Régi tartozásunkat pótoljuk egy olyan regény ismertetőjével, ami nem csak az angolszász piac egyik díjnyertes és eredeti alkotása, hanem kivételesen már magyarul is jó ideje beszerezhető. flynn kelet felé kalauzol, a közeli jövőbe, ahol a hétköznapi, esendő élet keveredik a poszt-cyberpunk technológiájával.

•

A cyberpunk lecsengésével egyre kevesebb olyan író maradt, aki képes lenne a jelent kifejezetten tudományos-fantasztikus világként ábrázolni. Az ezredforduló óta sokadik reneszánszukat élik az űroperák és a messzi jövőben játszódó kalandregények. A cyberpunk, vagy most már inkább poszt-cyberpunk stílus ismét földalatti kultúrának számít, aminek a stagnálását mi sem bizonyítja jobban, hogy a legtöbben még mindig William Gibsont tartják a legnagyobb képviselőjének, amivel nem arra akarok kilyukadni, hogy az öreg rosszat ír, csak éppenséggel már jól látható, hogy a rajongók zöme a neonfényes utcákat és a hiperszuper implantátumokat még mindig a nyolcvanas évek szemével szereti látni, és nem igazán emésztik meg a mester újabb műveit.

Ennek fényében nekik aztán pláne nehéz lesz megbarátkozni a Levegővel (eredeti címén Air), ami elsőre nem tűnik cyberpunknak, de közben meg nagyon is az. Geoff Ryman regénye egyike azoknak a hiánypótló könyveknek, amiket már igazán időszerű volt kiadni (végül is csak harminc éve ír), de a választás legalább élete mesterművére esett. A Levegő egyszerre hátborzongatóan valóságos és félelmetesen elképzelt. Nem megy sokat előre az időben, olyan tíz évvel a mához képest játszódik egy rizstermesztésre szakosodott faluban a fiktív Karzisztánban, ami valahol Kína mellett helyezkedik el, és buddhista, illetve muzulmán vallású családok lakják. A főszereplő egy Csung Mae nevű nő, aki feltehetően a negyvenes évei elején járhat, habár a könyv soha nem tesz erről pontos említést, és hajlamos egyszer már mindent látott öreg nőnek, máskor pedig fiatalosan szenvedélyesnek ábrázolni. Ő tartja a kapcsolatot a falu nevében a külvilággal, és modern tervezésű ruháival ő hozza el mindig a legújabb divatot is a kis lélekszámú helységbe. Mae ehhez ért a legjobban, ám emiatt nem mindenki szereti őt: megirigyelve a sikerét sokan Haseemné mögé állnak, akinek a férje egyébként is különféle hitelezések révén a markában tartja lassan már az egész falut. Rivalizálás indul kettejük közt, aminek célja tulajdonképpen nincs, mert igazi nyertese nem lehet egy ilyen kakaskodásnak, vesztese viszont annál inkább, és ez a történet nem tündérmese.

S akkor ott van még a Levegő. A Levegő egy olyan megfoghatatlan dolog ezeknek a parasztoknak, hogy jogos a kérdés, miszerint szükségük van-e erre az életükben. A Levegő ugyanis az emberiség legújabb csodája, egy olyan technológia, ami egy kvázi megfoghatatlan internetet épít be az emberek fejébe, és köti össze az egész emberiséget, de a számításokba hiba csúszik. A hivatalos teszt balul sül el, és többen megőrülnek vagy életüket vesztik, az egészen extrém esetekről nem is beszélve. Mae-nek pont ebből jutott ki: a próba alatt a falu vénével, a vak Tung asszonnyal volt együtt, aki belehalt a kísérletbe, ellenben a tudata eltárolódott a főszereplőben, és a regényben előrehaladva egyre többször veszi át a teste felett az irányítást, és olyan baljós dolgokra figyelmeztet, amit senki nem akar elhinni. S ugye idővel néhány érdekgazda is felfedezi a történteket, így Mae élete örökre megváltozik.

Amellett, hogy egyrészt rettentő izgalmas, és meglehetősen kézzel fogható cyberpunk történet a Levegő, van benne valami kétségbeejtően valóságos is. Geoff Ryman olyan pontosan ábrázolja a paraszti életet, a gyarló, együgyű embereket, hogy abban hiba nincs. Szó sincs arról, hogy megpróbálta a számítógépe mögül elképzelni, hogy vajon hogyan élnek az emberek a fejlődő világ legelhagyatottabb régióiban: itt nagyon alapos kutatómunkáról van szó, vagy egyszerűen annyira ráhibázott mindenre, hogy ő a világ legnagyobb mázlistája. Hihetetlen, hogy mennyire esendő mindenki, és milyen pontosan vannak ábrázolva az emberi kapcsolatok, az igaz barátság és az álszenteskedés egy olyan helyen, ahol lényegében mindenkinek vannak féltett titkai és megbocsáthatatlan bűnei, de e felett próbálnak szemet hunyni, és élni a mindennapi életüket, ami teljesen átváltozóban van.

Ezért zseniális a Levegő: egy olyan teleregény érzetét kelti az olvasóban, amit bármelyik néprajzos vagy falukutató megírhatott volna, ám ugyanakkor képes ebbe a tűéles pontossággal ábrázolt emberi világba beleszőni a fantasztikumot, amit az olvasó ugyanolyan meghökkenten él át, mint maguk a szereplők. Sok regényben nekem feltűnést okoz az, hogy a főhős és társai olykor mennyire megrázó vagy felfoghatatlan eseményekhez, dolgokhoz tudnak alkalmazkodni a másodperc törtrésze alatt, és milyen könnyen sodródik tovább a történet. Nos, itt nem ez a helyzet: a divatharc, az online és direkt marketing módszerek alkalmazása mellett hatalmas belső küzdelem játszódik le Mae-ben, aki nemcsak próbál helytállni az életében, legyőzni a benne megbúvó Tung asszonyt, hanem magára veszi azt a feladatot is, hogy felkészítse a falut az új korra, amiről jól látható, hogy a nagybetűs evolúciós lépcső az emberiség történetében: aki ugyanis nem tud alkalmazkodni, az meghal.

Geoff Ryman 2004 és 2005 egyik legtöbbet emlegetett sci-fi írója volt. A Levegő megnyerte neki az Arthur C. Clarke és a British Science Fiction Association díjakat, de jelölték a Philip K. Dick, a British Fantasy Society és a Nebula-díjra is. A regény magyar nyelven 2007 óta elérhető a Delta Vision jóvoltából.