A mythago-ciklus nem hagy minket nyugodni. A laza szálakkal összefüggő sorozat harmadik kötete bebizonyítja, hogy egy igazán vén erdő mindig újabb veszélyeket, kalandokat és titkokat tartogat. Ezúttal debütáló recenzorunk, Kurremkarmerruk vezet be minket a matuzsálemi fák közé, ahol egy romkatedrális és egy arthuri monda toposza vár.

•

Robert Holdstock Hollowingja a mythago-ciklus első könyve volt, melyet elolvastam, és csak azután derült ki számomra, hogy már nem a kedvencem, miután a Lavondyss–szal megismerkedtem (ne feledkezzünk meg az első regényről, a Mythago Wood című alkotásról sem – a szerk.). És ekkor még nem tudtam, hogy a mythagók valóságosak. De ne szaladjunk ennyire előre, akarom mondani vissza, a kezdetekhez…

Szóval a közepén a legjobb. Ahogyan a könyv is. Richard és Helen az erdei táborban vannak, egymás iránti vonzódásukat beárnyékolja szenvedésük, a még félig ismeretlen Helen meztelenül fürdik Richard szeme láttára a tóban, ahonnan hamarosan a görög mondák Iaszónja merül föl Argóján, hogy megnehezítse a mythago-kutatócsoport életét. Nem Iaszón a hős, az aranygyapjút elcsenő ifjú, hanem Iaszón, a ravasz vénember, a megkeseredett, barbár gyilkos…

Richard Bradley az erdő szélén él feleségével és fiával, Alexszel. Bradley még nem tudja, hogy amikor a szomszéd, a rég elveszettnek hitt, összeroppant James Keeton pizsamában és köntösben feltűnik az aljnövényzetből, élete gyökeres fordulatot vesz.

Alex, akinek az Arthur-mondakörből a kedvenc legendája Gawain és a Zöld Lovag története, szereti a közel-katatón állapotban lévő Keetont meglátogatni, és ilyenkor együtt emlékeznek Tallisra, a férfi elveszett kislányára, akit apja nem talált meg az erdőben (innen a kapcsolat a Lavondyss-szal, amelyben Tallis indul bátyja keresésére az erdőbe). Alex szívesen kukucskál át a Tallis után maradt rejtélyes maszk szemnyílásain. Vajon miféle világokat láthat mögötte az amúgy is élénk képzeletű, mondákon és meséken nevelkedett kisfiú?

Egy alkalommal a maszk furcsa álmot hoz: James Keetont kórtermében leli a halál, és Alex Jameséhez hasonló katatóniába zuhan. Ő is intézetbe kerül, majd egy éjszaka nyomtalanul eltűnik onnan. Testét furcsán elkorhadt állapotban megtalálják az erdő szélén. A gyászoló szülők kapcsolata megromlik, elszakadnak egymástól. De Richard egy nap visszatér a faluba, és találkozik Helen Silverlock-kal, akinek meggyőződése, hogy Alex nem halt meg, hanem valahol, mélyen az erdő sűrűjében vár rá…

A többi már torokszárítóan izgalmas és torokszorítóan valódi problémákat boncolgató mythago- regény, egy fiatal indián származású asszonnyal (Helennel), aki a Kojotot, az indián trickster istenséget keresi a brit erdőben; görög mondahősökkel; a világ előtti világ barbár szereplőivel, ezekkel a jungi archetípusokkal, akik a tudattalan erdejének és az Old Stone Hollow-nak köszönhetően a maguk prehisztorikus kegyetlenségével együtt megelevenednek; a Zöld Lovag ősi megjelenési formáival (és ezek nem kevésbé riasztók, mint a tizennegyedik századi ismeretlen költő verziója); egy Lacan (!) nevű francia tudósfélével, aki véresen szereti a nyúlpörköltet; és egy omladozó katedrálisban kuporgó kisfiúval és édesapjával, akik a szeretet törvényének engedelmeskedve keresztülgázolnak az életre kelt aljnövényzet káoszán, hogy újra egymásra találhassanak.

A hiteles hangulatot továbbra is biztosítja, hogy Holdstock remek ismerője a kivágott erdők kísértetárnyával takart “ismeretlen vidéknek”, Kenttől egészen Londonig (ld.: Lavondyss: Journey to an Unknown Region).

A mythagók pediglen valóságosak. Mindannyiunk fejében ott élnek. De addig nem ismerjük meg őket, amíg el nem indulunk azon a bizonyos korhadó-rothadó levéltörmelékkel borított ösvényen.