Az endless egyik kedvenc (és valószínűleg legkattantabb) szerzőjének új könyvéről razor debütáló cikkében olvashattok. Látlelet korunk internetgenerációjának degenerált nem-is-annyira tudatalattijáról súlyos és nem munkahelybarát linkekkel: transzhumanizmus, altporn, illetve a könyv első fejezete. Ne próbáljátok ki otthon!

Warren Ellis már többször felbukkant az endless oldalain képregényeivel, amelyeket hihetetlen mennyiségben dönt magából a legkülönbözőbb stílusokban. Emellett írt TV-sorozathoz és számítógépes játékokhoz forgatókönyvet, cikket a Nature-nek a transzhumanizmusról, esszéket a Reutersnak a Second Life-ról és a SuicideGirlsnek szinte mindenről. Hírlevelei rendszeresen érkeznek a kocsmából, blogjában pedig a világ leggusztustalanabbnak tűnő embereiről szóló hírek találhatók. Valószínűleg ezek az emberek adták az ihletet a Crooked Little Vein megírásához is, amely az úriember első könyve.

Godzilla bukkake. Miután végiggondoltuk a szókapcsolatot, megpróbáltuk tudatalattink legmélyebb rétegeibe elsüllyeszteni, majd két hónap múlva sírva ébredünk az éjszaka közepén, anyukánkat keresve, haladjunk tovább (érzékeny lelkű hősszerelmesek már most abbahagyhatják az olvasást).

Mike McGill magándetektív, tökéletes csődtömeg, irodájában vegetál naphosszat és még a patkányt sem képes kivégezni, ami rendszeresen belepisál a kávésbögréjébe. Egy nap meglátogatja egy titokzatos kormányzati ügynök, és megbízást ad neki, ami félmillió dollárral és egy kéziszámítógéppel jár együtt. A feladat az Egyesült Államok titkos alkotmányának visszaszerzése, aminek segítségével majd minden visszaáll a régi kerékvágásba, az emberek nagymama almáspitéjéről beszélgetnek, templomba járnak és Bibliát olvasnak ahelyett, hogy a neten lógnának és mindenféle perverz oldalakat nézegetnének (aztán a látottakat kipróbálnák otthon is). Talán még azt is elfelejtik, hogy sóoldatot fecskendezzenek a heréjükbe, csak úgy, mert az olyan jó.

Mike az Alkotmányt keresve asszisztensével végigjárja Amerika szub-szubkultúráit, és különféle meglehetősen bizarr társaságokba és személyekbe botlik, amelyeket, úgy tűnik, vonz magához. A megbízás azonban csak ürügy arra, hogy az író hősein keresztül elfilozofáljon kissé a mainstream és underground kultúra egymáshoz való viszonyáról, az internet ezzel kapcsolatos szerepéről és a szabadságjogokról. Hiszen mitől lenne underground akármi, ha két kattintással le tudom tölteni, meg tudom nézni, el tudom olvasni? Másrészt mi jogon akarja a kormány az átlagember által nem teljesen normálisnak, betegnek, undorítónak tartott illetőket lekorlátozni, amíg azok nem ártottak másoknak? A könyv nem megy bele mély eszmefuttatásokba, de olyan mennyiségben villantja fel egymás után a furcsábbnál furcsább alakokat, hogy az olvasó, ha nem dobja el a második fejezet után, kénytelen elgondolkodni. És újfent lelepelződik, hogy Mr. Ellis valójában liberális és humanista, akárhogy is próbálja titkolni. Már a Transmetropolitanban is gyanús volt a drogfüggő és habzó szájjal üvöltő, de mindig az igazságot kereső Spider Jerusalem.

Maga a szöveg eléggé gyorsan olvasható és aránylag rövid (280 oldal), ráadásul a különböző, elsőre sokkolónak tűnő szituációk igen szórakoztatóan vannak megírva, én két nap után is felröhögtem a villamoson, amikor eszembe jutott egy-egy részlet.

Ajánlom mindenkinek aki WE eddigi munkáit kedvelte, és nem akad ki túl hamar az elkorcsosult, 21. századi internetfüggő generáció mindenféle határokat feszegető viselkedésén.

A könyv első fejezete itt olvasható (vigyázat, pdf!)