WhoIsNot kissé bogaras ajánlóban villantja fel, mire számíthatunk, ha úgy döntünk, elolvassuk Viktor Pelevin The Life of Insects című, az alábbi cikknél jóval bogarasabb regényét.

•

Nincs új a Nap alatt. Mindent megírt már valaki, minden spanyolviasz. És mégis: van új a Nap alatt. Mert a spanyolviaszt is lehet úgy tálalni, ahogy soha eladdig – például tortaként, mákkal? vagy ez is volt már? –, és akkor hiába ismerős a téma, az összetevők, a végeredmény új.

Vegyük például a rovarok-emberek átmenetet, ha már egy olyan könyv rövid és fura ajánlójáról lesz szó, aminek az a címe, hogy The Life of Insects (A rovarok élete). Elég a görög mitológia hangya-népére, az ovidiusi Átváltozásokban (Metamorphoses) szereplő mürmidónokra gondolnunk, vagy Aiszóposz meséi közül a tücsök és hangyára, netán — hogy egy kicsit közelebb kerüljünk mind időben, mind irodalomban az ajánlandó kötet szerzőjéhez, Viktor Pelevinhez – idézzük fel Franz Kafka híres figuráját, a svábogárrá váló Gregor Samsát! Rovarokból emberek, emberként viselkedő rovarok, rovarrá váló emberek. Minden volt már, nem? (Oké, a rovarként viselkedő embereket kihagytam, de arra is van példa, tessék csak fellapozni egy történelemkönyvet, például…)

Persze kalandozhatnánk a művészet nem annyira az írott szóhoz kötődő területei felé is. Két rövid példa: A Monty Python abszurd humoristái majd’ negyven évvel ezelőtt filmre vittek egy jelenetet, melyben egy hangya-pincér és egy hangya-vendég mutogatós-tapogatós rohangálós párbeszédét figyelhetjük meg egy vendéglőben. Embernek látszanak, és jobbára emberiek a gondolataik is, de mégis hangyák is, tagadhatatlanul. Aztán ott van még, másik példának a Rammstein Links 2,3,4 c. klipje, amiben egy hangyaboly egészen emberi életébe nyerhetünk bepillantást egy krízisen keresztül.

Ha ezek után azt mondom, hogy A rovarok életében Pelevin emberként és rovarként egyszerre viselkedő, egyszerre rovar és ember figurákat kap lencse- vagy inkább nagyítóvégre, az már nem is hangzik olyan izgalmasan, nem? Pedig az.

Miért? Egyrészt a cselekmény ideje, helyszíne és “felszínről látható” témája miatt: a Peresztrojka utáni Oroszország egy lepukkant, tengerparti üdülőtelepén járunk*, és az ott lakó rovar/ember populáció életét, problémáit ismerjük meg. Másrészt – és számomra ez volt a lényeg –, a mindezt átjáró, magyarázó zen-buddhista megközelítés, gondolatvilág miatt érdekfeszítő a regény. Oké, ez az utóbbi meg Pelevin felől közelítve nem újdonság, sőt… De pont itt kerül képbe a metszet fontossága. Rovar-ember-rovarok zennel, zen ember-rovar-emberekkel: egy film noiros romantikáról álmodozó csinos hangyalány, véresen komoly bizniszben utazó szúnyogok, tudathasadásos, a fény és sötétség mezsgyéjén lavírozó éjjelilepkék, önmagukat agyonhajtó szkarabeuszok és hasonló szereplők lépnek színre a novellaszerű, mégis több szinten egymásba fűződő, feltört időrendű epizódokban. Sounds fun – kiváltképp ha hallod a denevérek vészjósló, halálos röhögését.

A Faber and Faber kiadás borítója, mint a mellékelt ábra mutatja, zöld. Egy tenyérnyi méretű, szépen fényképezett vöröshangya díszeleg rajta, rögtön egy blurb fölött. Olvassuk csak el, mit mond a könyvről az Independent on Sunday ebben a reklámban! “Delirizáló, cyberpunk fantasy egy rémálomszerű, jövőbeli Oroszországról.” Hát, kérem, a könyv olvastán én visszatértem ehhez a kis szöveghez, és erőst elgondolkodtam, hogy vajon ugyanazt a kötetet olvastam-e, amit az IoS recenzora. Merthogy delirizálónak túl konzekvens, és szerintem egy betű nem sok, annyi cyberpunk nincs a szövegben. Punk talán, de cyber? Persze lehet, hogy csak az én cp-definícióm túl szűk. Fantasynek se igazán nevezném – vagy ha mégis, akkor csak egy olyan fantasy meghatározásban, ami minden irányba szétfolyik, és elég egyetlen nem realisztikus elem ahhoz, hogy ráragasszuk egy műre. Rémálom? No, az van benne, de nem dominánsan — hacsak nem rovarfóbiás az olvasó, mert akkor minden egyes oldal durva. Orosznak is orosz a cucc, markánsan, tagadhatatlanul – de nem jövőbeli. (Aki nem ért velem egyet, írja már meg kommentben, pls, hogy miért nem! Thx.)

No és mit írnak hátul, Pelevin és a vele kb. egy méretben szereplő hangya fölött? Az Observer például ezt: “Pelevin elbűvölő szemtelenséggel, sok humorral és figyelemreméltó eredetiséggel alkot meg egy olyan szatirikus bestiáriumot, mely amellett, hogy a kortárs Oroszország brutális parabolája, vélhetőleg első cyberpunk regénye is egyben. (…) Jó hogy, emlékeztet rá, mi a lényeg: világklasszis irodalom.” Ezzel már sokkal inkább egyetértek, bár én itt sem erőltettem volna a cyberpunkot, viszont mindenképp becsempésztem volna a zent meg egy, az antennáival integető s közben egy karma-galacsinnal labdázó Buddhát, hogy aki most olvas először Pelevint, az is tudja, mire számíthat.

– Csigás Gábor

* Érzésem szerint simán behelyettesíthető a a szocialista éra alkonyának Balaton-partjával is…

 

Magyarul megjelent A rovarok élete címen a Park kiadónál.