Az egyedi látványvilágú rajzoló-író képregénysorozatában egy angol gentlemanek bőrébe bújó pokoli teremtmény (és igen, ez itt szó szerint értendő) nyomozgat és küzd a gonoszokkal. Jack ismertetője a remek ötletekkel és beteg szereplőkkel bőven ellátott Wormwoodról.

•
Pokolféreg angol akcentussal

A harmincéves Ben Templesmith egyik munkáját már tárgyaltuk az endless.hu-n: a Warren Ellissel közösen készített Fell igazán egyedi sztorival és képekkel dolgozik. A Wormwood ellenben egyszemélyes produkció, Templesmith maga írja és rajzolja.
A rajzstílus igazán meg is ér néhány sort. A ceruzával, különféle tintákkal, akril- és vízfestékekkel, amúgy szabadkézzel készített vázlatokat digitalizálja, majd Photoshoppal csócsálja össze. A sötét tónusú, alkalmanként több egymásba átfolyó réteget tartalmazó képvilág rendkívül alkalmas horrortémák feldolgozására: nem véletlenül készült Josh Hartnettel vámpírmozi a Steve Niles-szel közösen elkövetett 30 Days Of Night-ból, ami egy igazán ötletes helyszín, a sarkkörön túli Barrow városka lakóinak megtizedelődéséről szól.

A Wormwood ennél sokkal eredetibb alapokkal dolgozik. A főhős és címerállat egy angol expat, de a Bajcsy-Zsilinszky úti Beckett’s-ben rajcsúrozó britekkel ellentétben ő egy pokoli dimenzióból érkezett jó pár (tíz?)ezer évvel ezelőtt. Fajtabesorolása miatt nehézkesen közlekedne és fogyaszthatna ennyi sört, így az ember evolúciójának egy pontján rákapott a húskezeslábasokra – kedvenc kastélyának gardróbszobájában különféle alkalmakra megfelelő öltözetet jelentő holttestek lógnak. Van laboratóriuma is, ahol a dimenziók különös lakóit teszi el formalinba és sört főz. Néha összekeveri a csuprokat. Igen, ő a Hős, ha mondom: gyakorlatilag minden másnap megküzd a világra törő démonokkal, pokolivadékokkal, intelligens gombás fertőzésekkel és egyéb megnevezhetetlen lényekkel. Egyúttal különféle forrásokból fedezi az Apokalipszis Négy Lovasának napi költségeit, mivel nevezettek előjövének és láták a világnak mocskát. Láták a ringyókat, láták a szereket, mikkel az ember megszentségteleníti testének és lelkének templomát, láták ahogy bálványokat imádnak, láták, hogy a hét főbűn csírái minden zugba eljutottak és úgy látták, hogy ez jó. Éhínség például rákapott az Xboxra.
Ugyanebben a számban (Segue To Destruction) megjelenik egy cameóra maga Templesmith is, illetve egy tucatnyi emós. A történetszövésből arra következtethetünk, hogy Templesmith nem kedveli az emósokat.

Meg kell emlékeznünk a többi főszereplőről: Trotskyról, az egykori zsaru szelleméről, aki múltbeli renyhesége miatt köteles még néhány eónig itt téblábolni, hogy teljesítse karmikus adósságát. Persze minden apróság miatt Wormwoodhoz szalad hisztizni, aki aztán kénytelen-kelletlen eljár helyette. És megmenti a világot. Az „apróságot” idézőjelek közé értettem.
Itt van Mr. Pendulum, a nemiségének hiánya miatt enyhe kisebbrendűségi komplexussal küszködő bádogember. Az ismétlőpuskák iránti rajongását valószínűleg ugyanebből az okból eredeztethetjük. Mr. Pendulum, aki mellesleg egy öreg állóórából és pár száz sörösdobozból készült, úgy néz ki mint egy viking terminátor (a ZZ Top kézenfekvő hasonlat, de ezt a google szerint már ellőtték páran*). Mr. Pendulumot bagzó macskaként szokták körberajzani Leprechaunia leprikón lakói, akik nagy eséllyel pályáznak a „legundorítóbb képregényszereplők” megtisztelő címére.
Az első szám elején Wormwood új részidős alkalmazottat vesz fel: Phoebe korábban sztriptíztáncosnő volt, örökkévalóságig elkötelezett tagja egy élő tetoválásokkal játszódó nővéri rendnek (az élő tetoválásokból kikelő szellemállatok könnyedén szétkapnak még középvezető démonokat is). A nővéri rend többi tagja zárda helyett a Wormwood által preferált sztriptízbárban táncol, amit Wormwood excsaja vezet – ha jobban belegondolunk, az egész kezd a Jóbarátokra hasonlítani: legalább olyan humoros, látványban mindenképpen vezet, akárcsak ilyen-olyan monsztákban. Igen, ez egy sitcom horrorképregény.

Jelenleg két többrészes (3 és 4) történeten és két one-shot sztorin vagyunk túl, és félig járunk egy újabb négyrészes kalandban, melyben Wormwood éppen a „Leia hercegnő Jabba palotájában” című jelenetet készül eljátszani. Egy oxfordi modorú zombi, mint Leia: az a kép, amitől az ember szívesen szabadulna, de nem tud és talán nem is akar. Meglátjuk, fokozható-e az interdimenzionális helyzet. Valószínűleg igen.

Mindenképpen említésre érdemes még a Wormwoodhoz készült hivatalos trailer, melyet Karen Stever, egy még sajnos kevéssé ismert Los Angeles-i énekesnő Let Me Move In című számának felhasználásával készítettek. Az animációs klip önmagáért beszél: jóval többet ad át a képregény hangulatából, mint azt a fenti szöveg megtehetné.

Linkajánló:

Ben Templesmith honlapja:
http://www.templesmith.com

Wormwood, myspace:
http://youtube.com/watch?v=EZzX2MslDMw

Bónuszként Karen Stever honlapja:
http://www.myspace.com/stevermusicrocks

* A „lovecrafti” jelzőt is, melyet főleg a Cthulhu-fejű főgonoszok miatt használhatunk.

WORMWOOD; Gentleman Corpse