FABLES
A mesék világát megtámadták a gonosz Ellenség szörnyűséges hordái, a mesehősök pedig kénytelenek a mi világunkban menedéket keresni. Egészen pontosan New York közepén, ahol megalakítják Fabletownt, megmaradt varázserejük segítségével álcázzák a „világiak” elől, szigorú szabályokat hoznak a felmaradásuk érdekében és attól függően, kinek mit sikerült elmenekítenie otthonról, megpróbálnak túlélni napjaink New Yorkjában, közöttünk.
A rejtőzködő menekültlét persze nem könnyű, főleg úgy, hogy a megszokott mesebeli status quo is teljesen felborul: hercegek és királykisasszonyok kénytelenek butikosként tengődni, míg azok a mesefigurák, akiknek sikerült a menekülés közben vagyonukat átmenekíteni vagy megalapozni, most évszázados sérelmeiket dörzsölik egykori uralkodóik orra alá.
Persze hivatalosan béke van — az észrevétlen túlélés egyik záloga az, hogy ideát mindenki tiszta lappal indul: minden sérelem megbocsáttatik, minden egymás ellen odaát elkövetett bűn eltöröltetik, de a régi dolgokat nem olyan könnyű elfelejteni, az első két kismalac például csak nem teszi túl magát azon, hogy ők megjárták a csúf, gonosz Farkas gyomrát, ennek ellenére gyilkosuk most Fabletown megbecsült rendőrfelügyelője. A másik komoly feszültségforrás az, hogy a varázserő korlátozott volta miatt azokat a mesehősöket, akik nem tudnak emberi alakot ölteni, a közösség a biztonság kedvéért a Farmra száműzte, ahol a megmaradt bűbáj nagy részét arra fordítják, hogy távol tartsák a kíváncsiskodókat. Természetesen ez a gettósítás sokaknak nincs ínyére, ezért a Fabletownt vaskézzel és meglepő vezetői érzékkel irányító Hófehérkének nincs könnyű dolga.
A történet bizonyos részei több helyről ismerősek lehetnek, a Fablesben azonban épp az a jó, amitől például Gaiman is az — jól ismert toposzokból építkezik nagyon egyedi módon, remek ötletekkel, csavarokkal. Gaiman Amerikai istenek című regénye amúgy is az első, ami az embernek eszébe jut a sorozatról, különösen, mivel a mesehősök is az ismertségből nyerik erejüket: minél nagyobb kultusza van valakinek az emberek körében, annál erősebb, annál nehezebb elpusztítani. Ennek ellenére a Fables nem puszta ügyes koppintás, hanem eredeti, nagyon szórakoztató, de néha meglepően komoly kérdéseket is felvető sorozat. Tele van zseniális ötletekkel, kezdve a hófehér paripás Herceg elcsábított és elhagyott barátnőinek (Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika) éves „megbeszéljük, mekkora szemét volt és mi hogy bedőltünk neki” találkozójától a csúnya, gonosz Farkas és Hófehérke tétova, lassan kibontakozó románcán át Goldilocks és a három medve bizarr együttéléséig. A történetek tele vannak nagyszerű ötletekkel, és számtalan olyan apró poén is van a sorozatban, amiért érdemes figyelmesen olvasni: a nagy, gonosz Farkas — Big Bad Wolf, vagyis Bigby — például Huff-n-Puff (!) márkájú cigarettát szív (nem utolsó sorban azért, hogy tompítsa a túl éles érzékeire zúduló szokatlan szagok hatását), Hamupipőke Cindy néven butikot üzemeltet, Csipkerózsikát pedig tömegaltató csodafegyverként lehet használni, ha szükséges: elég megbökni egy tüskével, és máris alszik mindenki a közelben.
A sorozatban az a nagyszerű, hogy nem fél a mesés, könnyednek tűnő témát komoly problémákkal súlyosbítani. A mesehősök élete nem csupa viháncolás, napfény és glamúrpuffogtatás: megváltozott körülmények között, de változatlan adottságokkal és súlyos múltbéli tettekkel terhelten kell boldogulniuk egymással és az új világgal. A széria remekül rájátszik a mesehősök eredeti természetéből adódó vonásaira, tele van apró kultúrtörténeti, irodalmi utalásokkal és mesehősségük ellenére nagyon is emberi karakterekkel, ráadásul a történet is fordulatos és nagyon ötletes.
A képregénysorozat 2002-ben indult a DC Comicsnál, jelenleg (2005. augusztus) a 40. résznél tart. Írója Bill Willingham (Elementals, Ironwood, Proposition Player), és olyan nevek rajzolják, mint Mark Buckingham (Hellblazer, Sandman, Death — The High Cost of Living, Peter Parker. Spider-Man), Steve Leialoha (Spider-Man, Sandman — World's End) és Lan Medina (Aria, District X). A gyönyörű borítókat James Jean készíti, aki nem véletlenül kapta meg kétszer is a legjobb borítókészítőnek járó Will Eisner-díjat (2004, 2005). 2005-ben egyébként maga a sorozat, pontosabban egy történetív is Eisner-díjat kapott (Best Serialised Story).
A sorozatról részletesebben (összefüggő epizódok, illetve gyűjteményes kötetek):
Legends in Exile (ep. 1—5.): Hófehérke méltatlanul elhanyagolt testvére, Vörös Rózsa eltűnik, a lakásában még a plafonról is vér csöpög. Vajon elrabolták vagy megölték? Bigby a maga gyűrött ballonkabátos módján nyomozni kezd, és mire eljutunk a tetőteraszon összegyűlős "ki a tettes” leleplezésig, megismerjük Fabletown fontosabb lakóit. A történet 5/3, de tele van jó ötletekkel és ígéretes bevezető a (később egyre jobb) sorozathoz.
Animal Farm (ep. 6—10): A Farm lakói megelégelik száműzetésen belüli száműzetésüket és a városban élő, emberformájú mesehősök elnyomását, ezért fellázadnak. A véres forradalom miatt a mesehősök gondosan felépített álcája komoly veszélybe kerül — képes lesz-e Hófehérke diplomáciai képességeivel elsimítani az ellentéteket, mielőtt a felkelés még több áldozatot követelne? Komoly kérdések a szabadságról, az alapvető jogokról, a forradalomról és arról, kit mi tesz állattá. 5/4.
Storybook love (ep. 11—18): Ez az egyébként kiváló gyűjteményes kötet sajnos az egyik leggyengébb egyepizódos történettel indít (11.: Bag of Bones), amelynek hőse, az égigérő paszulyos történetből ismert Babszem Jankó (azaz Jack, aki már nem is kicsi, de azóta is a babos-óriásos hírnevéből él) az amerikai polgárháború idején a déli mocsárvilágban alkut köt a halállal. Az egész sorozat legkiszámíthatóbb, legrondábban megrajzolt, legkevésbé szórakoztató része, szinte már ciki (5/1). Szerencsére a következő epizódok kárpótolnak: a kétrészes Sharp Operatorban (12—13., 5/5) megtudhatjuk, hogyan bánik el Bigby egy világi riporterrel, aki leleplezéssel fenyegeti Fabletownt (nem, nem megeszi, azt tilos), a Storybook Love-ban (14—17., 5/5) az Animal Farmból megismert főkolompos próbál leszámolni Bigbyvel és Hófehérkével a vadonban; és a Barleycorn Brides című 18. rész is aranyos (5/4), arról szól, hogyan szereznek asszonyt maguknak a liliputi katonák, akiknek egy liliputi lányt sem sikerült magukkal menekíteni otthonról.
March of the Wooden Soldiers (ep. 19—21, 23—27.): Hófehérke és Bigby kapcsolata új szintre lép, a hófehér paripás Hercegnek a nőcsábászat mellett politikai ambíciói is támadnak, egy állítólagos túlélő érkezik a világunkat a mesék eredeti világával összekötő, szigorúan lezárt kapukon túlról, az Ellenség birodalmából, és rejtélyes fakatonák bukkannak fel Fabletownban.
Az egész sorozat legsúlyosabb, legsötétebb, legdrámaibb történetíve (nem véletlenül nyert Eisner-díjat), amelyben Pinokkió megtudja, hogy apja, Gepetto még él valahol odaát, Hófehérkéről kiderül, hogy gyereket vár, majd (nem emiatt, de) leváltják, felbukkan Baba Jaga, Bigby elbujdosik, lezajlik Fabletown ostroma és minden visszavonhatatlanul megváltozik. (5/6)
The Mean Seasons (ep. 22, 28—33): Amit a March of the Wooden Soldiers hozott drámában, ez a gyűjtemény azt kínálja ötletben. A Cinderella Libertine című 22. részből (eredetileg a March of the Wooden Soldiers-féle súlyosságot volt hivatott enyhíteni, de jobb helyen van ebben a kötetben) megtudhatjuk, miben mesterkedik Ichabod Crane és Hamupipőke egy párizsi hotelszobában (5/5). Ez és a 28-29. rész a kedvencem, ez utóbbiak Bigby második világháborús megpróbáltatásairól szólnak az ellenséges vonalak mögött: klasszikus öngyilkos küldetés egy náci kastélyba, ahol szentségtelen titkos kísérleteket kell megakadályozni. The Wolfman vs Frankeinstein — egyszerűen brilliáns (5/6). A többi epizód Fabletown új vezetését, valamint az ostrom utáni állapotot mutatja be, illetve megszületnek Hófehérke nem egészen emberi gyerekei, aki emiatt kényes szituációba kerül: kénytelen felköltözni a Farmra (5/5).
Jack be Nimble (ep. 34—35.): A paszulykórós Jack, akinek óriásos hőstette óta semmi nem sikerül, elhatározza, hogy felturbózza egy kicsit saját kultuszát, hogy több hírnévre, s ezzel több hatalomra tegyen szert, avagy hogyan körözik le a rejtélyes producer iszonyú költségvetésű Babszem Jankó-filmjei a Gyűrűk Urát (5/3).
Return to the Homelands (ep. 36—41.): Hófehérke a Farmon, Bigby elbujdosott, Fabletownt új vezetés irányítja, Boy Blue pedig elhatározza, hogy visszatér a kapukon túlra, hogy szembenézzen a titokzatos Ellenséggel és megtalálja legjobb barátja, Pinokkió apját, aki talán meg tudja javítani kettészelt barátját. A magányos álarcos bosszúálló kalandjai, a nagy összecsapás és ami utána jön — 40. részből megtudjuk végre, ki a titokzatos Ellenség, aki elűzte és leigázta a mesehősöket, a történetív befejező, 41. részében pedig méltó lezárást kap (?) a téma. (5/5)
Arabian Nights (and Days): (ep. 42—45.): A 42. részben új, négyrészes storyline kezdődik, amelyben felbukkan New Yorkban a Szinbád vezette küldöttség, hogy az Ezeregyéjszaka mesehőseinek nevében tárgyaljon a polgármesterrel, de a kulturális különbségek és egy elszabadult/elszabadított dzsinn miatt kis híján diplomáciai és humanitárius tragédiába torkollik a látogatás. Ötletes, a sorozat általánosan magas színvonalát megbízhatóan hozó részek, amelyek az újdonságok mellett a régi szálakat is ügyesen továbbviszik. (5/5)
diane
|
