Ludens rovatunk újabb régi, legendás és minden ízében endless-kompatibilis játékkal bővül psychedelirium jóvoltából, hiszen ezúttal Terry Pratchett legismertebb szereplői adnak randevút egymásnak és egyéb filmek/könyvek karaktereinek a pixelesőben. Következzen a játék, amelynek még a hivatalos kézikönyvéből sem hiányozhattak a lábjegyzetek (komolyan!).

•

Mottó: „Amióta magánnyomozóként dolgozom, gyakran rám jár a rúd. De még sosem ébredtem holtan.” – Lewton

Vannak játékok, amikről az első öt perc után el tudom dönteni, hogy szeretni fogom. A Discworld Noir megítéléséhez ez fölöslegesen hosszú időnek bizonyult. Elég volt a mottómul szolgáló első mondatnak megjelennie a képernyőn, hogy önfeledt, gyermeki rabjává váljak ennek az igen furcsa egyvelegnek. A Korongvilág és a film noir tulajdonképpen az első városőrökkel foglalkozó történet óta ismerik egymást, de könyveiben Pratchett nem vitte el logikus konklúziójáig a kapcsolatot. Így születhetett meg a Discworld Noir, melyben a noir műfaj és a mitológiai gondolkodásunk összes klasszikus kliséje feltűnik egy-egy pillanatra. Tekintsük át röviden, mi körül is forog az a korongvilági történet!

Történt pedig vala, hogy Neoldian, a’ Korongvilág kovátſiſtene elkéſzíté az Arany ſzablyát, melyet „a legerőſebbnek” ajánlott. És a’ hadistenek öſſzecsapának, hogy kideríték, melyiküket is illeté a’ ſzablya, ſ kerekedék nagy örvendezéſ. De Aſtoria, az ephebeiek ſzépſégiſtennője felbújtá a tſorti ifjút, Rhome-ot, hogy ſzerezné meg a’ ſzablyát, éſ rejtené el, a’melyért tſerébe tſorti Elenort Rhome-nak adá.

Itt kapcsolódik a történetbe Lewton, akinek a fajtáját tulajdonképpen mindenki ismeri: iszik, mint a kefekötő, van egy régi, kiheveretlen románca valami észveszejtően gyönyörű nővel, imád hosszú monológokban nosztalgiázni a múltról és éppen pénzszűkében van, de az isteneknek sem akar betévedni egy kliens koszos, sötét magánnyomozói irodájába. Ekkor kopogtat be hozzá egy rendkívül dekoratív fehérnép, név szerint Carlotta von Spielburg Überwald, aki nagyon gazdagon megjutalmazná Lewtont, ha rátalálna egy Mundy nevű alakra (…aki még véletlenül sem utalás A máltai sólyom Floyd Thursby-jére…Ó, dehogy!). Lassan kiderül azonban, hogy Mundynál sokkalta fontosabb dolgok húzódnak meg a háttérben, jelesül a tsorti Arany Szablya (ami egyáltalán nem analóg a máltai sólyommal… nem, nem), egy titkozatos okkult testvériség és, mint minden valamire való játékban és a filmes történetek többségében, főhősünkre és a játékosra marad a feladat, hogy megmentse a (Korong)világot a pusztulástól.

Maga a játék pedig egy hatalmas nyúlás (vagy, főhajtás; sznobabbaknak és kritikusi nyelvhez szokottabbaknak: hommage (à trois)) a film noir összes klasszikusából, olyasmi, mint mondjuk a filmek világában a Steve Martin főszereplésével készült Dead Men Don’t Wear Plaid (ami viszont szintén nem óhajtja a kalózok világát felidézni, különösen a „dead men tell no tales” című örök igazsággal…ugyan, hova gondolsz?). És ha már (így véletlenül) szóba került a DMDWP, akkor el kell mondanom, hogy ez a régi noir filmek montázsából és Steve Martinból fércelt gyöngyszem ihlette részben az alkotókat is, mind annak humorában és szerkesztésmódjában (pl. valószínűleg a filmben szereplő Carlotta-sziget lehetett Lewton femme fatale-jának névelődje). Előkerülnek jelenetek a Casablancából, A hosszú álomból, a Gyilkos vagyokból pedig egy egész cselekménysort kölcsönöztek a játék történetírói, hogy igazi noirhangulata legyen a harmadik Korongvilág-játéknak.

A noirhangulatról persze nem csak a történet gondoskodik, hiszen Ankh-Morpork utcáin a játék ideje alatt folyamatosan esik az eső és koromfekete éjszaka van. Ez utóbbi tulajdonsága révén nyerte el szakmai körökben a „valaha készült legsötétebb játék” címet, melyen csak a játékos által ellőtt Gamma Correction nevű varázslat segíthet. Hozzájárul még mindehhez a fekete-fehér detektívfilmek jellegzetes, fülbemászó dallamok, de a legnagyobb dicséret mégis a párbeszédek és a forgatókönyv íróit illeti, na meg a producerekét, hogy egy ilyen lebilincselő játékot hoztak össze.

Utószóként csak annyit mondanék, hogy aki ezzel a játékkal kezdi korongvilági utazásait, azok számára egy mesés barátság kezdete ez. Kell még mondanom valamit?