Scott Westerfeld ifjúsági regényében az alternatív Európát sem kerülheti el az első világháború, amit ebben a gyönyörűen illusztrált, steampunk kalandban ráadásul ökoszisztémaként működő léghajók vívnak gőzmonstrumokkal. Rorimacknek hála az első (angol) megjelenés után napokkal már itt is az exkluzív ismertető.

•

A Leviathant úgy másfél éve pakoltam be a képzeletbeli kosaramba. Nem volt nehéz döntés: Scott Westerfeld korábbi munkáival megmutatta, tud jó ifjúsági regényt írni, amikor pedig léghajókirándulásról beszélt a blogján, meg arról, hogy éppen képanyagot gyűjt egy, az Osztrák-Magyar Monarchiában játszódó regényéhez, már tudtam, a Leviathant el kell olvasnom.

Azután jöttek az újabb információk, megjelentek az első képek – a kötetet Keith Thompson illusztrálta –, kikerült a filmszerű trailer, felpörgött a steampunk-láz, és a végén a postás a vártnál korábban beállított a könyvvel.

A meglepetést követte az ismerkedés a kötettel. Még nem az olvasás, de csak azért nem, mert a Leviathan csupán könyvként szemlélve is impozáns. Nekem ugyan túl fényes a védőborító, viszont szerencsére alatta ott a piros-fekete kötés. A hosszúkás kötetben gyönyörű fehér papíron sorakoznak a betűk – szerencsére a tipográfus nem torzította el őket valami gőzpunkos álretró betűtípussal. És az illusztrációk. Thompson vagy félszáz fél- és egészoldalas képpel kápráztat el minket, fura kreatúrák és gőzt eregető lépegetők borítják a lapokat. A képek szerencsére nem csak illusztrálják, hanem jól ki is egészítik a szöveget. Jó példa erre rögtön az első kép a második oldalon, mely egy csapásra helyreteszi, mi és hogyan történik az első bekezdésekben. Az illusztráció újbóli megjelenése egyrészt  visszaidézi gyermekkorunk, de még inkább a tizenkilencedik század szórakoztató irodalmának formáját (lásd még Gentlemen of the Road Chabontól, hogy angol példát hozzak), másrészt egy lehetséges kiutat mutat a keménykötés-zsebkönyv kettősét a digitális formátumoktól féltő könyvkiadóknak.

1914. június 28-at ír a naptár, amikor Aleksandar herceg este utolsó rohamra küldi az ólomkatonáit. Ekkor még nem tudja, hogy a szülei túlélték a merényletet Szarajevóban, de pár órával később méreg végzett velük. Okkal lepődik meg, amikor Volger vadgróf egy titokzatos éji próbatételre hívja, és a döbbenet fokozódik, amikor egy Cyclop rohamlépegető vár rájuk. Nem kell sok idő, hogy rádöbbenjen: ez nem egyszerű gyakorlat, most a saját élete a tét.

Eközben Londonban Deryn Sharp vizsgára készül, és izgul. Látszólag nincs oka rá – apjától megtanulta a léghajózás csínját-bínját, nem foghat ki rajta a Légierő vizsgabiztosának legravaszabb kérdése sem. Nem, Deryn mástól fél – attól, hogy az állítólagos Dylan Sharp oda sem kerül a vizsgabiztosok elé, mert az álca nem tudja eltakarni, hogy a fiúruha alatt egy lány rejtőzik. Akinek semmi keresnivalója odafent, a hidrogéntermelő kreatúrák mellett.

Amikor a két fiatal kalandja kezdődne, egész Európa is megmozdul: Németországnak megvan végre az indoka, hogy kinyújtóztassa acélmancsát, és elindítsa a háború gépezetét. Gépezetét, mert a Birodalom (csakúgy mint a Monarchia és Törökország) a gépekben hisz. Csörömpölők, gúnyolják őket ellenfeleik, persze csak távolról, mert való igaz, hogy a fémmonstrumok kattognak, zakatolnak, de a lépegetők elől nem lehet elfutni, a szárazföldi csatahajók és a repülő erődök ágyúival kevesen mernek szembenézni.

A válasz sem késik sokáig. A központi hatalmakkal szemben hús-vér szörnyetegek indulnak harcba. Westerfeld múltjában Charles Darwin nevéhez nem csak az evolúció elmélete kötődik, hanem felfedezte az örökítőanyagot és megtette az első lépéseket az újfajta élőlények megalkotása felé. Ötven évvel később már hatalmas, elefántszerű kreatúrák hordják az árut, az üzeneteket félig intelligens beszélő gyíkokra bízzák, és léghajók helyett is gigászi élőlényeket növesztenek.

Ilyen hajó a Leviatán is, egy hatalmas, lebegő ökoszisztéma, aminek működéséért több tucat faj harmóniája felel. Ide kerül Sharp is, és a rutinfeladatain kívül csakhamar újabb munkát kap. Londonból egy darwinista tudós utazik velük, titkos küldetésben. Nem elég, hogy nő, de jól láthatóan “Dylant” szemelte ki háziszolgájának.

Ugyanakkor Aleksandarnak arra sincs ideje, hogy felfogja: szüleit nem látja többé. Nyomában német csapatokkal, négy hűséges társával Svájc, a biztonság felé menekül.

Itt találkozik majd a két fiatal, innen halad tovább a Leviathan további sorsa.

A Leviathan nagyon jó könyv, ha tudjuk, mire számítunk. Újból ki kell hangsúlyozni: ez egy ifjúsági regény, így is kell olvasni. Aki “komolyabbra” vágyik, az jobban jár, ha a Boneshakerhez vagy más steampunk regényhez nyúl. Hiába a Monarchia, sajnos magyar vonatkozása sincs a regénynek, annak ellenére, hogy Aleksandar folyékonyan beszéli a nyelvet. Talán a második kötetben. És ha már Aleksandar – neve így leírva ugyanolyan fura, mint a következetes Hapsburg szóhasználat.

Aki jó gőzpunk ifjúsági regényt szeretne olvasni, az feltétlenül kerítsen sort a Leviathanra. Csak egyre vigyázzon: hamar a végére fog érni a négyszáznegyven oldalnak, pedig a folytatásra, a Behemoth-ra még várni kell, sokat…
Update: A Behemoth, akárcsak a harmadik rész, a Goliath, azóta természetesen megjelent, sőt az első két könyv már magyarul is beszerezhető.

Bónuszként a csodálatos Európa-térkép a szerző blogjáról:

 

forrás – http://scottwesterfeld.com/blog/?p=1597

(itt még nagyobb méretben is megtekinthető)