Az angolszász könyvpiacon nemrégiben debütált Scott Lynch első regénye nem csak a külföldi szaksajtóban kapott igen lelkes értékeléseket, hanem az endless.hu szerzőgárdájában is többeket megfogott, olyannyira, hogy nem haboztunk rögtön két ismertetőt írni a fantasy-Velencébe helyezett tolvajeposzról. Következzen a szerzőportré és a sorozatmustra flynn történetcentrikus cikkében (akik viszont szeretik, ha a sztori minden eleme teljes meglepetésként érkezik, most inkább óvatosan haladjanak tovább.)

Scott Lynch 1978. április 2-án született a minessotai St. Paulban. Élete során mindenféle munkája volt már: itt mosogatott, ott webdesigner volt, amott pincér, de még irodavezetői szerepkörben is alkalmazták. Jelenleg az írás mellett önkéntes tűzoltó, van egy fiatal keverék kutyája, négy macskája, illetve biológus feleségének hála gyíkok, halak és kétéltűek is lakják időről időre a házát. Első regénye, a The Lies Of Locke Lamora 2006 júniusában jelent meg, és hatalmas sikert aratott. Azóta 2007-ben már World Fantasy Díjra is jelölték, és az óriási látogatottságnak örvendő SF Site portálon az olvasók 2006 legjobb könyvévé választották. Nem hiába.

A regény Camorr városában játszódik, s az elején a főszereplő, Locke Lamora alig öt-hat éves. Szülei elvesztése után kerül megannyi sorstársával a Thiefmakerhez, aki árván maradt gyerekeket vásárol nagy mennyiségben, ezzel mentve meg őket a rabszolgaságtól és a prostitúciótól. Eltartani viszont már nehezen tudja őket, ezért nevéhez híven az első naptól a tolvajlás rejtelmeire oktatja az árvákat, majd különféle feladatokkal ellátva kiküldi őket az utcára a mindennapi betevőért, és persze később a tehetségesebbeket jó pénzért eladja a helyi tolvajbandáknak. Locke Lamora azonban nehéz falat még neki is. A kölyök túlságosan tehetséges, és olyan íratlan szabályokat szeg meg, amikért nem sokkal később a halál várna rá, de mivel ebben semmi üzlet nincs a mestere számára, az utolsó lehetőségként felkeresi Perelandro egyházának vak papját, Chainst, és nevetséges összegért eladja a fiút a rá kiszabott halálbüntetéssel együtt. Ezután szinte rögtön kiderül, hogy Chains igazából nem is vak, de ezt az alvilági bandavezéreken (az úgynevezett garristákon), Locke Lamorán és a pap által korábban örökbe fogadott Sanza testvéreken kívül senki nem tudja. Mint ahogy azt sem, hogy Chains a tizenharmadik, ismeretlen istent, a tolvajokét szolgálja. S ez még csak a kezdet.

Körülbelül tizenöt évvel később Locke Lamora a város legjobb tolvaja. Fiatal kora ellenére már három tehetős dont megszabadított a vagyona jelentős részétől, és éppen a negyedik, név szerint Don Salvara kifosztásán fáradozik kis csapatával, a Gentleman Bastards nevű formációval, amikor a dolgok komplikálttá válnak. Persze nem a tervével van baj: az pontosan olyan gondosan megtervezett, aprólékos és zseniális, mint mindig, csakhogy közben váratlan komplikációk támadnak.
Camorr alvilágára ugyanis igencsak rossz idők járnak. A garristákat sorban gyilkolja le egy titokzatos, Grey King nevű személy, akinek a kilétét homály fedi mindenki számára. Locke hamarosan a saját főnöke, az öreg capa, Vencarlo Barsavi − a helyi keresztapa − és a Grey King közötti harc közepén találja magát, ahol gyilkos kötéltáncot kell járnia a két egymással küzdő alvilági erő között, s mindezt úgy, hogy lehetőleg Don Salvara kifosztása se maradjon el.
Scott Lynch első regénye bámulatos és a legkisebb apróságig a legnagyobb odafigyeléssel kidolgozott. A világa leginkább a késő reneszánsz Itáliához hasonlítható; a városállamok feletti hatalom a hercegek és donok kezében van, miközben az alvilág több mint száz tolvajbandája felett Capa Barsavi áll mindenhatóként. A tolvajtörvényeket csakúgy, mint a vallási szokásokat rendkívül részletesen megismerhetjük, mint ahogy betekintést nyerhetünk a város életébe is. Elég csak a helyi ünnepséget említeni, ahol az est fénypontjaként harcosnők (contrarequiallák) küzdenek meg farkascápákkal, de nagyon érdekes a varázslók többek között érzékmegtévesztésen alapuló mágiája is − én személy szerint kicsit sajnálom, hogy utóbbiról igen kevés van a regényben. (Talán majd a következőkben… − a szerk.)

A fő szál mellett a szerző elénk tárja Locke Lamora gyerekkorának további történetét is, így kiderül, hogy pontosan hogyan is jött létre a Gentleman Bastards alakulat, és hogy kik vannak benne: a megvalósításban jeles Salza testvérek (Calo és Galdo), az erős, ám a számokkal is bánni tudó Jean Tennan, valamint Bug, a mindössze tizenhároméves fiúcska, aki rendszerint a terepet tartja szemmel, míg a többiek a „munkájukat végzik”. Természetesen minden egyes fejezet során kiderül az is, hogy Chains atya hogyan és milyen módszerekkel tanította ki Camorr legjobb tolvajformációját.

Nagy erénye a regénynek, hogy bár a Gentleman Bastards a nevéhez híven igencsak diszkrét, úriemberhez méltó módon űzi a mesterségét, mégsincs hiány erőszakosabb jelenetekből sem, vagyis Scott Lynch alapvetően rossznak ábrázolja a tolvajvilágot, elszánt gazfickókkal, akiket nincs racionális okunk megkedvelni. Emellett pedig dícséretes, hogy a pontos és részletes tervezések mellett sodró lendületű akció is van bőven, s ennek köszönhetően a The Lies Of Locke Lamora egy pillanatra sem lesz túlságosan mesterkélt, unalmas. Nagyon szép a nyelvezete is, a világában pedig kishíján örökre el lehet veszni. Élvezetes olvasmány lehet mindenki számára, aki szereti a középkort, a tolvajokat, vagy netán örömét lelte a Thief című PC-s játékszériában.

A Gentleman Bastards-sorozat jelenleg hét részre van tervezve, a második epizód Red Seas Under Red Skies címmel 2007 nyarán jelent meg, míg a harmadik darab, a The Republic Of Thieves előreláthatólag 2008 közepén kerül a könyvesboltok polcaira. Közben pedig, az amazon.co.uk szerint 2008 májusában, a Locke Lamora előzményeit feldolgozó, két kisregényt tartalmazó kötetre is számíthatunk, a rendkívül ígéretes The Bastards and the Knives: The Mad Baron’s Mechanical Attic and The Choir of Knives: An Omnibus címen.

További érdeklődőknek: Ebben a cikkben brainoiz kicsit más szemszögből veszi szemügyre a regényt.