétszáz éves, ezért állandóan kénytelen felidézni, miért is érdemes élni. Újat azonban már nemigen tud mutatni neki senki és semmi, emiatt kiégett és cinikus, talán nihilista is.

Jake élete emellett örökös viaskodás farkasösztöne ellen – vagy épp beletörődő meghajlás hatalma előtt, különösen a telihold felé közeledve –, valamint a megnyugvás és a kielégülés hajszolása. A minőségi whiskyk, a Lucky Strike, a fizetett nők és egyetlen barátja, Harley társasága okoz neki örömet.

Érthető módon mindezek után nem rendíti meg különösebben az a bejelentés sem, hogy ő az utolsó létező vérfarkas. Fajtársait szépen lassan kiirtotta az OKNESZ, az Okkultfelügyeleti Nemzetközi Szervezet, akik afféle modern boszorkányvadászok. Barátja próbálja rávenni a menekülésre, de Jake nem különösebben akar felszívódni és eltűnni a világ szeme elől. Ha vége, hát vége. Harley kedvéért azért beadja a derekát, bár nincs meggyőződve arról, hogy valóban ez a helyes döntés. Rövidesen furcsa alakok erednek a nyomába, megkeresi az OKNESZ egyik ügynöke, közben pedig elmélkedik, emlékezik, vezeti a naplóját és készül az utolsó teliholdra, természetesen itallal, cigivel és nővel. Persze végül az utolsó vérfarkas élete ennél mozgalmasabban alakul…

Glen Duncan felnőtt, elgondolkodtató, minden tekintetben mély regényt írt Az utolsó vérfarkassal, ami tipikus példája az értékes ponyvának (és ezzel együtt véleményem szerint túl is emelkedik a klasszikus értelemben vett ponyván, de ez egy meglehetősen ingoványos talaj, nem is megyek bele). Ráadásul a könyv nem is csak a téma feldolgozása miatt erős; a szerző nagyon jó író. Biztosan a szerkesztője munkáját is dicséri, de a regény gördülékeny, olvasmányos, szép (!) és abszolút a letehetetlen kategória. Szeretném ennél alaposabban átadni az élményt, de ennél a műnél ezt nem lehet, el kell olvasni, meg kell ismerni. Duncan/Marlowe keserű humora, a sok – bár főként a 30-as, 40-es éveiben járóknak szóló – popkulturális utalás, a likantróplét viszontagságai egyedi élménnyé teszik a könyvet.

Zeneajánló

Az utolsó vérfarkashoz a The Real Tuesday Weld készített egy konceptalbumot, ami kellemes háttérzeneként szolgálhat a regényhez.

Linkajánló

Az sfmag interjúja a szerzővel

Hivatalos kiadói honlap

A magyar kiadás