Jégmezõk lovagja – Alekszandr Nyevszkij

1938, Eizenstein rendezése

Szergej Eizenstein filmje alapmű az epikus propaganda- és kalandfilmek között, amit Prokofjev tökéletes zenéje koronáz meg méltóképpen.

A történet a XIII. században játszódik, amikor a Német Lovagrend portyázó csapatokat küld az orosz fejedelemségekre, mintha azoknak nem volna épp elég „áldás” a tatárjárás.

A Novgorodból a bojárok irigysége okán száműzött Alekszandr Nyevszkij herceg a Plestyejevó tónál él. Közvetlen alattvalóival halászattal foglalkozik, és a vak is láthatja, hogy szimpatikus, egyenes ember, akiért könnyű lelkesedni, és ezt az összképet még az sem rontja, hogy a keményen fosztogató, sarcoló tatárok helyett a közeledő németeket tartja a legádázabb, leghamarabb legyőzendő ellenségnek. Nem is csoda, hiszen a tatárok pénzt és rabszolgákat akarnak, vagyis pusztán anyagi javakat oroznak, míg a németek nem csak rabolnak, de az oroszokra akarják erőltetni saját kultúrájukat, tehát szellemi invázióval is fenyegetnek.

Eközben Novgorodban a két jóbarát vitéz, Vaszilij Buszlaj és Gavrilo Oleksics egyaránt a szépséges Olgát szeretné feleségül venni, ám a lány nem tud közöttük választani. Dramaturgiailag indokolt, hogy éppen ekkor szólaljanak meg a vészharangok, mert a szomszédos várost, Pszkovot megszállták a németek, és az ilyenkor szokásos mocsokságokat művelik a legyőzött emberekkel. A novgorodiak tudják, hogy rövidesen ők következnek, ezért arra biztatják a bojárokat, hogy készüljenek fel az ostromra, sőt, lehetőleg inkább ők támadjanak.

Nincs hőstörténet árulók nélkül, ezért már itt színre lép két díszpéldány, akik arról győzködik a népet, hogy igaz, hogy gyáva népnek nincs hazája, de voltaképpen minek is kellene olyan, hogy „haza”?! Mivel az orosz demokráciának gazdag hagyományai vannak, természetes, hogy az egyszerű, közmondást közmondásra halmozó fegyverkovács is felszólalhat, és indítványozza, hogy az elűzött Nyevszkij herceget kellene visszahívni, hogy vezesse ő a honvédő csapatot.

A német sereg nagyon erős, ezért a legpuruttyább muzsikot is hadba hívják a hírnökök, így amikor Nyevszkij herceg megérkezik Novgorodba, már népes és felfegyverzett könnyűvértesek fogadják, akikkel a Csúd-tó jegére csalja a nehézpáncélos, lovas ellenséget, és a jég természetesen beszakad a németek alatt. A novgorodiak fényes győzelmet aratnak a betolakodók fölött. A győztesek kegyesen szabadon engedik a német közkatonákat, váltságdíjat kérnek a foglyul ejtett lovagokért, de az árulók fölött a népharag ítél. A levezető lincselést követően aztán jöhet az ünnepség, végül a tanulság: az oroszok vendégszeretők, de aki nem tiszteli őket házigazdaként, azt nem kímélik.

Érdekes, hogy amikor a második világháborúban a Harmadik birodalom hadserege lerohanta a Szovjetuniót, Sztálin ezt, a korábban betiltott filmet vetíttette mindenhol, hogy lelkesítse az embereket a nemzeti hős bemutatásával. Mert Alekszandr Nyevszkij herceg az orosz kultúra és nemzeti öntudat szimbóluma, valódi szakrális fejedelem, olyan uralkodó, akinek a jelenlétét és felsőbbrendűségét a legegyszerűbb jobbágy is megérti és büszkén szolgál neki, mert a szíve mélyén érzi: a demokrácia hazugság és métely, és úgy van az rendjén, hogy amikor a vérüket kell ontani, akkor felmagasztaltatik az addig emberszámba sem vett köznép, mégis, legalább egy hosszú távra tervező, igazán rátermett vezér irányítja őket, nem csak egy közülük felkapaszkodott, a pillanatnak élő, senkiházi haszonleső.

Az oroszok békeidőben halászattal foglalkoznak.	Megjöttek a tatárok és kellemetlenkednek.
Brainoiz, a.k.a. Alekszandr Nyevszkij herceg.	Tekintély: a tatárok inkább elkotródnak.
Kár, hogy nem csatlakozol a Hordához!	A tatárok lefizethetők, de a nyemecet le kell győzni!
Buszlaj köpköd Novgorod hídjáról.	Olga nem tudja, melyik hőst válassza.
Ne harcoljunk, üzleteljünk!	Haza?! Ugyan már, mi vagyunk a lefizetett nyemectalp-nyaldosók.
Egyszerű kovács létemre meghallgatnak a bojárok.	Fel, támadás!
Közben Pszkovban pusztít a Német Lovagrend.	Német lovag.
A főgonosz sisakja akár Thulsa Doomé is lehetne.	Orosz gyerekeket vetnek tűzre.
Szimpatikus szerzetes.	Utolsó kiáltás: segíts, Alekszandr herceg!
Novgorod követségben a hercegnél.	Nyevszkij herceg harcra buzdít.
Azé leszek, aki a leghősiesebb!	Mindjárt kezdődik a csata!
Meghiúsult szabotőrakció.	Már látjuk a nyemecet!
Kezdődik a vérontás.	Lovasroham, talpig páncélban!
Egy lépést se hátrálj!	Russzija a miénk marad!
Súlyos páncélban jégre lépni könnyelműség.	Hol vannak a kérők?
A győztes sereg hazatér.	Rettegő foglyok.
Anyácskám, vigye inkább Gavrilo a lányt!	Ünnepeljük meg a győzelmet!
Guráááj!	Kard által vész, ki kardot ragad. (Konyec filma.)

req